A koi pontyokat Japánban a hosszú élettartam, a jólét és a boldogság jelképeiként is tisztelik, különösen azokon a helyeken, ahol a kertészek és haltenyésztők generációkon át fejlesztették ki a ma ismert csodálatos fajtákat.
A koi ponty (Cyprinus rubrofuscus) egy gyönyörű, színes díszhal, amelyet elsősorban Japánban és Kínában tavakban, kertekben tartanak. A koi ponty eredetileg a közönséges pontyból (Cyprinus carpio) fejlődött ki különböző szelektív tenyésztési folyamatok során, amelynek célja a színek és mintázatok javítása volt. Ezek a halak nemcsak esztétikai szempontból vonzók, hanem mély szimbolikával is rendelkeznek a japán kultúrában, ahol a kitartás, bátorság és siker jelképe.
Az első írásos említései Kínához vezethetők vissza, több mint 2000 évvel ezelőtt. Az eredeti közönséges ponty tenyésztéséről és házasításáról már az i.e. 5. századi kínai feljegyzések is beszámolnak. Ekkor még elsősorban élelmiszerként tenyésztették ezeket a halakat. Később azonban Kínában és Japánban is felismertek egyes pontyoknál szokatlan színváltozatokat, ami elindította a színes pontyok szelektív tenyésztésének folyamatát.
Az első feljegyzések a koi ponty színváltozatairól a 17. századi Japánból származnak, különösen Niigata tartományból. Ebben az időszakban a japán rizstermesztő gazdák kezdték el a rizsföldjeiken tenyészteni a halakat, és észrevették, hogy bizonyos egyedek különleges színekkel rendelkeznek. Az 1800-as években a koi pontyok népszerűsége egyre jobban nőtt, és az Edo-korszak (1603–1868) végére Japánban számos különböző koi-fajta alakult ki. A célzott, szelektív tenyésztés azonban csak a 19. század elején kezdődött el, amikor is a gazdák elkezdték ezeket a különleges színű halakat tudatosan keresztezni, hogy megőrizzék és tovább fejlesszék a különböző színváltozatokat. Ekkor már jelentős kulturális értékkel is bírtak. A szelektív tenyésztés nyomán kifejlesztették a ma ismert koi pontyokat. A koi (japánul 鯉) szó valójában egyszerűen „pontyot” jelent, de a díszhalakra használva a különleges színváltozatokat jelzi. Az egyik legelső átfogóbb írásos mű a koi pontyokról a „Nishikigoi” volt, amely a hal különféle változatait dokumentálta. A 19. század közepére már több jól ismert fajtát hoztak létre, például a piros-fehér Kohaku, amely az egyik legnépszerűbb koi változat ma is. A 20. század elejére a koi pontyokat már exportálták más országokba is és mára már világszerte népszerű díszhalakká váltak.
Mint oly sok mindenhez ebben a régióban, így természetesen ezekhez a csodás halakhoz is kötődnek legendák. Az egyik a koi halakat olyan kitartó lényekként ábrázolják, amelyek felfelé úsznak a Sárga-folyó erős áramlataival szemben. A történetben egy nagy vízesés állja a halak útját, amelyet nagyon nehéz leküzdeniük. A legenda szerint csak a legerősebb, legkitartóbb halak képesek átugrani a vízesést, és jutalmuk az, hogy sárkánnyá változnak. A sárkány a kínai mitológiában az erőt, hatalmat és bölcsességet jelképezi, így a siker a legnagyobb átalakulást és elismerést hozza el.
