A címben szereplő névvel illették előstör a mai papírsárkányt. Eredete több mint 2000 éves múltra, egészen az ókori Kínáig nyúlik vissza. Elsőként természetesen még nem szórakozásra vagy dekorációra használták, hanem különböző gyakorlati célokra, beleértve katonai és spirituális felhasználásokat is. Az évek során azonban a papírsárkányok a világ más részeire is eljutottak, és különböző kultúrákban váltak népszerűvé.
Feltalálójaként a legendás kínai filozófust és tudóst, Mo Di-t (Mozi) és tanítványát, Lu Banh-t tartják számon, akik az i.e. 5. században éltek. Ők készítették az első sárkányokat, amelyek anyaga még nem papír volt, hanem könnyű fa, bambusz és más természetes anyagok. A selyem és papír később jelent meg a sárkányok készítésében, ahogy a kínai papírgyártás fejlődött.
Elsőként a harcászat fedezte fel a papírsárkányban rejlő lehetőségeket. Az ókori kínai hadsereg a sárkányokat reptetett, hogy jelzéseket küldjenek a távol lévő katonáknak, mivel jól láthatóak voltak nagy távolságról is. A különböző színek, formák, vagy mozgások jelzéseket adhattak az előre megbeszélt jelentésekkel. Így például egy bizonyos szín vagy forma figyelmeztetést adhatott az ellenség közeledésére. De gyakran arra használták a papírsárkányokat, hogy meghatározzák, milyen messze vannak az ellenséges erők vagy városfalak. Ehhez a sárkányt a saját táborukból bocsátották fel, és addig engedték a madzagon, amíg a sárkány el nem érte az ellenség pozícióját. A madzag hosszát lemérve ki tudták számítani a pontos távolságot. Ezt az információt azután az ostromtervek megalkotásában használták fel.
És bár ezek a sárkányok nem tették lehetővé részletes megfigyelést, a magasban lebegő sárkány képes volt az ellenség figyelmét elvonni vagy elbizonytalanítani. Néha üzeneteket, zenei eszközöket vagy zajkeltő elemeket (például bambusz csöveket) erősítettek a sárkányhoz, vagy akár sárkányokkal és más mitikus lényekkel díszítették, hogy az ellenséget megzavarják, megfélemlítsék, vagy eltereljék figyelmüket.
A vallás is hamar felfedezte magának. A papírsárkányok spirituális szerepet is játszottak az ősi kínai kultúrában. Az emberek úgy vélték, hogy a sárkányok kapcsolatot teremthetnek az istenekkel és az égiekkel. Éppen ezért a sárkányokat gyakran imák, kívánságok vagy felajánlások hordozóiként használták, hogy közvetítsenek az istenekhez. Bizonyos fesztiválokon, például a Qingming fesztiválon (ahol a halottak emlékére tisztító rítusokat tartanak), papírsárkányokat eregettek, hogy elűzzék a rossz szellemeket és szerencsét hozzanak.
Később már az időjárás előre jelzésben is nagy szerepet kapott. Az ókori kínaiak a sárkányokat az időjárás tanulmányozására is használták. A sárkányok repülési viselkedéséből következtetéseket vontak le a szél és az időjárás alakulásáról. Ha egy sárkány stabilan repült, azt jelezte, hogy a közeljövőben kedvező idő várható. Ha a sárkány nehezen maradt fent, vagy rángatózva repült, az rossz időjárásra, például vihar közeledésére utalt.
Természetesen a művészek is hamar felfigyeltek a sárkányban lévő potenciált. A papírsárkányok készítése az idők során különleges mesterséggé vált Kínában. A sárkányokat gyakran gazdagon díszítették, és különféle formákban készültek, például sárkányok, madarak, pillangók és halak alakjában. A sárkányok hagyományosan bambusz vázból készültek, amely könnyű, de erős volt, és papírt vagy selymet használtak a borításhoz. A sárkányokra gyakran festettek díszes motívumokat, amelyeknek szimbolikus jelentésük volt, például a szerencsét és jólétet jelképező ábrák.
Manapság a papírsárkányok már világszerte népszerűek, és elsősorban szórakoztatási célra használják őket. Sok országban különleges fesztiválokat rendeznek, ahol papírsárkányokkal versenyeznek, és az emberek különféle formájú és méretű sárkányokat eregetnek. Kínában továbbra is fontos része a hagyományos ünnepeknek, mint például a kínai újévnek és a Qingming fesztiválnak.
