Hogyan éleszthető újra a római gladiátorjátékok szellemisége a modern korban? Mi kell ahhoz, hogy egy több mint kétezer éves kultúra harci hagyományai megelevenedjenek? A válaszokat a Familia Gladiatoria alapítójától, Weixelbaum Jánostól, az elkötelezett harcművésztől és múzeumpedagógustól kapjuk meg, aki négy évtizede dolgozik azon, hogy az ókori harci technikák, eszközök és játékok ne csak történelmi érdekességként éljelnek tovább, hanem élő, tanító jellegű előadások keretében át is élhessük azokat.
Familia Gladiatoria. Mit takar a név?
Nem vérségi alapú gladiátorcsaládot.
Ha jól tudom, 1986-ban alapítottad meg és ti voltatok az elsők, az ókori játékok után, akik ezt felelevenítették. Hogy kezdődött? Honnan jött az ötlet?
1974-től 1986-ig karate edzőként dolgoztam az akkori Vácon lévő TUNGSRAM gyár alagsori tornatermében. A felette lévő kiterjedt épület huszárlaktanya volt. A Hely Szelleme. E harci eljárásból adódóan érdeklődtem más küzdelmi módok iránt is. 1981-ben került kezembe a hajdani huszárlaktanyában a gyárban lévő tornatermünk melletti szakszervezeti könyvtárban a „Kegyetlenség és civilizáció” című könyv, melyben a római gladiátorjátékokról olvastam tudományos értékű, és mégis olvasmányos értekezéseket. A könyv többszöri elolvasása után 1985-ben kezdtem hozzá az általam vezetett Váci Izzó MTE Karate Szakosztályának tagjaival az első rekonstrukciós kísérletekbe. Létrejött a FAMILIA GLADIATORIA.
Milyen nehézségekkel kellett szembe nézned a kezdetekkor?
Mint az úttörők esetében általános, nehézkes volt az eszközök elkészítése a kellő szakértelem és a hiteles ábrázolások, tárgyi leletek hiányában.
Mikor volt az első nyilvános fellépésetek?
Első előadásunkra 1986. május 11-n került sor a Váchoz közeli Törökmezőn megrendezett „Békenap” nevű fesztiválon. Kezdetben csak évi 6-10 előadást tartottunk. Németh Péter Mikola költő inspirációjára elkezdtünk egy máig is tartó folyamatot, melyben túllépve a szakmai bemutatókon, eseményjátékokat, később szakrális játékokat mutattunk be a gladiátorjátékok, vagy légiós harcok során.
Ha jól tudom, volt egy hosszúnak mondható „kirándulásotok”, menetelésetek.
Pontos az infód. 1990-ben az Aquincumi Múzeummal közösen hajtottuk végre a FAMILIA első valóban nagyszabású vállalkozását a „LIMESJÁRÁS-t”. Ennek során légiós felszerelésben, gyalogmenetben jártuk be az Aquincum és az ausztriai Carnuntum közötti dunai limes utat. Közben Esztergomban, Lábatlanban, Győrben, Bruckban, és Carnuntumban gladiátorjátékokat is bemutatva. Hazánkban ekkor láttak először légiós alakulatot. Az út során a viselet, fegyverzet és táplálkozás körében is fontos felfedezéseket tettünk.
Az útra való felkészülésben sokat merítettem dr. Marcus Junkelmann „Augustus legiói” című munkájából. Carnuntumban találkoztunk először más római rekonstrukciós csoportokkal, akik a mi tiszteletünkre jöttek el a Carnuntinum Múzeum által rendezett fogadásra.
Elég sokféle fegyvert használtok. Hogyan, honnan tudjátok beszerezni őket?
Az egyszerűbb fegyvereket régebbi lakatosi végzettségemre támaszkodva magam készítettem el. A bonyolultabb sisakokat, kardokat a nagymarosi Seregi György és munkatársa Vörös Gábor kovácsok alkották. 11 éve pedig magam is készítek sisakokat és bonyolultabb fegyvereket.
A ruházatot ti készítitek?
Természetesen igyekszünk azokat is mi magunk elkészíteni. Az elején nem volt egyszerű, de mint minden másba, ebbe is hamar beletanultunk.
Hol szoktatok gyakorolni, illetve fellépni?
A váci Madách Imre Művelődési Központban vannak az edzéseink. Ami a fellépéseket illeti, szívesen megyünk mindenhova, ahova meghívást kapunk.
Milye témájúak a fellépéseitek?
Nagyon változó. A komoly harci játékoktól kezdve a tréfás jelenetekig sok minden szerepel a repertoárunkban. Természetesen nagy hangsúlyt fektetünk arra, minél hűebben adjuk elő a korszellemiségéhez. Legtöbbször külföldön lépünk föl. Európában a legtávolabbi fesztivál helyszíneink: Keleten Bulgáriában, Szófiában, Nyugaton Franciaországban Mayen-ben- Északon Dániában, Hjemstedben. Délen Rómában és a spanyolországi Tarragonában szerepeltünk. Első fellépésünktől (1986.05.11.) ez év november 9-ig 1558 előadást tartottunk.
Beszélgettünk, hogy különösen szíveden viseled a fiatalok, az ifjúság sorsát.
Mivel tanitó és múzeumpedagógus is vagyok, soha nem szűntem meg pedagógusként is gondolkodni és nem szem elől téveszteni, hogy becsületes, hazájukat szerető fiatalokat neveljek a harcok segítségével. Jó érzés számomra az is, hogy előadásainkat megtekintő gyerekek ezrei egy emberibb etikába is bepillanthatnak az ókor eléjük tárt eseményi során.
Ma, amikor az oktatási anyagok, és megtanulásuk feszített volta miatt az iskolákban elsikkad a nevelés, talán sikerül egy pici szikráját beültetni a lelkükbe, játékainkban megjelenő erkölcsnek, amely a színes külsőségek, és élmények hatására tovább vivő kíváncsisággá fejlődhet.
Önálló rovatot fogsz vezetni az oldalon. Nagyjából mire számíthatnak az olvasók?
Az ókor mediterráneumban élő népeinek harci eljárásairól, had történetéről, hétköznapi életéről, vallásairól és filozófiáikról olvashatnak majd havonta.
