November 23-24 –én került megrendezésre a hazai Capoeira egyik meghatározó versenye, melynek győztese egy évre megkapta a „Melhor da Roda” (A kör legjobbja) megtisztelő címet. A rendezvényre 5 ország versenyzői neveztek be, de sajnos végül csak Magyarország, Lengyelország és Ausztria delegáltjai küzdöttek meg egymással az elismerő címért.  A verseny és az azt megelőző szeminárium és edzések rendkívül jó hangulatban teltek. A zene, a brazil ritmusok megfelelően előkészítették és kísérték végig az egész rendezvényt.

A mérkőzésvezető Contramestre Cajueiro volt, aki a lengyelországi Gniezno városában a Capoeira Centrum csoport vezetője és sikeres testépítő. Két pontozóbírópedig  Mestre Pitbull (Görögország) és Mestre Xis (Magyarország) voltak. A verseny szervezője Mestre VT volt, aki bár Lengyelországban él, de szeretettel vezeti a hazai capoeristák fejlődését is.

A versenyszabályokról Niklós András (formiga) ismertette A gyerekek 2 stílusban (Angola, Bengela) indultak a felnőttek 3 stílusban (Angola, Bengela, Regionale)Amit biztosan pontoznak az a kreativitás, mozdulatok szépsége, találat illetve ki mennyire “mandengeiro” azaz trükkös és mennyire irányítja a játékot azzal, ha megtéveszti a játékos társát. Magáról a versenyről és a hangulatról inkább meséljenek a képek.

A rendezvény végén volt alkalmunk néhány szót váltani a Mesterekkel, szervezőkkel:

Contramestre Cajueiro: Mindig örömmel jövök Magyarországra. Nagyon jó és technikásak a magyar versenyzők, ami az edzők munkáját is dicséri. Mi számomra a Capoeira? Minden. Az élet. Mindent a Caporirának köszönhetek. Nagyon sokszor segített különféle problémák megoldásában is, és itt most nem a fizikai harcra kell gondolni. De te is láttad a versenyt. Maga a vidámság, a jókedv és az élet. Ez a capoeira.

Mestre Pitbull: Fontos és jó verseny volt. Jók voltak a versenyzők és sportszerűek a menetek.Sajnos a világ gazdasági helyzete miatt egyre kevesebben sportolnak (nemcsak a capoeiráról beszélek). Viszont úgy érzem, lassan kezd visszatérni az emberek hite és ehhez tud nagy segítséget adni a Capoeire, hiszen ez csupa zene, tánc és mosoly. Én Görögországban élek és úgy látom, kicsit hasonló a görög és a brazil kultúra: mindkét nép szeret zenélni, énekelni és táncolni.  És ez a verseny, de az egész capoeira erről szól!

Mestre Xis: A verseny jó volt, jó hangulatban zajlott, a versenyzők technikásak és sportszerűek voltak.  Sajnálom, hogy többen nem tudtak eljönni, de sajnos ezt el kell fogadni. Amúgy ez teljesen változó: egyik évben többen jönnek el, másikban kevesebben. Ez már a 4. év, hogy a verseny megrendezésre kerül Budapesten. Én Pécsről érkeztem, ott oktatom a Capoeirát már több, mint 10 éve. Mivel egyetem városról van szó, szerencsére elég sok tanítvány van.

Niklós András: Nekem ez volt a harmadik verseny, amin itt voltam. Azt vettem észre, hogy évről évre egyre többen vannak jelen és egyre többen szeretnének indulni. A verseny egy plusz motivációt jelent a versenyzőknek, hogy izgalmasabb, látványosabb játékok születhessenek meg és a hangulat, ami ilyenkor érzékelhető egyszerűen magával ragadó.

Nagy Attila (Prof. Cabeludo): A capoeirát megelőzően nem volt nagy harcművész múltam. Egy éven át kendoztam, de annál szabadabb mozgásra vágytam. Aztán az élet úgy hozta, hogy Debrecen főterén szinte belefutottam egy capoeira-t gyakorló csoportba. Néztem őket, közben szólt a zene, énekeltek és még „rugdosták” is egymást. A másnapi edzésen már ott voltam. Ennek mér több, mint 20 éve. Amúgy a tánc szerves része az életemnek, hiszen a mai napig balettozom. A két mozgásforma nagyon jól kiegészíti egymást. Azt viszont bizton állíthatom, a capoeirával megtaláltam a lehető legszabadabb mozgást, amit lehetett. Egymásra találtunk. Szeretném is, hogy a mozgással együtt legalább 100 éves koromig tudjam gyakorolni. A „Roda” mellett ülve, zenélve és énekelve pedig kiegyeznék a 110-120 éves koromig.

A versenyt és a megtisztelő Melhor da Roda címet az osztrák Instruktor Furacão lett. Sajnos őt nem tudtuk megszólaltatni.

Mint az a fent leírtakból is kiderül, a Capoeira több mint sport vagy harcművészet: egy életérzés, amely magában foglalja a zene, a mozgás és a közösség harmóniáját. A rendezvényi nemcsak technikai tudásukat, hanem a Capoeira iránti szenvedélyüket is megmutatják, ezzel inspirálva minden jelenlevőt. Ez a különleges esemény újra rámutatott arra, hogy a Capoeira nemcsak versenyzésről szól, hanem a kultúrák találkozásáról, az együttműködésről és a folyamatos fejlődésről. Reméljük, jövőre még többen csatlakoznak ehhez a varázslatos világhoz!