A küzdősport világa nem csupán mozgásformák és versenyek sorozata; sokak számára életforma, inspiráció és belső erőforrás. Vannak, akiknek a sport már gyermekkorban belép az életükbe, és olyan utat nyit, amely nemcsak fizikai, de lelki fejlődését is biztosítja. Shihan Stefanovics József, a Magyar Shinkyokushin Szövetség elnökségi tagja pontosan ilyen személy: egy kivételes sportoló és mester, akinek életét a Kyokushin karate formálta, és akinek története bizonyítja, hogy a kitartás, a fegyelem és az alázat képes áthidalni minden akadályt. Stefi mester mesél nekünk a kezdetekről, a kihívásokról, arról, hogyan vált a sport nemcsak az életének, de a közösségének is meghatározó része.
Shihan! Kérlek, mesélj arról, hogyan lett életed szerves része a sport! Mi volt az első sportág és hogyan találkoztál a Kyo-val?
A mozgás az én generációmban és a mi családunkban alapvető volt. Vonzott a harc, a misztikum, a nehéz kihívások. És amikor először láttam életemben egy szép, fehér karate ruhát Kyokushin kanjival, az magával ragadott. Gyakoroltam is egy nyári szünetben, a nagybátyám irányításával, aki egyébként kezdő volt. Majd szeptemberben pont indult Martfűn Kyokushin karate edzés. Megláttam egy gyakorló kék öves „nénit”, apukám munkahelyén, a Művelődési házban. Oda futottam, mondtam , hogy „tudom mi ez és kérem tanítson, mert én ezt akarom”… Nem is tágítottam mellőle, hiába vonakodott akkor.
Mi fogott meg ebben a stílusban?
Akkor még leginkább a fegyelem, az egység, a szabályok, a rend. És a harc. Hogy minden edzés kihívás volt. És folyton „heroikusnak” tűnt az egész. Ahogy a 2- 300 ember pár hónap alatt 50-re redukálódott. Ma már tudom, hogy magammal harcoltam folyton már ekkor is, mint az emberek többsége. Imádtam.
Milyen élmény volt az első verseny küzdelmed?
Huh… az akkori Mesterem, Szemánné Papp Éva szólt, hogy ha van kedvünk, a hétvégén indulhatunk egy versenyen (1989). Akkoriban még nagyon keresték, miként lehet az utánpótlást versenyeztetni. Így az első versenyem, érintéses – Clicker szabályrendszerben volt, amit előtte pár nappal ismertünk meg. Addig csak full contactban gyakoroltunk ugye. Nem sok mindent értettem a körülményekből, de imádtam csinálni, amit mond a Mesterem. 3. lettem, a következő verseny már a M.B. volt, amit megnyertem.
Milyen emlékeket örzöl az első Japán utadról?
Csodásakat. Egy álom megvalósulása. Ráadásul, az egyik rendkívül elismert mester, Akira Masuda járt Európában, és Ő hívott meg. Egy Japán bajnokság volt, ami nem várt kiváló eredményt hozott. Döntőbe jutottam, legtechnikásabb versenyző lettem, és a Budo különdíjat is megkaptam. Így további 2 hétre még vendégül láttak, csak oktatnom kellett. Rengeteg japán élményem lett. Miamoto Musashi szülőhelyén és emlék falujában jártam, a Honbunál voltam, Sosai Oyama sírjánál, Mishima Yukio sírjánál, Kyokushin legendákkal vacsoráztam, beszélgettem. Elképesztő órákat töltöttem Masuda Shihannal. Rengeteg Kyokushin anyagot hoztam haza. És a szeretteimnek megannyi ajándékot. Imádtam. Azóta 10 újabb út követte ezt a felkelő nap országába.
Számos sikeres tanítványt neveltél ki az évek, évtizedek során, akik nemcsak hazai, hanem nemzetközi versenyeken is megállták a helyüket. Bár nem egyszerű, de kit emelnél ki közülük? Kire vagy kikre vagy a legbüszkébb?
Huh. 35 éve tanítok. Most rengeteg tanítványom itthon és külföldön ide képzelheti a nevét. Többjük kimagasló mester vagy/és versenyző lett, és megannyi tanítványom, mind legyőzték Önmagukat. Jobb emberek, családanyák, családapák lettek. Hálás vagyok, hogy megoszthatom velük a tapasztalataim és együtt tanulhatunk. Mi adtuk a legtöbb VB indulót Japánban az évtizedek alatt, és az egyik legtöbb aktív fekete övesünk van.
Te magad melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
A szívemnek rendre az a legkedvesebb, amit másoknak adtam. És sok ilyen van. Akad néhány harc mögöttem, amikor azt gondolom mindent, mindent ott hagytam a tatamin és valóban legyőztem önmagam. Akár nyertem, akár veszítettem. Szeretek valami igaznak, jónak a része lenni. Azt gondolom, nagy szeretet köt a szervezetemhez és a magyar válogatotthoz is. De azt valóban nem átlagos értéknek vélem, hogy jelentős részem van abban, hogy ez a Tisza parti kis klub ilyen jelentősre, hazánk és Európa egyik kiemelkedőjére fejlődött és ez 40 éve, töretlenül így van.
Van hobbid? Mit szeretsz csinálni szabadidődben?
Tudatosan úgy alakítottam az életem, hogy azzal foglalkozzak, az legyen a hivatásom, a munkám, amit szeretek. Így tanulok, gyakorlok és átadom a tapasztalataim a „szabadidőmben” is. J Van egy csodálatos családom, nagyon szeretek velük időt tölteni. Szeretem a szépirodalmat, a tudományt, a zenét. A szép teákat, a jó kávékat, és a nagy borokat.
Milyen témákról olvashatunk a megújuló Katana Magazinban vezetett rovatodban?
Elsősorban Shinkyokushinnal foglalkozókat. De ha az olvasókat érdekli, nagy örömmel írok sport tudományról, edzéstervezésről, programozásról, oktatásról, az idegrendszert érintő kérdésekről.
