Régi szamurájos film. Az is megvan, hogy a szereplők európai szemmel furcsának mondható fából készült papucsféleségben közlekednek. A hagyományos japán fapapucs, azaz geta, egy klasszikus lábbeli, amelynek mély gyökerei vannak a japán kultúrában. Nemcsak egy praktikus cipő, hanem fontos része a japán öltözködési hagyományoknak is. Ez nem csupán egy lábbeli, hanem a japán kultúra gazdag örökségének része.
A geta egy igen különleges kialakítású, fából készült lábbeli, hiszen a talp alján gyakran két „fog” (a japán „ha” vagy „teeth” szó szerint) található, amelyek emelik és stabilizálják a papucsot. A fapapucsok jellemzően a lábujjak között elhelyezett pánttal (a „hana”) rögzülnek.
Kialakulása a Heian-kor (794-1185) idejére nyúlik vissza. Kezdetben a rizsföldek nedves talaján való járásra használták, mivel megóvta a lábat a víztől és a szennyeződésektől. Azóta a geta népszerűsége nőtt, és a japán kultúrában a kimono és más hagyományos öltözetekhez is társul.
Több különböző típusuk létezik, amelyek eltérő formával és céllal rendelkeznek. Itt van néhány gyakori típus:
Dai-geta: A klasszikus japán fapapucs, amelyet két fog (vagy „ha”) emel meg. Ez a fajta geta a legismertebb, és jellemzően yukatához, vagyis a nyári kimonóhoz viselik.
Tengu-geta: Ez egy különleges, nehezen hordható típus, amelynek egyetlen magas „foga” van a talp közepén. Eredetileg a japán folklórból ismert tengu szellemekhez kapcsolják, akiknek szimbóluma lett. Nagyobb ügyességet és egyensúlyérzéket igényel, és gyakran színházi előadásokon, hagyományos japán táncokon látható.
Okobo (más néven pokkuri vagy bokkuri): Magasított, platformos geta, amelyet főként gésák és maikók (tanuló gésák) viselnek. Ezek a papucsok akár 10-15 cm magasak is lehetnek, és különleges, üreges kialakításuk miatt gyakran különleges, üres hangot adnak ki járás közben. A fiatal maikók okoboja általában színes, míg a gésáké elegánsabb és egyszerűbb.
Hiyori-geta: Ezt a fajtát inkább mindennapos használatra, esős időben hordják, hiszen az egyszerűbb, alacsonyabb „fogak” miatt könnyebb benne járni. Gyakran simább, szélesebb felületűek, és időjárástól függetlenül népszerűek.
Ippon-ba geta: Ennek a típusnak egyetlen, magas „foga” van a talp közepén, ami hasonlóvá teszi a tengu-getához. Ezt általában nem mindennapi viseletként, hanem különleges előadásokon, ünnepségeken vagy harcművészeti bemutatókon viselik.
Ezek a típusok a különböző társadalmi helyzetekhez, hagyományos ruházathoz és életmódhoz igazodtak, és mindegyik egyedülálló stílussal rendelkezik.
A geta kiváló légáramlást biztosít, és a nedves vagy homokos talajon való járást is megkönnyíti. Az emelkedett talp lehetővé teszi, hogy a láb ne érintkezzen a talajjal, így elkerülve a szennyeződéseket.
Kényelmességét és praktikumát mi sem bizonyíja jobban, mint az a tény, hogy napjainkban is gyakran része a hagyományos japán öltözködésnek, és gyakran viselik ünnepi alkalmakon, mint például a fesztiválokon vagy a hagyományos ceremóniákon. De most kapaszkodj meg! Még a mai, modern divatban is újra megjelennek a geták. Bátran mondhatjuk tehát, hogy a geta szimbolikus jelentőséggel bír a japán kultúrában, de gyakran megjelenik a japán művészetben, filmekben és animékben, mint a tradicionális életmód jelképe.
