Gyuri igazi mértékegység a magyar sportban. Ő a KENUS. Versenyzőként világ, és Európa bajnok, háromszoros olimpikon, kétszeres Olimpiai bronzérmes. Több világhírű magyar sportoló, illetve csapat erőnléti edzője.
Gyuri! Hogyan kezdődött a pályafutásod? Mi vezetett a versenyzői lét felé? Már fiatalnak is eredményes voltál? Mi hozta meg az áttörést?
A kérdés elég összetett, de a válasz egyszerűbb. Örökmozgó gyerek voltam. Akkoriban azt mondták, rossz vagyok, de ma már tudom, hogy csak hiperaktív voltam. (ADHD) Sajnos a szüleimnek nem volt lehetőségük, hogy kordában tartsák ezt a hiperaktivitásomat, ebből adódóan keresték a megoldásokat. Így kerültek képbe a különféle sportok. Úszás, jégkorong, stb. De sajnos ezek sem adtak teljes megoldást számomra. Volt olyan edzés, ahonnan szó szerint eltanácsoltak, mivel nem volt lehetőségük még egy edzőt biztosítani a csoport mellé, márpedig miattam kellett volna, mivel olyan sok energiát igényelt volna a lekötésem. Aztán a húgom egyszer hazajött egy szórólappal, melyen kajakozni és kenuzni lehetett jelentkezni. Ő el is ment, de nekem el kellett kísérnem, mivel én voltam a nagyobb. Megtetszett az edzés és én is jelentkeztem. Aztán ott is ragadtam. Ehhez tudni kell, hogy ezek a sportok óriási energiát igényelnek. Nekem meg abból volt a legtöbb. Mondjuk sokáig nem értem el kimagasló eredményeket, de aztán szép lassan beértem. Voltak az un szuper négyesek, amik a legjobbakból álltak össze. egyszer csak azon találtam magam, hogy bekerültem a 3 számú szupernégyes csapatba. Nagyon boldog voltam. De az igazi áttörést utolsó éves serdülőként értem el, amikor is kenu kettesben és egyesben is dobogóra álhattam.
Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
Erre könnyű válaszolni: a két csodálatos gyermekemre. J
Erőnléti edző lettél… Méghozzá zseniális. Miért nem a kenuban oktatod az utánpótlást?
Mivel ebben a sportban főként délután vannak az edzések, így a családomtól, a gyermekeimtől venném el az időt. De komolyan ez az egyik fő szempont. Amúgy már oktattam kenusokat, de akkor nem volt rám nagy igényük. akkor nem én kellettem nekik. De azóta már újra történt megkeresés a részükről, így elképzelhető, hogy kenus és kajakos fiatalokat is oktatni fogom a jövőben.
Miért lettél erőnléti edző?
Ez úgy jött, hogy menet közben már elvégeztem egy személyi edzői képzést, így amikor aztán befejeztem a kenuzást, adta magát, hogy személyi edzőként kezdtem el dolgozni. Aztán jött még ehhez néhány ide vágó képzés (kettlebel, kötél nstruktor, stb), amikből mintegy 8 különböző szakvizsgát szereztem.
Hogy kezdődött, milyen út vezetett idáig? Elmondod, hogy kikkel foglalkoztál, illetve foglalkozol?
2007 őszén aztán megkerestek a Honvéd vízilabda szakosztályától, hogy szükségük lenne egy erőnléti edzőre. Olyan valakit kerestek, akinek volt sportmúltja, megfelelő végzettsége, és szakmai tapasztalata. Mivel minden elvárásnak megfeleltem, enyém lett a megbízás. Nem sokkel ezután aztán egy barátom beajánlott Kemény Déneshez, az akkori szövetségi kapitányhoz és onnantól a válogatott felkészítését végeztem. Természetesen megmaradt a kapcsolatom a kenuval is. 2012 és 2017 közt a Mike-Vasbányai kenu kettessel foglalkoztam a szárazföldön, de mellettük volt jó pár kajakos is, akiket aktívan segíteni tudtam a felkészülésükben.
Milyen elismerést kaptál a munkádért?
Ha azt ide vehetjük, a vízilabda szövetségtől kaptam egy emlékplakettet az 50. születésnapomra. De számomra az a legnagyobb elismerés, amikor valamelyik tanítványom eléri az általa kitűzött célját a segítségemmel.
Közeli kapcsolatot ápolsz a küzdősportokkal, harcművészetekkel. Mondhatjuk, hogy több szálon is kötődsz. Kérlek, mondj erről valamit.
Örök szerelem. Az első küzdősportos felkérésem S. Kovács Ádám nevéhez köthető. Valójában már nem is tudom, kinek az ajánlására keresett fel Ádám, de nagyon jól sikerült a közös munka. Volt, hogy a Margit szigeten edzettünk, ő éppen sprinteket nyomott és a szünetekben, „pihenés” képpen engem támadott. Érdekes volt. Azután Ilyés Gyuszi 6. danos judo mester barátomon keresztül betekinthettem a cselgáncs világába is, amikor egymást csépeltük … na jó, inkább csak ő csépelt engem, amikor hozzá jártam judózni. Ádámmal le-le jártam ju-jitsu edzésekre is. Nagyon megfogtak a küzdősportok, nagyom megszerettem őket. Ha úgy lenne időm, mint ahogyan nincs, rendszeresen járnék edzésre is. A legnagyobb problémám ezzel kapcsolatban, hogy reggeli és esti edzéseket találtam, de olyan helyet nem, ahol déltől kettőig lenne edzés. Sajnos én meg csak ebben az időben vagyok szabad. Nagyon tetszik az MMA is, de azt csak kizárólag amatőr szinten gyakorolnám. Az teljesen jó, mikor együtt készülök a többiekkel, közösen gyakoroljuk, tanuljuk a technikákat, kicsit megverjük egymást, de a végén mindenki jókedvűen indul haza. De egy verseny nekem már túl agresszív, dúrva lenne.
Szerinted mennyire sportágspecifikus az erőnléti edzés? Hogyan lehet ezt jól csinálni?
Egyszer egy komoly mester mondta: „Az ütés csak ütés, a rúgás csak rúgás és a zsák nem üt vissza.” Egy guggolás ugyanolyan egy judósnak és egy kosarasnak is. Ugyanúgy kell végrehajtani. A specifikusságot maga az adott sportág határozza meg. Példának okáért egy súlyemelőnek, akinek csak egyszeri alkalommal kell komolyabb súlyt kinyomnia, teljesen felesleges egy kimondottan állóképességi edzést levezetni. És persze egy vívónak sem fogok olyan edzést levezetni, ami a súlyemelőnek megfelelő.
Manapság nagyon elterjedt a funkcionális edzés. Ez hogyan értelmezhető az élsportban?
A kérdés inkább az, mit is nevezünk funkcionális edzésnek. A funkcionális edzés olyan edzésforma, amely a mindennapi életben használt mozdulatokat és izomcsoportokat fejleszti, azzal a céllal, hogy javítsa a test általános mozgékonyságát, erejét és stabilitását. Ezek az edzések olyan gyakorlatokra épülnek, amelyek több izomcsoportot és ízületet egyszerre mozgatnak meg, utánozva a való életben végzett mozgásokat, mint például emelés, hajlítás, tolás, húzás vagy fordulás. A funkcionális edzés célja, hogy hatékonyabbá tegye az egyén hétköznapi mozgásait, javítsa az egyensúlyt, az erőt és a koordinációt, valamint csökkentse a sérülések kockázatát. Gyakori eszközök, amiket használnak ilyen típusú edzéseknél, a kettlebell, súlyzók, medicinlabdák, ellenállási szalagok, valamint saját testsúlyos gyakorlatok. Az én edzéseimen is ezek a fő szempontok, bár nálam kiemelt szerepet kap a törzs edzése, hiszen ez a test központi része, innen indul nagyon sok minden. Ha a lábantól képtelen vagyok átvinni az erőt a kezemhez, az valószínűleg a törzs „gyengeségének” köszönhető. Ha pl. el akarok rugaszkodni a talajtól és gyenge a törzsem, egész egyszerűen nem fogom tudni olyan sebességgel, dinamikával végrehajtani a mozdulatot, melyre amúgy a lábam fizikuma alapján képes lennék. Természetesen ez az élsportra hatványozottabban igaz. Célírányosan és tudatosa kell fejleszteni és erősíteni, edzeni az adott sportághoz szükséges izomcsoportokat.
Mi az, ami motivál a mindennapokban? Milyen céljaidat valósítottad már meg, és melyek azok, amik megvalósításra várnak?
Jelen pillanatban próbálom arra motíválni magam, hogy újabb motívációkat keressek. Ha valaki felkér, hogy segítsek neki felkészülni egy komolyabb megmérettetésre (VB, Olimpia, stb.) és eléri a kívánt eredményt, akkor az engem büszkeséggel tölt el. Büszke vagyok arra, hogy jól végeztem a munkámat, eredményes volt a segítségem. Szerencsére volt jó néhány ilyen sportoló.
Több rekordnak a büszke tartója is vagy, ha jól tudom. J
Már nem, de voltam. Megdöntöttem többször is a félórás húzódzkodás világcsúcsát, de sokáig én tartottam a fél perces fekvőtámasz rekordját is. De már régóta nem foglalkozom velük. Amúgy érdekes, mert pont mostanában fordult meg a fejemben, hogy szeretnék ismét elkezdeni húzódzkodni.- J
Mivel töltöd a szabadidődet?
Ebből van jelenleg a legkevesebb. J Abban a kevésben pedig nem csinálok semmit. Szinte szó szerint. Nagyon szeretek Nintendózni, imádok olvasni. Sajnos az előbbi sokszor az utóbbi rovására megy. E mellett szeretem a hegyeket. Kihívást jelentenek számomra, mivel elég komoly tériszonyom van. Nemrég voltunk Szlovéniában, a Júlia Alpokban található Škrlatica–n (2740 m). A táv felénél el is kapott a tériszony és már úgy volt, ott megvárom a párom, de aztán lenyugodtam és folytattam a túrát. Amúgy kifejlesztettem egy módszert az unalom ellen: kitalálom, hogy mi lesz a következő feladatom és azt kezdem el megcsinálni. Eddig bejött.
A rovatod címe az Erőnléti edzés a harcművészetekben. Milyen témákban fogsz írni? Mire számíthat az olvasó?
Na, most megfogtál. Nem árulom el, legyen meglepetés! Csalódni nem fogtok.
