Haris Éva egészségügyi szaktanár, életmód- és táplálkozási tanácsadó, akinek specialitása a sporttáplálkozás és a teljesítményfokozás. Több mint 25 éve tanulmányozza az emberi test működését, és munkájában a tudományos alapokra helyezett, gyakorlatban alkalmazott táplálkozási módszereket részesíti előnyben. Éva fő célja, hogy segítsen az embereknek megérteni a testük jelzéseit, különösen a hormonális egyensúly és a mikrobiom szerepét a testsúly szabályozásában.
Szorosan együttműködik amatőr és élsportolókkal, akik számára felbecsülhetetlenek Éva tanácsai.
Nagyon sokan ismernek, de szeretném, ha még szélesebb kör ismerné az Évit, a módszereidet, az eszközeidet. Menjünk vissza az alapokhoz. Hogy kerültél kapcsolatba a sporttal, milyen sportágakat próbáltál ki?
Hát nem sokan tudják rólam, de diákolimpián a ’80as években ezüstérmes voltam asztaliteniszben. Tehetségesnek tartottak és nagyon szerettem is. Én egy Somogy megyei kis faluban születtem és oda is jártam általános iskolába. Középiskolába a megyeszékhelyre, Kaposvárra kerültem, és ott már nem folytattam az asztaliteniszt. Más világ volt még akkor, szüleim féltettek a nagyvárostól és nem engedték, hogy a kollégiumtól távol lévő sportklubhoz csatlakozzak. Nagyon ritkán fogok még ütőt a kezembe, de megkopott a tudásom rendesen. Aztán pár évet kosárlabdáztam, de nem voltam ebbe a sportágban ügyes. Középiskola után kezdtem el súlyzózni és életem legtartósabb szerelme lett a nehéz vasak emelgetése. A főiskola alatt még a versenyzés is megfordult a fejembe, de nagyon gyorsan kiderült az én vázrendszerem alkalmatlan a testépítésre. A gerincsebészem – miután 30 évesen megműtött gerincsérvvel – azt mondta a szinkronúszás lenne a megfelelő sport nekem. Én azóta, is emelgetem a vasakat. Büszke vagyok rá, hogy a testépítés világában szocializálódtam, mert itt mindenki tudja, hogy az étkezés nagyon fontos.
Hogy kerültél bele az élsport vérkeringésébe?
Szüleim sportrajongók, én a ’80as olimpiára is emlékszem, 9 éves voltam, Misa Mackó maradt meg legfőképp, de azóta nem volt olyan olimpia, amit ne néztem volna.
Alap képzettségem diplomás ápoló és közel 10 évet dolgoztam ágy mellett. Egészségügyi szaktanár egyetemi végzettségem megszerzése után kicsit több mint 10 évet tanítottam egy egészségügyi szakközépiskolában. A táplálkozás közel 20 éve került a gondolkodásom központjába. Sokat tanultam, olvastam a témában és egyre nagyobb lett a káosz a fejemben. Aztán évek alatt helyrekerültek a medicinális ismeretek a holisztikus szemlélet és a rengeteg bullshit. A sporttáplálkozással a kapcsolatom Pánczél Gábornak (aki a 2000 évek elején Judo szövetségi kapitány volt) köszönhetem. A Riói Olimpia előtt keresett meg, hogy beszélgessek Tóth Krisztiánnal, akinek volt némi súly problémája. Szerelem lett első látásra. Nem, nem Krisztiánnal, hanem a sporttáplálkozással. Aztán minden ment magától, sorra jöttek a sportolók, millió kutatást, podcast-et meghallgattam, szinte faltam az irodalmat. Megismertem a judó „energetikáját” és teljesen rabul ejtett ez a kegyetlen sport. Aztán évek alatt kezdtem átlátni a sportolói életmód csak egy kis része a kaja. Elkezdtem rehabilitációs technikákkal ismerkedni, alvás, légzés, napirend és egyre teljesebb lett a kép. A gyakorlat a rengeteg olvasott, tanult infót felülirta és a szerelem csak mélyült. 2019-től Ilyés Gyula ajánlása révén kezdtem el a férfi vizilabda válogatottal dolgozni, ekkor már a judo szövetséggel is szerződésem volt, aztán Tokió előtt Tótka Sándorral bővült a repertoáron, és a Párizsi olimpián már több mint 20 sportolóért izgultam.
Simán elfogadott ez a világ?
Nem vagyok dietetikus, a szakma sokszor sarlatánsággal vádol, mert agrármérnököktől, élelmiszer-mérnököktől tanulok. Hagyományos kínai medicinát és ajurvédikus gyógyászatot is tanultam és mindent összefésülve támogatom a hozzám fordulókat. Nem hiszek az étrendekben, a tudásban hiszek. Meg kell tanulnia a sportolónak a saját teste működését és ehhez kell igazítani a táplálkozását az alvását, a napirendjét.
Én egy magányos – nem teljesen – szamuráj vagyok, a munkám a hobbim és a szenvedélyem is. Igyekszem példamutatóan élni, de nem vagyok aszkéta. Magas elvárásain vannak a sportolóimmal szemben, de nagyon szeretem mind, felnézek rájuk és én csak egy háttér támogató vagyok.
Sok kritika ér, de már felvérteztem magam egy önvédő attitűddel. Lelkiismeretes vagyok, és az eredmények engem igazolnak.
2010ben a Károli Gáspár Egyetemen elvégeztem egy mentálhigiénés segíti szakot és van egy Sportmental Coach végzettségem is, hogy a lelküket is tudjam támogatni a hozzám fordulóknak.
Talán a legnagyobb probléma a munkámban, hogy nincs ilyen specializáció, amit csinálok és még nincs helyem a sportvezetők fejében. Talán úttörő vagyok, de hiszek abban, amit csinálok, és addig nem hagyom abba, amíg nem találok olyan utódokat, akik tovább viszik a hitvallásom.
Tudom kevés a szabadidőd, mivel kapcsolsz ki? Van kedvenc könyved, filmed? Milyen zenét szeretsz?
Szabadidő? Az mi? Sportolok, a barátaimmal töltök időt, utazok, sport versenyekre járok és gondolkodom.
Nagyon szeretek olvasni, sportolók életrajti könyveit, táplálkozással. életmóddal foglalkozó könyveket, de a spiritualitás sem áll tőlem távol, így a könyvtáramban sok könyv van a buddhizmusról, meditációról. boldog életről.
Filmekből is szeretem a dokumentumfilmeket, természetfilmeket és Peaky Blinders rajongó vagyok, de az Alkonyat sorozat is nagy kedvencem. Zenében abszolút mindenevő vagyok, ahogy múlnak, felettem az évek egyre több minden tetszik. Hallgatok rockot, jazzt, technót, house-t, de magyar nótákat is….szóval mindenevő vagyok.
Hogy építetted fel a rapportot- azt a bizonyos bizalmi hidat?
Hmm, a bizalom nagyon izgalmas dolog. Tűzbe mennék a sportolóimért, közelről látom a rengeteg energiát, amit beletesznek a munkájukba. Tisztelem és szeretem őket, számíthatnak rám. Megbeszélem velük a problémát és nem kioktatom őket. Számonkérek, de nem vagyok bántó. Csupa egyszerű emberi tulajdonság. Azt hiszem ez valami velem született tehetség – vagy átok, attól függ, honnan nézzük – hogy mindig is bizalommal fordultak az emberek felém. Roppant érdeklődő vagyok, nyitott és empatikus. Ha valaki ezt dicsekvésnek élné meg, az téved, mert rengeteg árnyoldala van ezeknek a tulajdonságoknak a mai társadalomban, de én azt hiszem ez a bizalmi híd, a sportolók és én közöttem.
Általában mivel fordulnak hozzád? Mire vagy a legbüszkébb? Miért?
Sportáganként más és más a probléma, de általában a testösszetétel javítás a cél. A judóban a súlycsoportváltás problémaköre a leggyakoribb, főleg fiatal korban. Sokszor kérnek tanácsot az alvási problémákkal, táplálék-kiegészítőkkel kapcsolatosan is. A vízilabdában az optimális izom-zsír arány a leggyakoribb feladat. A fókusz megtartása és az állóképesség, ami szinte mindegyik sportágban egyformán fontos.
Nagyon megszerettem a kajak-kenu sportágat is: erő, állóképesség, gyorsaság. Mindenhez tud plusszt adni a táplálék-kiegészítés és a tápanyagok.
Véleményem szerint az alap, a minőség minden sportágban, ezért is rengeteg támadás ér. Nem gondolom, hogy büféből fel lehet készülni egy olimpiára. Az ételeink jelentős része telis tele van méreganyagokkal, színezékekkel, állományjavítókkal, rossz édesítőkkel. Az emberek elszoktak a természetes ízektől, és a gyerekek a legveszélyeztetettebbek. Hatalmas a túlkínálat a kényelmi ételekből, én ezeknek nem vagyok híve. A dietetika bébiételt ajánl a sportolónak meg teljes kiőrlésű kenyeret, én meg szezonális gyümölcsöket és kovászolt pékárút.
Arra vagyok a legbüszkébb, hogy az ország legjobb edzőivel dolgozhatok, és kiváló sportolók és emberek tisztelnek meg a bizalmukkal. Részese lehettem több EB győzelemnek, VB aranynak, olimpiai érmeknek, számtalan versenynek, ezekre mind nagyon büszke vagyok. Biztosan sokan ismeritek Thomas a mozdony meséjét, hát ahogy a kis játék mozdony, én is nagyon szeretek hasznos lenni.
Két rovatot is fogsz vinni a megújult Katana Magazinban. Melyik lesz az a kettő?
Felnőtt és utánpótlás sportolók életmódjáról szeretnék írni.
24 órába egészség lesz a felnőtteknek szóló rovatom címe.
Nem lesz, hétköznapi azt ígérhetem. Sokat fogok írni a táplálékaink minőségéről, mert az bizony csúfos! Terítéken lesz a tej a glutén a zsírok a növényi olajok a tojás. A funkcionális, azaz a sportoláshoz igazított étkezés, táplálék-kiegészítés, folyadékfogyasztás. Kedvenc témám a kaloriadeficit amiről biztosan sokszor lesz majd szó.
Vitamin névvel fémjelzett az utánpótlás korú sportolóknak és szüleiknek szóló rovatom.
5-6 éve egyre több fiatal sportoló keresett meg, és nagyon élveztem velük a közös munkát. Egyre jobban beleástam magam a fiatalok étkezésébe, életmódjába. Létre is hoztunk egy programot „Úr Isten sportol a gyerekem” címmel, ami sportoló vagy inkább sportosan elő gyerekek szüleinek szól. Igazi gyöngyszemekre leltem a fiatalok körében is, tájékozottak, felelősségvállalók, céltudatosak és siker orientáltak. Belőlük nyerek energiát a minden napokhoz Média átverések, influenszer jelenség, alvás, napi rutin…. és még számtalan ötlet és téma van a fejemben. Receptek, alapanyagok, főzési technikák….
Igyekszem velős, gyakorlatias és érthető írásokkal hozzájárulni a magazin színvonalához. Szívesen veszek minden építő jellegű kritikát és téma javaslatot is.
Szerintem ugorjunk neki.
