Szukhothaj (Sukhothai) története a thai történelem egyik fontos fejezete, hiszen ez az első valódi thai királyság, amely a modern Thaiföld elődjének tekinthető. Szukhothaj a 13. században alakult meg, és fénykorát a 13. és a 14. század között élte. A királyságot 1238-ban alapították, miután két helyi vezető, Pho Khun Bang Klang Hao és Pho Khun Pha Mueang legyőzte a khmer birodalom uralmát és függetlenné nyilvánította Szukhothajt.

A város neve azt jelenti, hogy „a boldogság hajnala” (szanszkrit: Sukha-Udaya). A királyság hamar gazdasági és kulturális központtá fejlődött, különösen a Szi Szačanálai kerületben, ahol gyönyörű templomokat, palotákat és pagodákat építettek.

Fénykor és Király Ramkhamhaeng

A legkiemelkedőbb uralkodó, Nagy Ramkhamhaeng király (1279-1298) uralma alatt Szukhothaj virágzott, és a thai kultúra, nyelv, és vallás terjesztésére nagy hangsúlyt fektettek. Ramkhamhaeng 1283-ban hozta létre a thai ábécét, amely a mai thai írás alapjává vált. Továbbá a buddhizmust, különösen a théraváda buddhizmus ágazatát megerősítette és támogatását biztosította a szerzetesrendeknek.

Ramkhamhaeng diplomáciával és katonai erővel kiterjesztette a királyság területét. Uralma alatt egy virágzó kereskedelmi rendszert alakítottak ki, amely Kínával és más ázsiai országokkal kötötte össze Szukhothajt. Az uralma alatt a királyságot béke és jólét jellemezte, amely lehetővé tette a kulturális és művészeti fejlődést.

A hanyatlás és a királyság bukása

Ramkhamhaeng halála után a Szukhothaj Királyság lassú hanyatlásnak indult, mivel az utódai nem tudták megőrizni a birodalom egységét és erejét. Az újabb belső viszályok és gyengeség miatt Szukhothaj politikai hatalma elvesztette függetlenségét és befolyását. 1438-ban Szukhothajt végleg elfoglalta az Ayutthaya Királyság, és onnantól fogva Ayutthaya része lett.

Szukhothaj ma Thaiföld egyik történelmi parkjaként ismert, ahol a templomok és más történelmi emlékek romjai találhatók, és amelyet az UNESCO világörökségként tart számon.