Rovatunk első szereplőjét talán nem kell senkinek bemutatnunk. Várszegi Rudolf neve ma már fogalom a harcművészek körében. Rudi mester (7. dan Kempo, 6. dan Aikido) volt a hazai Kempo első hazai gyakorlója, majd hivatalos vezetője. Több harcművészeti szövetség, szakszövetség alapítója és elnöke. E mellett több könyvet írt, lektorált. Segítőkész, mindig mosolyog és a tatamin nagyon tud! J
Kedves Rudi mester! Csak egy kérdéssel tartanálak fel? Hogy vagy mostanában?
Köszönöm a kérdést, panaszra nincs okom. Az energiám még a régi, de 70 éves vagyok és ugyebár csodák nincsenek. Sajnos a covid alatt nem tudtam teljes értékű mozgást végezni, így előjöttek olyan problémák, amiket az ember észre sem vesz, ha rendszeresen mozog. Míg fiatal az ember, hajlamos nem foglalkozni a sérülésekkel, fájdalmakkal, csak nyomja tovább, sokszor izomból. De ezek nem midig múlnak el, ha nincsenek megfelelően pihentetve, kezelve. Ezek a háttérben ott vannak, és bármikor előjöhetnek. Én is végig csináltam egy versenyt térdsérüléssel. Mai fejemmel már nem tenném. Bár az emberi szervezet csodálatos dolog, mert egy darabig öngyógyító, de egy bizonyos kor után már az sem a régi. Hosszabb ideig tart a regenerálódás, az biztos. Viszont ha hiszünk ebben, akkor működni fog. Nagyon fontos, hogy az ember ne hagyja abba a sportot, a mozgást. Az izmok megbosszulják, ha nem foglalkoztatják őket. Persze vissza lehet hozni a dolgot, de sokkal jobb ha folyamatos a mozgás.
De én azt a nézetet vallom és e szerint élek is, hogy lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Soha nem adom fel. Miért kellene feladni, elfordulni valami jótól, ami előrébb vihet?
Egy alkalommal, amikor Japánban jártam, edzés után a mesteremmel sétáltam az utcán. Beszélgettünk és feltettem neki egy kérdést, és a kapott válasz sok mindent elárul arról, hogy vagyok. A kérdés az volt: „Sensei! Mindenki a „KI”-t, a „CHI”-t említi. Honnan jön a belső erő, az energia? „ Vártam a választ, de nem érkezet meg. Azt gondolván, hogy mesterem nem hallotta, feltettem neki ismét a kérdést. „Hallottam elsőre is, csak gondolkodnom kell, mit válaszolt nekem O Sensei, Uyeshiba, amikor én ugyanezt kérdeztem tőle. „
Hamarosan megtudtam, hogy tulajdonképpen ő is nemrég értette csak meg, sok-sok év gyakorlás, edzés után. A válasz amúgy nagyon egyszerű volt: Tisztának kell maradni. Minél tisztább vagy, annál többet kapsz az élettől. Ha te segíteni akarsz, jót akarsz tenni, teljesen másként lélegzel. Figyeld csak meg te is! Viszont ha rossz szándékaid vannak valakivel kapcsolatban, akkor is más a légzésed. Ilyenkor a belső szervek nem kapnak megfelelőn oxigént, így akaratlanul saját magadat is bünteted. Ha tiszta vagy – és itt nem a higiéniai tisztaságról beszélünk – akkor megfelelő mennyiségű és minőségű oxigénhez jut a szervezet és sokkal jobban, olajazottabban működik. De ha belegondolunk, nincs ebben nagy varázslat, hiszen (jó esetben) erre épül a harcművészet is: alkossunk, segítsünk, emeljük fel a tanulót és ezáltal az emberiséget. Te vagy én csak kis pontok vagyunk, de ha sok kis pont összefog és mindegyik tiszta és jót cselekszik, előrébb fogunk jutni. Ez pedig csak elhatározás kérdése, semmi más. 16-20 évesen természetesen én is másként gondolkodtam, mindenkit le akartam győzni, mindenkivel szembe szálltam. Aztán később rájöttem, hogy mégsem nekem volt igazam. Ha ezt valaki szintén felismeri, elismeri, máris tett egy lépést a tisztaság felé. Én igyekszem ezek szerint élni. Segítek aki megkeres, igyekszem legjobb tudásomat adni annak, aki megtisztel azzal, hogy felkeresett.
Összegezve a válasz a kérdésedre: köszönöm jól vagyok. És igyekszem sokáig így is maradni. J
