A Magyar Sport Ju-Jitsu Szakszövetség sportszakmai alelnöke és szövetségi kapitánya, edző, tanár, lovagi cím birtokosa. A közelmúltban szerezte doktori fokozatát. Nagyszerű versenyző volt, remek eredményekkel. A megújult Katana Magazinban két rovatot is fog vinni, az egyik a harci művészetek történelme, a másik pedig a kultúra.

Csabi! Köszönjük, hogy elfogadtad a felkérést. Hogy lettél harcművész?

Már pici koromban csodálattal töltöttek el a harcművészetek. Ámulattal figyeltem, hogyan képesek egyes emberek azokra a mozdulatokra, amelyekkel meg tudták védeni magukat és másokat. Faltam a filmeket és a könyveket a témával kapcsolatban, otthon gyakoroltam a mozdulatokat. Egy szép napon aztán elérkezettnek láttam az időt, hogy még gyerekként nekifogjak. Onnantól olyan természetes volt számomra, mint a lélegzés.

Hogyan alakult a harcművészeti pályafutásod?

Eléggé kalandos és szerteágazó volt, bár fő csapásnak a ju-jutsu (ju-jitsu) és a japán kardművészet mondható. Kínai kung-fuval kezdtem, de szinte rögtön bekapcsolódott hozzá a judo, mert szükségesnek éreztem az esések és a dobások, valamint a földharc magasabb szintű elsajátítását. Két év múlva rátaláltam a japán ju-jutsura, vagy inkább a ju-jutsu (ju-jitsu) talált rám. Párhuzamosan több dologgal is foglalkoztam, de innentől a fő vonal sokáig a ju-jutsu, illetve a judo maradt. Mellette a karate, a hakuda-jutsu kenpo, a Zen Nihon Tai-Jutsu Do, a Tai Chi, az aikido, a kyusho-jitsu és főleg a japán kardforgatás tudománya kötött le. Gyakorlatilag hosszú éveken át minden nap edzettem, volt, hogy napi kétszer is, de ma is sokat gyakorlok, csak máshogy, mint aktív versenyzőként. Japán kardforgatásból is immár egy hagyományos, koryu iskola, a Sekiguchi Ryu Battojutsu magyarországi igazgatója lettem, illetve japán ken-jutsu és iai-jutsu területén magas mesterfokozatot értem el. Ju-jutsu, hakuda és tai-jutsu területén úgyszintén elértem már a 6. mesterfokozatot (dan), de folyamatosan dolgozom, nem állok le. Az a nap, amikor már nem akarunk fejlődni, számomra az idő előtti halál kezdete, az élet feladása. Ezért is van, hogy 5 diplomával, több képesítő papírral, edzői papírokkal, egyben tudományos doktori fokozattal rendelkezem, hiszen az elmének ugyanúgy kell a törődés, a fejlesztés, a test és a szellem pedig kölcsönhatásban vannak.

2015-től önálló egyesületem van, a Torashin Dojo Nemzetközi Harcművészeti és Kulturális Akadémia, korábban klubként működtünk egy másik szervezet alatt. 2016-tól az U.S.A-ban az IJA világszervezete elfogadta és bejegyezte a saját komplex oktatási és harcművészeti módszeremet, rendszeremet Go-Kongouseki-Ryu (Öt Gyémánt Iskola) néven, amit azóta a világ minden táján méltán elismernek Amerikától egészen Japánig. A sport ju-jitsuban is bizonyított a módszer, egészen világbajnoki aranyéremig jutottunk, de mellette számos világkupa-győztes és Európa-bajnokságokon szerzett érem jelzi a rendszer hatékonyságát. Nehéz lenne így azzal vádolni az iskolát, hogy hobbistáknak jó, de versenyen nem működne. Nézetem szerint a múlt csak gyökere a módszernek, nem pedig a módszer maga, a hagyomány pedig a kerete mindannak, amit csinálunk, nem pedig a tevékenység maga. Az egyik legfontosabb alapelvünk az alkalmazkodóképesség elsajátítása, az adaptivitás. A versenyzésben aratott sikerek sokasága számomra nem csoda, hiszen korábban magam is aktív versenyző voltam számos világversenyen szerzett csillogó arannyal több számban, ezt a rutint is beépítem az oktatási módszertanomba és az általam oktatott technikai repertoárba. Természetesen elhivatott, tehetséges és szorgalmas tanítványok nélkül betonra szórt búzamag lenne minden tanítás. Ezt egyébként főállású nyelvtanárként is megerősíthetem.

Ugyancsak 2016-ban a Magyar Sport Ju-Jitsu Szakszövetség felkért, hogy legyek az akkor induló magyar sport ju-jitsu válogatott szövetségi kapitánya, amit háromnapi gondolkodás után elvállaltam, mivel számomra minden pozíció vagy cím egyet jelent a felelősséggel, rang- és címkórságban nem szenvedek. Hatalmas munka volt egy akkor széthúzó magyar ju-jitsu társadalomban egységet képviselni, kiépíteni a hazai, de főleg a nemzetközi diplomáciai kapcsolatokat, barátságokat, együttműködési lehetőségeket. Éveken át tartó folyamat volt ez, de ma már rajta vagyunk a világ ju-jitsu térképén, méghozzá nem is akárhol. Persze ma is aktív sportszakmai és sportdiplomáciai munka és felelősség mindezen feladatoknak eleget tenni és a hazánkat a legmagasabb minőségben képviselni egy egyszerű versenytől vagy diplomáciai értekezlettől a JJIF (Ju-Jitsu International Federation) világszövetség nagy fórumain való érdekképviseletig és a Világjátékokig, vagyis mindenhol és mindenkor. Ezt a munkát magyarországi közösség többek között azzal ismerte el, hogy a meglevő feladataim mellé 2021 novemberétől a Magyar Sport Ju-Jitsu Szakszövetség vezetősége felkért, a közgyűlés pedig megválasztott sportszakmai alelnöknek, ami számomra újabb felelősségteljes feladatokat hozott a közösség szolgálatában és a közösség javára. Nehéz minden elmondani, de így talán valami halovány képet tudtam adni arról, hogy mit csináltam eddig és hol állok most.

Hogy lettél versenyző?

A versenyzés valahogy organikusan beépült a fejlődésembe. Mindig is ki akartam próbálni. A harcművészet előtt sok mozgásformával kísérleteztem, hobbiként néha közben is. Ezek a mozgáskultúrámnak jót tettek, versengés is volt benne bőven, amit szerettem, de profin versenyezni igazából csak a harcművészetben akartam mindig. Nagyjából két év edzés után mentem először versenyre, akkor a többszörös országos bajnok ellen a döntőben csekély pontozással veszítettem, de egy év múlva megnyertem a Magyar Bajnokságot. Onnantól nem volt megállás. Végül világbajnoki 1. és 2. helyet, illetve 5 világkupa aranyat és számos egyéb nemzetközi 1. és egyéb dobogós helyet szereztem. Úgy hiszem, hogy bár a versenyzés nem kötelező eleme a harcművészetek útjának, olyan hozzáadott értéke van, amelyért megéri – ha másért nem, eszközként – komolyan kipróbálni, illetve akár a legmagasabb szinten teljesíteni benne.

Kik voltak a Mestereid?

Több mestertől, illetve edzőtől is volt szerencsém tanulni. Akiket megemlítenék, azok listája kisebb, de ezzel nem akarok senkit megbántani, csupán eltérő mélységben hagytak nyomot bennem az emberek. Wing Tsun kung-fuban több oktatóm is volt fiatal gyerekként, de Opál Róberttel gyakoroltam a legtöbbet. Ez inkább barátság volt, kölcsönös segítségnyújtás és egymás fejlesztése, mind a mai napig jó barátságot ápolunk. A judot illetően Alasztics Zsuzsanna személye van a szívemben a legmélyebben, ő gyerekként, tinédzserként foglalkozott velem, nagyon alapos munkát végzett. Igazi spirituális lelkületű, vallását tartó ember volt (és biztosan ma is az), ami miatt könnyen egymásra tudtunk hangolódni, hiszen én magam is ilyen vagyok. Hosszú évekig és sokat tanultam a nihon ju-jitsu és nihon tai-jitsu, valamint a hakuda-ryu kenpo-jutsu vonalon Pospischil Tamástól, aki jelenleg is aktív. Noha az útjaink elváltak egymástól, ami az ő tanításából nekem szól, az mindig velem marad, azért hálás is vagyok. Nagy hatást gyakorolt rám és a harcművészet szellemiségében is példaértékűnek tartottam Raymond J. Jugeau nagymestert és személyes tanítását. Raymond hanshi 9. danos nihon ju-jitsu és tai-jitsu, valamint 7. danos judo nagymester volt, aki karate és iaido mesterfokozattal is rendelkezett, sokoldalú tanításában pedig japán tanítója, Minoru Mochizuki stílusvezető nagymester hatása volt talán az egyik legjelentősebb. A ju-jutsuban leginkább hozzá vezethetem vissza magamat, talán nem elsősorban a technikai repertoáromban (bár arra is nagyban hatott), hanem mindabban, amit a ju-jutsu ma jelent és amit véleményem szerint képviselnie kellene, illetve abban a mintában, amit számomra a harcművészetek mestere képvisel. Az aikidoban Kárászi Sándor pallérozta a tudásomat egy rövid ideig, hálás vagyok neki érte, illetve mindig nagyon hasznosnak találtam Szénási Zsolt kyusho-jitsu és Shito-ryu karate szemináriumait. A japán kardművészet területén Yamada Toshiyasu shike, a Sekiguchi Ryu Battojutsu nagymestere jelenleg a fő tanítóm, de nagyon sokat tanultam számos más mestertől is rövidebb vagy hosszabb ideig. Nincs olyan, akinek nem vagyok hálás mindenért, legyen az segítség vagy akadály, bátorítás vagy megállítási kísérlet, hiszen mindannyian (ha akarták, ha nem) tanítottak engem.

Mikor fordultál az edzősködés felé?

Viszonylag korán, még Robi barátomnak segítettem be akkor, amikor általános és középiskolásoknak indított be egy vegyes képzést, nagyjából két évig működött a program, ekkor még nagyon fiatal, tulajdonképpen tini voltam. Komolyabban egyetemista koromban kezdtem el oktatással foglalkozni. 2007-ben létrehoztam egy klubot, ami nagyjából 1 év alatt be is indult rendesen, 2 év után már a kisebb helyszín nem volt alkalmas az edzésekre, nagyra kellett váltani. 2015-ben saját egyesületet hoztam létre, abban tanítok ma is, illetve aktívan részt veszek a magyar ju-jitsu válogatott életében is. Mellette mind ju-jitsuban, mind japán kardban tartok szemináriumokat, meghívnak oktatni, bemutatózni, képzést vezetni, sok sportoló pedig mentorálásban kéri a segítségemet (akár az élete menedzselésében is). Már egy éve a ju-jitsu sportági edzők képzésében, vizsgáztatásában is részt veszek gyakorlati oktatásvezetőként, de már 4 éve szakmai oktatóként része vagyok az edzők képzési rendszerének.

Melyik eredményeidre vagy a legbüszkébb?

Ha saját eredményről van szó, akkor a világbajnoki címemre, viszont legalább annyira büszke vagyok a tanítványaim sikereire, mint a saját diadalaimra.

Saját klubot vezetsz. Hány tanítvánnyal foglalkozol a klubodban?

Ez változó. A mai világban kicsit nehezebb olyat tanítani, amihez fegyelem, odaadás és elhivatottság szükséges. De nem panaszkodom, mert az Akadémiánk sok fiatalt és felnőttet tanit több helyen, több csoportban, egy átlagos edzésen pedig kb. 20 fő mindig van.

A válogatottnál sok a teendő?

Nagyon sok. El sem tudja képzelni ezt olyan ember, aki nem végzett még ilyen tevékenységet. A szabadságom alatt is szinte minden napra jutott valami munka. Nagyon összetett, sok tapasztalatot, szakmai és sportdiplomáciai ismereteket, aktív nyelvtudást és vezetői kompetenciákat igényel. Szervezésben és problémamegoldásban is elég jónak kell lenni. Tudni kell nyilatkozni, a szóvivői szerepet ellátni, kommunikálni. Szót kell érteni a hazai és nemzetközi sportban dolgozókkal, vezetőkkel, tisztségviselőkkel, edzőkkel, versenyzőkkel, adott esetben szülőkkel, nevelőkkel. Tudni kell tervezni és mindig tartan kell a határidőket, valamint be kell tartan és be kell tartan másokkal is temérdek szabályt. Különösen nehéz volt ez akkor, amikor én kezdtem, mert nekem a semmiből kellett mindent felépíteni. Ma már ott tartunk, hogy legutóbb a születésnapomon volt az Európa-bajnokság akkreditációs napja, az európai szövetség (JJEU) tisztségviselői és az éppen akkor ott tartózkodó külföldi sportvezető nekem énekelték a Happy Birthday to You-t és kezet fogtak velem, megöleltek. Értékelik a munkámat és a versenyzők teljesítményét, az itthoni edzők áldozatos, hozzáértő tevékenységét, és ma már tudják, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk.

Civil életedben tanár vagy, mit tanítasz? Hogyan egyezteted össze a sok feladatod, táborozást, utazásokat?

A time management szlogen nálam. A diákjaim már úgy mondják, mint egy mantrát, ha megtudják, hogy megint megyek valahova. Nem egyszerű egyeztetni, de az iskolaigazgató és a helyettesek is jók és nagyon segítőkészek. Mint hazájukat szerető, a sportot támogató, az ifjúság és a magyar társadalom nevelésére, tanítására felesküdött emberek megértik, hogy nemzeti ügy és dicsőség a magyar nemzet egy sportágának elit sportolóinak érdekében kifejteni sportdiplomáciai és sportszakmai tevékenységet. Valójában sokszor a nyári szabadságomból áldozok be napokat, amik belelógnak a rendes tanévbe, kötünk kompromisszumokat. Persze mindez nem lenne lehetséges, ha amúgy nem lennének megelégedve a munkámmal, amit a tanítás és nevelés területén végzek az iskolában. A legutóbbi szakmai minősítésemen is maximumot kaptam, bízom benne, hogy nem a két szép zöld szememért. Egyébként jelenleg idegen nyelveket tanítok, noha több szakom is van és szakmám is van.

Milyen célok mentén éled az életed? Aktuálisan mire készülsz?

Elvek mentén élem az életemet, a célok is ezekhez igazodnak. Vallom, hogy célok nélkül sodródunk csak valami felé, vagy valamitől el, nem pedig haladunk. Most is vannak céljaim, elgondolásaim mind a magam képzését, továbbképzését illetően, mind pedig a sportszakmában. Ha minden jól megy, hamarosan új távlatok nyílhatnak a tevékenységem által, remélhetőleg nem csak számomra.

Szabadidődben mit csinálsz?

Szeretek, utazni, sportolni, olvasni, írni, kutatni, motorozni, főzni, digitális tartalmakat készíteni, a barátaimmal és a tágabb családommal lenni, valamit szeretek például olyan emberekkel beszélgetni, akik olyasmit tudnak agy olyasmit tapasztaltak, amit én nem.

Mi motivált, hogy doktori fokozatot szerezzél?

Számos területen végeztem tanulmányokat, míg végre elérkezettnek láttam az időt, hogy a megszerzett tudásom egy számottevő részét magasabb szintre emelve összegezzem. Volt egy teljesen egyedi kutatási ötletem, egy célom, ami új utat törhet, de legalábbis felvethet új megfontolásokat az adott tudományterület nemzetközi szintjén, illetve megváltoztat, újraír már évtizedek óta megcsontosodott elméleteket. Ezzel magamnak is bizonyítani akartam, hogy képes vagyok rá.

Lovaggá is ütöttek. Melyik lovagrendnek vagy a tagja és mit jelent ez neked?

Az Aranysarkantyús Vitézi Lovagrend lovagja, pontosabban tartományfőnöke (prior) vagyok. A renden belül eddig kétszer is kitüntettek. Hatalmas megtiszteltetés a történelmi nagyjainkkal osztozni ezen a címen. A magyar történelem számos nagy alakja kapta meg az időszerű uralkodótól ezt a lovagi címet. Jelenleg Sandor von Habsburg-Lothringen királyi herceg a rend nagymestere, akivel személyesen ismerjük egymást. Nagy dolog ide tartozni. A lovagságnak van egy üzenete, egy eszmeisége, aminek mind a mai napig vannak tanításai a kor embere számára. Egy férfieszményt tár elénk, de a nők számára is komoly üzeneteket hordoz.

Van kedvenc ételed, filmed, könyved? Szeretsz szórakozni, színházba járni?

Nagyon szeretek színházba és moziba járni, leköt a művészet, az építészet és még nagyon sok más dolog is. Szeretek egy jót táncolni a nyári éjszakában igazán ritmusos, dallamos zenékre. A gasztro-turizmust is nekem találták ki. Rendkívül szeretek főzni, de nagy élmény számomra új éttermek felfedése, adott esetben minősítésé, értékelése. Ezt hobbiból meg is szoktam tenni. Kedvenc étel, film vagy könyv… nos, ezekből nincs egy kifejezett kedvenc, túl sok jó van mindegyikből.

Az egyes témakörökben miről fogsz írni?

Mielőtt kifejteném, szeretném elmondani, hogy megtiszteltetésnek veszem, hogy a Katana Magazin vezetősége felkért erre a feladatra. Az pedig, hogy két rovatot is kapok, minden várakozást felülmúlt. A kulturális rovatban olyan témákkal foglalkozhatok, amik széles körben érinthetik a harcművészetek kulturális oldalával foglalkozókat, az iránt érdeklődőket, illetve a kelti és nyugati kultúrák értékei itt lesznek megjeleníthetők egész széles színképben. A harci művészetek történelmével foglalkozó rovatban fókuszáltabban a harci művészetek kialakulásával, azok jellegzetességeivel, a történelem adott korszakaiban, valamint a történelem folyásában elfoglalt helyükről, szerepükről lesz szó. Itt a történelem úgymond kiegészítése a harcművészetekről szóló információknak, a gerinc, amire minden más ráépül. Itt egy áttekintéssel szeretnék kezdeni a teljesség igénye nélkül, hiszen erről a témáról könyveket, lexikonokat lehetne írni, én ara vállalkoznék, hogy a kezdetektől napjainkig egy cikksorozatban áttekintést adjak arról, hogy honnan és hová jutottunk. Ezt követően koncentráltabban szeretnék foglalkozni egyes harcművészetekkel, sorsuk alakulásával, meghatározó személyiségeivel, és még sok mással. Izgalmas utazás veszik kezdetét, amihez reményeim szerint sokan csatlakoznak majd.

Mire számíthatnak az olvasók?

Tőlem egy sajátos írói stílusra, alaposságra, kulturáltságra, igényességre, hozzáértésre, érdeklődő kutatásra. Igyekszem majd jót és jól adni, méghozzá fogyasztható formában.

Köszönöm a lehetőséget, hogy megszólítottatok és elmondhattam a gondolataimat! Bízom benne és hiszek abban, hogy egy minőségi, hiánypótló magazin lesz az, amit együtt létrehozunk. Kívánok ehhez mindannyiunknak sok sikert, az olvasóknak pedig legyen ez a magazin sok öröm és érdekes, hasznos információ forrása!