Tibi mestert még ifiként ismetrem meg, amikor egy békási tornateremben tartott edzést. Többedmagammal hétről hétre látogattuk az edzéseit, hogy ellessük tőle a technikákat. Most, több, mint 30 év elteltével időszerű lett, hogy feltegyem neki a kérdést: Hogy vagy mester?
Kedves Mester! Mi van veled? Mit csinálsz manapság?
Köszönöm, jól vagyok! Bár valami mindig fáj, vagy nem úgy működik, ahogy azt elgondolom, de csinálom, amit szeretnék. Heti 4 edzést tartok az ÚTE-ban: két alkalommal a senior judo csapatnak, két alkalommal erő-állóképesség edzést vegyes csapatnak. Emellett még lövészeti képzéseket tartok fegyveres őröknek. A többi idő a családé, unokáké.
Kérlek, mesélj nekünk a kezdetekről! Hogyan találkoztál a judoval? Kinek vagy minek a hatására választottad a cselgáncsot?
Nagyon rossz gyerek voltam. Olyan környéken nőttem fel, ahol bunyóval kellett tisztázni az erőviszonyokat, konfliktusokat. Angyalföld 60-as évek, az igazi „galerís” korszak. Nagyon akartam valamit sportolni. Sok sportág felmerült, de apám végül – egy ismerőse útján – az Újpesti Dózsa cselgáncs szakosztályába vitt, a Markó utcai gimnázium tornatermébe 1967 novemberben. Ekkor 13 éves voltam. Akkor még nem lehetett fiatalabb korban elkezdeni cselgáncsozni, versenyezni. Egy évvel a Magyar judo tragédiáját követően. 1966 november 25-én ugyanis egy repülőgép szerencsétlenségben elhunyt a teljes magyar válogatott. Ezt azért említem, mert ekkor kezdett a magyar judo megújulni, egyre többen választották, ezt – az akkor még eléggé ismeretlen sportot.
Volt más spotág is az életedben?
Soha!
Hogyan kell elképzelni az akkori időkben a judo helyzetét?
Röviden:
Sokan választották ezt a sportot. Mostoha körülmények között, szegényes támogatással tudtunk edzeni. Még birkózó szőnyegen edzettünk, amt le-fel pakoltunk az edzésen és ami koszos, poros volt, de szerettük. Szerettük és csináltuk. Akkoriban sok verseny volt országos szinten. Voltak fővárosi és vidéki egyesületek is. Ha valaki kijutott külföldre, hazajött, megmutatta azokat a technikákat, amiket nem ismertünk. A hét minden napján edzettünk. A válogatottnak nem volt állandó helye, mindig be kellett kéredzkedni valahová, ami nem mindig ment könnyen.
Gyerekként mi fogott meg a judoban?
A hozzá kapcsolódó misztikum! A fehér ruha, a dojo etikettje, amely meghajlással kezdődik.
Ki volt az első mestered és kikkel edzettél együtt?
Andrássy László, akivel a mai napig minden edzésen találkozom. Ő egy igazi legenda, most 84 évesen is rendszeresen edz. Laci bácsi judót már csak verbálisan tudja segíteni, de a konditeremben komolyan edzi magát és minden nap az „öregekkel” asztaliteniszezik. A 80-ik születésnapján függeszkedve felmászott a kötélen! (Videó van róla). Akikkel egy súlycsoportban voltam a versenyeken: Tuncsik József (első Európa bajnok, első olimpiai érmes) Szabó Ferenc EB ezüst. Rajtuk kívül valamennyi ellenfelemet legyőztem. Továbbá Hetényi Antal az első olimpiai pontszerző, 1972. Varga Imre VB. bronz, Patek Karcsi, stb.
Versenyzés? Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
16 éves voltam, amikor Horváth István a válogatott edzője meghívott a felnőtt válogatottba. Innentől kezdve napi 4-6 órát edzettem. Többször nyertem magyarbajnokságot, de a legerősebb verseny egy belügyi szpartakiád volt, ahol a mezőny tele volt Európa bajnokokkal. Itt úgy lettem harmadik, hogy legyőztem az NDK Európa bajnokát és az első helyen is egy Európa bajnok ellenfelem volt. 1974-ben úgy nyertem meg a junior magyarbajnokságot, hogy minden mérkőzésemet ipponnal és ráadásul mindegyiket más-más technikával nyertem.
Volt spéci technikád?
Igen, volt, amiről Horváth István nyilatkozott is. A cikket mellékelem. Belső combdobás, kisbelső horog, válldobás.
Oktatás. Egészen „véletlenül”, első kézből tudom, hogy gyerekeket, ifiket is oktattál. Most a senioroknak tartasz edzéseket. Ha van, mi a különbség az oktatásukban?
Igen van! Gyerekeknél az alapok után a versenytechnikák oktatása, gyakorlása és az eredményes versenyzés a fő cél. A senioroknál, főleg „örömjudo” van. Őket már nehéz új, hatékony technikára rávenni, inkább a meglévőkhöz oktatok másodszándékokat, kombinációkat. Amúgy még szép, hogy tudod, hiszen te is hozzám jártál egy időben, még szinte gyerekként.
A rendvédelmi pályán dolgoztál. Hogyan kerültél oda?
Családi hagyományokat követve. A főiskola elvégzését követően az egész életemet ez töltötte ki. Szerencsés voltam, mert a magyar kriminalisztika történetének jelentős eseményeiben tevőlegesen részt vehettem. Ez egy nagyon hosszú történet lenne, ha leírnám.
Előnyt jelentett munkakörödben a judo ismerete?
Feltétlen! Ez egy különleges képességem volt, amit társaim szívesen vettek. Többször előfordult, hogy olyan veszélyes, fegyveres bűnözőt kellett elfogni, ahol fontos volt a gyors és szakszerű ártalmatlanítás, úgy, hogy se én se az elfogott személy se a kollégám ne sérüljön meg. Egy alkalommal a judo megmentette az életemet is! Ezt majd később leírom. Négy éven keresztül indultam minden rendvédelmi versenyen, melyeket mind megnyertem, valamennyit ipponnal.
70 évesen is heti több edzést is levezényelsz. kikkel foglalkozol?
Fő tevékenység a senior csapat edzése, versenyre felkészítése, heti két alkalommal. Megjegyzem, hogy idén az országos bajnokságon mindenki érmes volt és van egy világbajnokunk is. Heti két alkalommal vegyes csapatnak tartok erő-állóképesség fejlesztést. Ezen kívül alkalomszerűen az utánpótlás korúaknak javítgatom a technikákat.
Hogyan látod a judo jelenét és jövőjét?
Sajnos manapság egyre kevesebben választják a judót, ezért kevésaz utánpótlás és kevés a versenyző is. Felnőtt versenyzők szinte nincsenek. Minden iskolás gyereknek minimum az esés technikákat meg kellene tanítani, már az iskolai testnevelés órák keretében. Reklám-marketing. Életpályamodell nélkül nem maradnak a fiatalok a versenysportban. Pénzek megfelelő felhasználása.
Milyen terved, terveid vannak a jövőre nézve?
Van az az életkor, amikor már óvatosan kell hosszútávú terveket szövögetni. Fontos, hogy olyat csináljak, ami örömet okoz nekem, és ha ez másoknak is örömet okoz, akkor én elégedett vagyok.
Nagyon köszönöm a beszélgetést, további sok erőt, egészséget kívánok Mester!
