„Harcművész ecsettel 2.0” – Ezzel a címmel rendezték meg november 8-án Ilyés Gyula, 6. danos judo mester második kiállítását, ahol saját festményeit mutatta be. Sajnos aznap behalt fővárosunk közlekedése, így sokan nem tudtak odaérni a megnyitóra. Aki viszont ott volt, felejthetetlen élménnyel gazdagodott. A főszerep természetesen a jól sikerült, szép képeké volt, de elhangzott néhány gyönyörű vers Gyuszi költeményei közül és volt egy nagyon profi zenész is, aki a hangok művészetéből adott ízelítőt a jelenlévőknek. Másnap nem bírtam magammal és felhívtam – ahogyan ő fogalmazott- a „színes öves festőművészt”.
Gyuszi! Engedd meg, hogy ismét gratuláljak immár a második alkalommal megrendezett kiállításodhoz. Rögtön az első kérdésem: hogy vagy?
Köszönöm kérdésed, minden a legnagyobb rendben.
Úgy sikerült a rendezvény, ahogyan terveztétek?
Örömmel mondhatom, hogy igen. Sőt, szerintem jobban is a vártnál, a visszajelzések is ezt igazolják. Úgy gondolom sikerült egy nagyon színvonalas, tartalmas estét összehoznunk. De ebben hatalmas szerep jutott drága családomnak, akik maximálisan mellettem voltak és mindenből kivették a részüket. Nélkülük ez nem sikerülhetett volna.
Ez már a második kiállításod volt, így volt már tapasztalatotok az előkészületekben. Mi volt a legnagyobb kihívás a mostani kiállítás megszervezése során?
Talán az, hogy többet akartam adni, mint az első alkalommal. Így kerültek a programba a versek és egy profi zenész is. Ezeket megfelelően összehozni jelenttette a legnagyobb kihívást. Kiválasztani azt a pár verset, melyek elhangzottak és kiválasztani azt a pár zeneszámot, melyek megszólaltak az est során. Illetve a marketing az, amibe nem nagyon tudtam belefolyni, mivel az teljesen idegen számomra. Azt szerettem volna, ha minél többen eljönnek. Sajnos nem számoltunk azzal, hogy aznap teljesen meghal a város közlekedése. Nagyon sokan jelezték, hogy bár elindultak, de olyan szinten állt a forgalom, hogy egyszerűen nem volt idegük kivárni a végét. Szerencsére azonban így is sikerült megtölteni a Lechner Rendezvényközpont „Panoráma” termét, és ez jó! Úgy érzem megtettünk mindent, ami elvárható volt, talán még többet is.
Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz a festészetbe? Volt valami konkrét esemény vagy inspiráció, hogy a sport mellett festeni kezdj?
Ez nálam már régi álom volt. Évtizedek óta vágytam rá, hogy festhessek, de mindig akadt valami fontosabb, ami megelőzte ezt. Amikor aztán a Covid miatt az otthonunkba kényszerültünk maradni, akkor már semmi nem állhatott az útjába. Otthon voltam, felszabadult egy csomó idő, tehát adva volt minden ahhoz, hogy el lehessen kezdeni. Azóta kb. 250 képet festettem.
Milyen kihívásokkal találkoztál a kezdeti időszakban?
Esősorban technikai gondjaim voltak. Mivel maximalista vagyok, már az első pillanatban nagyon szép képet akartam festeni, de ez persze nem jött össze. Vagy legalább is nem minden esetben. Talán az jelentette számomra a legnagyobb kihívást, hogy elfogadjam: idő kell ahhoz, hogy egyre jobb legyek.
Miről szólt a legelső festményed?
Egy tájkép volt. Nagyon sokáig festettem tájképeket, mert valahogy ezek állnak legközelebb a szívemhez, lelkemhez. Szeretem azokat a helyeket ahol van víz, hegyek, erdő.. Egy jó tájkép tele van élettel. Az ember szinte beleképzeli magát a képbe.
Hogyan írnád le a művészeti stílusodat?
Ez egy jó kérdés. Valójában többféle stílusban is próbálok festeni, mondhatni úgy, „keresem a hangom”. Sokáig kizárólag tájképeket festettem. Néha aztán be-be csúszott valami más is. Próbáltam/próbálom kihasználni az internet adta lehetőségeket, szemezgetek más technikákkal is, és ha valamelyik megtetszik, igyekszem ellesni, megtanulni. Mostanában például inkább csak absztrakt képeket készítek, ez ad örömöt. Természetesen a tájképek ugyanúgy közel maradtak a szívemhez. Viszont szerintem még nem beszélhetek saját stílusról. Még csak színes öves festő vagyok. Talán ha egyszer ebben is elérem a mesteri fokozatot, visszatérhetnénk erre a kérdésre.
Milyen technikákat és anyagokat használsz legszívesebben?
Akrillal festek, feszített vászonra. A technikák attól függnek, milyen témájú képet szeretnék festeni. Sok ötletet merítek a netről.
Hogyan változott a munkásságod az évek során?
Szerintem nem beszélhetünk változásról. Igyekszem a lehetőségeimhez mérten minél többet festeni, mert örömöt ad számomra. Próbálom inden képemből a legtöbbet kihozni, hogy az aki nézi, minél nagyobb élvezettel tekintsen rá, elgondolkodtassa és a legnagyobb esztétikai élményt jelentse számára a kép.
Melyik az a festményed, amely a legközelebb áll a szívedhez?
Nincs kedvencem, ha erre gondolsz. Sok olyan képem van, ami tetszik nekem, szeretem őket és élvezettel tekintek rájuk, de nem tudnék egyet vagy akár kettőt sem kiemelni közülük.
Hatnak rád a különböző érzelmek a festés során?
Természetesen. De ez szerintem látszódik a képeken is. Nem hiszem, hogy lehetne érzelmek nélkül festeni vagy bármilyen más művészeti ágat végezni.
Hogyan tudod fenntartani a kreativitásod hosszú távon?
A kreativitás helyett inkább a motivációmat igyekszem fenntartani. Nagyon szívesen festek és szoktam kísérletezni, új dolgokat kipróbálni. persze nem minden sikerül, úgy ahogy elképzeltem, ilyenkor átfestem, kezdem elölről. Szeretek szépet alkotni. És szeretnék egyre szebbet és szebbet. Próbálom ezt kimaxolni és szerintem az az, ami motivál. Hogy tudom még szebbé festeni a képet, vagy valami pluszt beletenni, amikor elkészítem.
Többször említetted, hogy nagy örömmel festesz. Mi adja számodra a legnagyobb örömöt a festészetben?
Maga az alkotás öröme. Amikor előveszel egy fehér vásznat, ráviszel egy csomó festéket, majd a végén a sok ecsetvonás hatására egyszer csak egy kész alkotás köszön vissza a vászonról. Nekem ez hatalmas örömöt ad. megnyugtat, kikapcsol és míg festek háttérbe kerülnek a hétköznapi problémák. Nincs más, csak én és a festés.
Komoly sportmúlttal rendelkezel. Tervezed esetleg a jövőben sport témájú képek elkészítését is? Mondjuk judo vagy kettlebel?
Megfordult már a fejemben, hogy nekilátok sport témájú képet festeni, de az még várat magára. Úgy érzem, még nincs itt az ideje. Ha meglesz a megfelelő motiváció, meglesz a kép is.
A festészet mellett hallhattuk néhány nagyon szép és nagyon komoly verseidet is. Mondanál erről is néhány szót? Hogyan jött az életedbe a költészet?
8 évesen írtam az első versemet, ami nyilván a koromnak megfelelő volt. Azóta folyamatosan írogattam/írogatom a rímeket. Kifejezetten örömmel tölt el, amikor kiírhatom magamból az örömemet, bánatomat vagy azokat a gondolatokat, amik bennem bujkálnak.
Hogyan látod a művészet szerepét a mai világban? Mit gondolsz, a művészetnek van-e hatása a társadalmi változásokra?
Mindenképpen hatása van. Úgy gondolom, a művészetre mindig volt és lesz is igény. Legyen szó versről, festészetről, szobrászatról, zenéről vagy bármilyen művészeti ágról. Viszont a mai, egyre jobban rohanó világban nincs elég időnk megállni és élvezni egy alkotást, elmélkedni rajta. Nekem személy szerint nem tetszik az a rohanó világ, de bízom abban, hogy ennek a rohanásnak vége lesz egyszer, és lesz lehetőségünk több időt fordítani a művészetek szépségére.
Én még csak kezdő festő vagyok, e fél éven belül kétszer is sikerült megtöltenem a Panoráma termet, ami azt jelzi, van igény a művészetre, adott esetben az általam festett képekre. Nyílván meg kellene találni a megfelelő csatornákat, hogy még többen tudjanak a tárlatról, el tudjanak jönni megnézni. Nekem örömöt ad és remélem a látogatók számára is sikerült örömöt adnom a képeim által. Szeretném festészetben is elérni a „fekete övet”, de az még odébb van. Viszont azt tudom, érzem, hogy jó úton járok. Persze itt is van, hogy újra kell tervezni, de ez benne van. Nagy örömmel festek és írok verseket. Nagyon remélem, hogy ezek által hagyhatok valamit az utókor számára, ha már nem leszek.
Köszönöm a beszélgetést, Gyuszi! További sikereket kívánunk mind a sport, mind a művészet területén, és várjuk a következő kiállítást!
További Harc-Művész cikkek
