Pápai Tibor 1 dan

A sztorim arról szól, hogyan mentette meg az életemet a judo:

Egy fegyveres bűnöző elfogására mentünk. Meg volt az előzetes felderítés, ami kihozta, hogy a rejtekhelye egy épülő félben lévő családi ház Budapest közelében. A behatolást egy tetőn lévő un. piramis üveg ablakon át lehet megcsinálni. Kötélen kell leereszkedni kb. 4-5 métert, ami egy egyszerű feladat. Nem a saját kötelünket használtuk, mert volt ott egy jó vastag kötél, ami jónak tűnt. (Éjszaka van). A teljes felszerelésünk 20 kg-ot nyomott.

Elkezdtük az ereszkedést. Hárman már „lecsúsztak” előttem. Betettem magam az ablakon, és amikor ráengedtem a súlyomat a kötél elszakadt. Hanyatt érkeztem egy sima betonfelületre! Sisak nem volt!

Ha nem tudok esni, az első, hogy a betonba vertem volna a fejem. Így csak a két csuklóm és a farkcsigolyám repedt el. Ha másnál szakad el……….. belegondolni is rossz! A judonak, azon belül is az eséstechnika ismeretének köszönhetem, hogy ezt most el tudtam mesélni.