Adamy István!
Ki ne ismerné a nevét? A magyarországi Kyo Karate és az Ő neve szinte összeforrott. Véleményem szerint a világon mindenütt ismerik, és nemcsak a nevét! Munkássága, eredményei, tanításai nagyon sok karatékához eljutottak (nem csak a Kyosokhoz). De vajon milyen út vezetett idáid? Erről is kérdeztük a Hanshit.

Kedves Mester!
Hogy lett belőled karatés? Miért pont a Kyo? Hány évesen választottad ezt a sportot?Előtte mit csináltál? Karatéban ki volt az első Mestered?
Ha megengeditek, az első pár kérdést egyben válaszolnám meg, mert szerintem így lesz teljes a kép. Hogy lettem karatés? Nagyapám finánc volt és kiképzésük során találkozott a „Jiu Jikuval” (ő nekem erről így beszélt). S ez felkeltette bennem a misztikus kelet felé fordulás igényét már tíz évesen. 16 éves voltam, amikor egy legalább ezer könyvet tartalmazó körúti könyvesbolt kirakatában megpillantottam Galla Ferenc Cselgáncs könyvét egy vad piros vászonkötésben, mely szinte kiverte a szememet. Mai fejjel tudom, hogy nincsenek véletlenek, s ezzel a könyvvel a találkozásom sem lehetett az. Megvettem, s nyáron kiolvastam. Szeptemberben pedig felkerestem a könyv szerzőjét. Szerencsém volt, mivel akkor a Győri úton laktam még szüleimmel, így csak át kellett sétálnom az utca másik oldalára a TF birkózó termébe, ahol Galla Feri bácsi szívesen fogadott. Elkezdtem keményen edzeni a Judot, miközben itt találkoztam Furkó Kálmánnal, aki akkor TF hallgató volt, s közös érdeklődésünk megnyílt a karate iránt is. Elkezdtük kutatni a lehetőségeket, én a TF könyvtárban, de pár, már a karatét gyakorló fiatalemberrel is találkoztam, hogy élőben is gyűjthessek tapasztalatot. Így raktuk össze apránként, mondhatni mozdulatról mozdulatra azt, amit láttunk, olvastunk. Én Feri bácsitól lehetőséget kaptam, hogy a mindennapi Judo edzések előtt használhassam a termet és annak tükrét a gyakorlásaimhoz, így napi négy órát edzhettem Judot és Karatét. 1972-ben aztán megtörtént a legjobb dolog: Svédországból hazalátogatott Mészáros Attila, aki akkor 2. danos mester volt. (Ő még 1957-ben disszidált, s a karate ismereteit Angliában dolgozva szerezte. Később ő alapította meg a svéd Kyokushin karatét.) Tartott egy bemutatót nekünk, hallgatóknak és TF tanároknak a termünkben, ami meghatározó benyomás volt számomra és Kálmán számára is. Feri bácsi 16 mm-es filmet is készített a technikákról, amit aztán többször megnézve fejleszthessük, csiszolhassuk gyakorlatainkat. Állandó mester híján – hiszen Attila mesterrel csak egy- egy alkalommal találkozhattunk évente, amikor hazalátogatott – saját kútfőből fejlesztettük képességeinket.
Kinek, minek a hatására vállaltad fel azt az úttörő munkát, amit évtizedekig végeztél? Volt segítséged?
Kálmán 1971-ben befejezte a TF-et és Vácra került, majd később Szolnokra vezényelték. Érdekes módon a Judó gyakorlásom mellett már 74-ben elkezdtek TF hallgatók érdeklődni a karate iránt, s így kénytelen voltam megosztani az addigi ismereteimet néhányukkal. De nem csak TF-esek, hanem külsösök is érdeklődtek az általunk gyakorolt karate iránt. A fordulópont aztán 1976-ban volt, amikor is mindketten megkaptuk az 1. kyu-t Attilától. Akkor ő arra bíztatott, hogy nyissak klubot. Ennek hatására 1976 szeptember 15-én megnyitottam 30 fővel az első hazai Kyokushin dojot, a Mező Imre úti Szlovák nyelvű általános iskolában. Még ebben az évben megnyílt Székesfehérváron Kovács Ferenc tanítványom által a második, majd 1977- őszén Kálmán is megnyitotta Szolnokon a harmadik dojot. 1977 nyarán részt vettem egy krakkói nemzetközi edzőtáborban, amit Loek Hollande Shihan, az európai Kyokushin szervezet elnöke vezetett. A táborban aztán sikeres első dan vizsgát tettem. Ő Shihan megbízott azzal, hogy vezessem és fejlesszem a hazai Kyokushint, mint az első fekete öves. Legnagyobb örömömre ezt a felkérést Oyana Masutatsu, a Kyokushin alapítója is megtámogatta azzal, hogy Shibucho, azaz Branch Chief kinevezést kaptam tőle magyarországi hatáskörrel. A munka akkor már folyamatban volt: a tanítványaim sorra nyitották a dojokat, de Kálmán sem tétlenkedett. Munkájának köszönhetően a sereg biztosította számára a kiváló képességű fiatalokat, akiket aztán a sorkatonai szolgálati idejük alatt kinevelt.
Jó magam, mint a TF sportolója 1976-ig Judo versenyeken vettem részt, majd 1976-tól már csak a karatéra összpontosítottam, néhány hazai és nemzetközi versenyen is résztvettünk, majd 1979-ben meghívást kaptunk Japánból a 2. Nyílt Kyokushin Karate Világbajnokságra. Mivel a karate akkor még nem volt elismert sportág, csak akkor kaphattunk kiutazási engedélyt, ha az állam elismert sportággá teszi a karatét. Elképesztő kanossza után sikerrel jártam, s kiutazhattunk Tokióba, ahol találkozhattunk az alapítóval és versenyzőink bejutva a legjobb 64, illetve 32 közé 220 induló közül, eredményes részvétellel zárhattuk kintlétünket. Csak hogy teljesen tiszta legyen, gyakorlatilag ez az elismerés volt a hazai karate kezdete, melynek következtében 1980-ban a Cselgáncs Szövetség szakágaként megalakulhatott a Magyar Karate Szakbizottság a Shotokan, a Taekwondo, az All Style Sport Karate és a Kyokushin részvételével.
Volt segítséged ebben a folyamatban?
Természetesen, hiszen a nélkül nem ment volna. Mint említettem, 1976-tól bekapcsolódtunk a nemzetközi vérkeringésbe és kapcsolatainkat folyamatosan szélesítettük. 1978-ban kezdett el hazánkba látogatni Mészáros Attila bíztatására az akkor még Sensei Howard Collins, aki Attila göteborgi klubját vette át. Ebben az évben tett Kálmán sikeres első danos vizsgát. Ettől kezdve én Collins választottam mesteremmé. Ő sok évet élt Japánban Uchi Deshiként, így első közvetlenül az alapító Oyama Mestertől kapta a Kyokushin tudást. 17 évig dolgoztunk együtt szerte a világban. Köszönöm a támogatását! De sok nagymesterrel találkozhattam az évek folyamán, akiktől nagyon, de valóban nagyon sokat tanulhattam.
Azonban, hogy hogy kell szervezetet építeni, abban senkitől nem kaptam segítséget, tanácsot. Egyszerűen ráéreztem, ahogy mondani szoktuk: zsigerből, mit és hogyan kell csinálni. Persze sok hibát elkövettem melyekből részben tanultam, de voltak dolgok, amin nem voltam képes változtatni. Mint például az emberekbe vetett bizalmam a mai napig töretlen, aminek következtében rengeteg csalódás ért és ér máig is. Sajnosaz emberek olyanok, amilyenek és az én idealizmusom nem fedte le a valódi helyzetet. De az élet már ilyen. Mai fejjel lehet, hogy máshogy csinálnám, de elfogadtam a tanítást.
Elégedett vagy az elért eredményekkel?
50 év telt el az első tanítványok csatlakozása óta. Elképesztő eredmények születtek és megalapoztuk a magyarok hírnevét a világban. Jómagam 33 országban jártam tanulni és tanítani. Ezen látogatások alatt bóven hat számjegyű emberrel találkozhattam, könyveket írtam a karaténkról melyek több, mint kétszázezer példányban jutottak el olvasókhoz! szóval sok embernek adhattam hasonló benyomásokat, mint amit anno én kaptam. Rengeteg elismerést kaptam és kapok, ellenségeim száma sem kevés, ami szerintem a mérhetetlen és kontrollálatlan egoból fakadó irigység eredménye. Be kell látni, hogy ma már nem lehet hasonló mércével mérni az elvárható eredményeket, mint a 70-es, 80-as években. Ma hálózatot építeni már szinte lehetetlen, azt csak a meglévő dojok ide-oda mozgása által lehet csak, de így a mester-tanítványi viszony beszűkül. A magasabb danok odaítélésének alapja már nem lehet a „hány dojod van és azokban hány tanítvány”? Ma egy 20-30 fős dojo már lassan kuriózum számba megy, mert annyi edzőterem található megszámlálhatatlan stílusban. A karate pedig megmozdult az Olimpia irányába is, habár csak egyszer volt eddig, mára már levették a sportágak sorából. Tekintve azonban, hogy a karte több, mint sport, így azok, akik a Budo karatét részesítik előnyben, most örülhetnek, mert ismert az Olimpia Budora gyakorolt hatása, képes megölni azt. Én visszafordultam a gyökerekhez, amikor az oyamai karate még kötetlen és nyitott volt. Ez azt jelenti, hogy nem csak az álló, de a földharcot is, az önvédelmet és a Kyushot, azaz az életpontok használatát is oktatom. Ezért az én karatém neve Global Kyokushin Budokai. Együttesen foglalkozunk az ember hármas felépítésével, um.: test, lélek és szellem. Meggyőződésem, hogy ki kell lépnünk a fizikai síkról a magasabb energetikai síkokra, mert a kérdéseinkre csak ott lelhetünk válaszokat.
Hányadik Dan fokozattal rendelkezel és mire vagy a legbüszkébb?
Több mindenre is büszke vagyok. Jelenleg 9. dan fokozattal rendelkezem, a harcművészetek filozófiája doktora vagyok. 30 éve beválasztottak a Megszállottak Klubjába. A köztársasági érdemérem Lovagkeresztjét kaptam Mádl Ferenctől 2005-ben az ifjúság nevelésében elért eredményeimért. Szerintem ezekre bárki más is büszke lenne.
Mit gondolsz, Magyarországon hányan foglalkoznak a Kyo- val?
Hazánkban mintegy 200 feketeöves tanítványom van és külföldön ennél is több. (ők az első dantól a nyolcadikik rendelkeznek fokozatokkal) Ma mintegy 7.000 fő gyakorolja a Kyokushin karatét, de az elmúlt 50 évben 100-150 ezren is megfordultak a szakágunkban. 10 évet éltem külföldön és mindenhol építettem a karatét. Jelenleg Passauban is van egy klubom, idén két tanítványom áll fel az első danra, egy pedig már korábban megszerezte az első mester fokozatot.
Egy ilyen gazdag és tartalmas életút után vajon milyen új célokat tűztél ki magad elé?
Nyugdíjba vonultam 70 évesen, de terveim nagyszabásúak. Viszont azokról majd később!
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egész életemet az aktivitás tette ki. Műszaki pályán is dolgoztam mérnökként, negyven évig lovakat tartottam és rendszeresen lovagoltam, Lovasíjászkodtam Kassai Lajosnál, vitorlázó repültem, ezüstkoszorús szakszolgálati engedéllyel rendelkező pilóta is voltam, vadásztam is jó pár évet, biztonságszolgálati cégeket vezettem, MLM rendszerekben voltam vezető, három gyermekem és két unokám van, jelenleg is több cégben vagyok vezető ős tag, aktívan építem a jövőt.
Mivel töltöd a szabadidődet?
Szabadidőmben szeretek úszni, kerékpározni. Sajnos vannak bizonyos dolgok, amit már nem tudok a régi aktivitással csinálni, mert a test óhatatlan ilyen inzenzitású használat mellett öregszik, de a küldetésemnek továbbra is eleget teszek, a tudásomból annyit adok át, amennyit csak tudok.
Köszönjük a beszélgetést.
Ölellek benneteket és sok sikert a magazinhoz!


