Bár Tóth György gyermekkorában nem tapasztalhatta meg a cirkuszi világ csillogását, a sport iránti elkötelezettsége és a kitartás iránti szenvedély már akkor megszületett. Szülei és családja mindig hangsúlyozták, hogy a sport nemcsak fizikailag formálja az embert, hanem szellemileg is. A sikerhez vezető úton fontos szerepe van a mentális felkészülésnek is, és ezt György már fiatalon felismerte. Édesapja révén hamar megismerkedett azokkal a sportágakkal, amelyek később élete elválaszthatatlan részeivé váltak

Gyuri! Milyen kapcsolatba vagy a sporttal, a küzdősportokkal, a harcművészetekkel?

Szüleim fiatalon tornáztak és ott találtak egymásra. Hívták őket a sporttársakkal együtt az akkori Fővárosi Nagycirkuszhoz Budapesten, de nem mentek, mert gyereket szerettek volna. Az akkori sporttársak közül azóta többen is nemzetközi hírű akrobaták lettek. Viszont mivel nemet mondtak a felkérésre, apámat behívták katonának. Három éves sorkatonai szolgálata után, szegény család gyermekeként születtem meg. Az én karácsonyi ajándékom három szem narancs volt, nem tellett többre. Nyolc éves koromban kaptam egy bőr télikabátot, amire azt mondta apám, hogy úgy is belenősz. A gimnázium első osztályába is abba mentem, de végül is bejött apám mondása.

Szüleim, és a rokonság sokat tornásztatott, azt tartották fontosnak, hogy sportoljak, mert a sport művelése tartást ad az embernek. Megtanulja, hogy mi mindenről kell lemondani a sikerérdekében, ami azután kárpótol minden lemondásért. Gyerekként az ökölvívók közé vitt apám. Jó kapcsolatokat ápolt Papp Lászlóval és az edzőjével, Zsiga bácsival, akiknek be is mutatott. Amikor Zsiga bácsival fogtam kezet, évekig arra emlékeztem, hogy az én kezem elveszett az övében. Hatalmas keze volt. Papp László mondogatta, ha nekem akkora öklöm lenne, legyőzném a világ összes boxolóját. Elültették bennem a sport szeretetét. Sokat futottam az általános iskolában, mert olyan tornatanárunk volt, aki versenyzőt próbált faragni belőlünk. Szüleim belém nevelték a versenyszellemet. Azt tanultam a győzelem a fontos, de veszteni sem szégyen, ha megtettél mindent a győzelmed érdekében. Mindig bosszantott, hogy „csak második” lettem a Margit szigeten, a diákolimpián négy tusában. Aki rendre előttem végzett, az osztálytársam Katona Gábor volt, aki távolugrásban, hármasugrásban sorra nyerte felnőttként a magyar bajnokságot, de kétszer az Olimpián is szerepelt. Kiváló versenyző, aki mögött másodikként befutni nem szégyen,- mondom így utólag.

Mivel gyors és rugalmas voltam elcsábítottak focizni. A vasasban, és csodálattal néztem az akkori nagy játékosokat. Csak néhány név közülük: Mészöly, Berendi, Mathesz, Machos, Farkas, Ihász, stb. Akkoriban a gyerekek kaptak teljes felszerelést, a szülőknek semmiről nem kellett gondoskodni. A szertáros mosta a felszereléseket, cipőből hatalmas méretválaszték volt, senkinek nem volt saját cipője. A foci elvonta a figyelmem az ökölvívástól. Egyik unokatestvérem cselgáncsozni kezdett. Sok időt töltöttem vele. Velem gyakorolta az edzésein tanultakat, így némi gyakorlat rám is ragadt. Jól jöttek ezek, hiszen Angyalföldön születtem, ami nem egy angyali környék volt abban az időben, főleg a „Tripolisznak” (https://welovebudapest.com/cikk/2023/10/12/latnivalok-es-kultura-eltunt-lakotelep-angyalfold-tripolisz/) nevezett terület, ahova a szóbeszéd szerint a rendőrök sem mertek bemenni. Egy idő után otthagytam a Vasast, mert kölyökként a játszótéri „grund fociban” jobban éreztem magam és nem voltunk időhöz kötve.

Apám ismét kezébe vette az ügyet és elvitt a Fradiba evezni 12 évesen. Az egyik barátja volt azedző.

Azt tudom, hogy a mai napig rendszeresen sportolsz, ifjúkorodban hogy nézett ki egy napod?

Akkori napirendem szerint reggel nyolckor kezdődött az iskola, majd onnan hévvel kimentem Pesterzsébet Vizi sport utcába, a csónakházba. Utazás közben iparkodtam a házi feladatot megcsinálni, amit részben sikerült is. Maradt a vissza útra is. Bemelegítéssel kezdtünk, ami hat kilométer futást jelentett, majd vízre szálltunk, azután a konditeremben erősítés. Este 20-21 óra körül értem haza. Anyám gondoskodó volt, mindig csomagolt annyi ennivalót, hogy ne éhezzek. Nyári szünetekben korábban voltak az edzések, ilyenkor edzés előtt a társakkal az Emkénél megittunk egy turmixot – az akkori Éjjel-nappaliban, ami akkor még újdonság volt, – hazafelé a Ráday utcában ettünk fagyit. Ott volt az általunk ismert legjobb cukrász, a finom fagyijával. A csapatnak nyolcasban sikerül országos bajnokságot nyernie és négyesben másodikak lettünk. Jó teljesítményem miatt betettek egy-pár evezősbe is, ahol magasabb korosztályúak között indultam. Maradék időmben gitározni is tanultam. A zene idővel leterelt az élsporthoz vezető útról. Viszont nagyon sok zenészt megismertem, akik közül sokan még ma is a legjobbak között vannak. A sport továbbra is rendszeres maradt az életemben, de nem hivatásszerűen.

Hosszú, és kanyargós út vezetett odáig, hogy pénzügyi stratéga lettél.

Elolvastam a „Beatles bibliát” és nagyon megfogott az a fejezet, amiben John Lennon tíz éves korában utcazenélt szegény emberként, de kijelentette, hogy gazdag ember akar lenni. Kijelentettem, hogy én is gazdag ember akarok lenni. Szabad időmben kerestem a gazdagodási lehetőségekről szóló könyveket. Kötelező kétéves sorkatonai szolgálat után jelentkeztem a Közgazdasági Egyetemre, esti tagozatra. Nagy örömömre felvettek, de később kiderült, hogy nem indult el. Okát nem közölték. Később jelentkeztem levelező szakra, da hasonlóan jártam. Elhatároztam, hogy akkor tanulok könyvekből. Bevásároltam pénzügyi könyvekből, gondolkodásmód fejlesztő könyvekből és kezdtem tanulni. 1990-ben elindult Magyarországon a tőzsde, ami nagyon érdekelt. Tanultam a tőzsde működést, több tanfolyamot is elvégeztem, majd elkezdtem tőzsdézni. 1992-ben átvettem egy lerobbant diszkót Kispesten, aminek Es-O-Es volt a neve. Kicsit hanyagoltam a tőzsdét, egy év alatt felfuttattam a diszkót, ami után újra nagyobb lendülettel folytathattam a kereskedést. 1993-ban bevezettettem az irodába a kereskedési plattformot, előfizettem a Teletrader-nél, – ahol kaptam minden reggel, tömegével az aktuális pénzügyi híreket – és hétközben napi kereskedéssel foglalkoztam, hétvégén meg a diszkó működésével. A 90-es években tízmillió forintot tartottam benn és ötszörös tőke áttétellel dolgozhattam. Az akkori időkben ez nagyon nagy pénz volt. Mindig korrektül, tisztességesen az adott szónak megfelelően jártam el mindenkivel, ennek köszönhettem, hogy két mentort is kaptam, akik sok éven keresztül tanítottak a pénzügyi gondolkodásra. Rengeteget tanultam tőlük, valamint az elkövetett hibákból, a sok tapasztalatból, amivel az elmúlt évtizedekben találkoztam.

Az előző házasságomban két fiú született 1983 és 1985-ben. A jelenlegiben is fiú született 1991-ben. Mindegyik gyermekem iparkodtam a sport irányába terelni. Elvittem őket Halász Karcsihoz boxolni, Csepelre evezni a két nagyobbat, az ifjabbat a labda érdekelte, így öt évesen a Goldball labdarúgó utánpótláshoz került. A sportot szeretik, de nem választották hivatásuknak, viszont mindegyikük tevékenykedik a pénzügyi pályán. A legifjabb 17 éves korában kezdett tőzsdézni és sportolók menedzselésével kezdte az iskola évei után. Néhány éve, megbeszélem vele ügyfeleim pénzügyeit, hogy világos képet lásson a későbbiekben, ha már én befejezem az aktív pénzügyi tevékenységemet. De ez még remélhetőleg sok év.

Egy nem olimpiai sportág, vagy egy kis egyesület számára komoly feladat, mindent megteremteni, ami a működésükhöz szükséges. Nagyon nagy az anyagi teher a szülőkön. Van erre valami javaslat, létezik valamilyen megoldás?

Tapasztalatom szerint a gyermekek sportoltatása a jelenlegi Magyarországon nagyon megterhelő a szülők számára. Amit írtam az én fiatal koromban mindent adott az egyesület, nem volt tagdíj sem. Alanyi jogon megkapta mindenki a szükséges felszerelést, aki sportolni akart. A mai világban mindenért fizetni kell, ahogy ezt mondani szokás, – nincs ingyen ebéd! Nagyon kevés embernek adatott meg, hogy ne legyenek anyagi gondjai, a többség bérből, fizetésből él. Mit tehet, aki jó irányba akarja „terelni” gyermekét, egészséges jövőképet akar benne kialakítani? Mit tehet egy sportegyesület, aki, vagy ami jobb feltételekkel tanítaná, nevelné az utánpótlást?

Egy kis gyermeknek, kamasznak, hogyan lehet megtanítani az élet kihívásait.

Hogyan érhetjük el gyermekeinknél, hogy tudatos, dönteni képes felnőtt váljék belőle?

Ha élsportolóvá érik-, válik valaki, majd elérkezik pályafutásának vége mi lesz belőle?

Pályakezdő egy másik területen? Hogyan készülhet fel előre? Nem lehet minden

versenyzőből edző! 30-40 évesen milyen területen lehet pályakezdő. Nem mindenki lehet

világ vagy olimpiai bajnok, amihez megfelelő juttatások léteznek.

Egy kis egyesület hogy juthat pénzhez? Milyen lehetőségei vannak? Hogyan tudja kiaknázni azokat? Hol értesülhet a kínálkozó lehetőségekről?

Egyesületeknek léteznek pályázati lehetőségek, de sokszor nem tudják, hogyan lehet ezeket kiaknázni. Sokszor nincsenek tisztában azzal, milyen a tudatos pénzügyi gondolkodás, hol és hogyan lehet növelni a pénzünk tömegét, hol van biztonságban, hogy lehet általa előre jutni. Ezek nem egyszerű dolgok.

Azoknak vannak jó híreim, akiknek nincs ugyan pénzük, de eltökéltek abban, hogy elegendő legyen számukra, de azoknak is, akiknek már van valamennyi, de szaporítani szeretnék, biztonságot akarnak tudni mögötte, nagyobb biztonságot, nagyobb nyereséget, mint amit egy bank képes kínálni.

A jövőben különböző hasznos pénzügyi témákat boncolgatunk, majd részletesebben. Mit tudsz ígérni az olvasóknak, milyen témák lesznek majd terítéken?

Természetesen mindenkinek lehetnek eltérő gondjai, nem fér bele egy skatulyába. Ezekre is meg tudjuk keresni a megfelelő megoldásokat. Rengeteg olyan kérdés lehet, ami a sporttal, pénzügyekkel kapcsolatban elképzelhető, nem is lehet egy cikkben kitérni mindegyikre, de várjuk a kérdéseket.

A hitvallásom, hogy a jónak az ellentétje a még jobb!

Nincs rossz kérdés, csak fel nem tett kérdés.

Nagyon köszönöm a tartalmas beszélgetést. További sok sikert kívánok!