A judo nem csupán egy sport, hanem életforma, amely értéket, kitartást és közösséget ad mindazoknak, akik elköteleződnek mellette. Gosztonyi Balázs, a magyar judo kiemelkedő alakja, aki nemcsak versenyzőként, hanem nemzetközi szinten elismert bíróként is maradandót alkotott. Ebben az interjúban betekintést nyerhetünk Balázs lenyűgöző pályafutásába, az ifjúsági sikerektől az olimpiai döntőkig vezető úton, majd a bírói pálya kihívásairól és szépségeiről is őszintén mesél. Hogyan vált egy sportoló ikonikus bíróvá? Milyen emlékek fűzik a legnagyobb versenyekhez, és mit üzen a jövő generációjának? Tartsanak velünk, hogy megismerjük Balázs inspiráló történetét!

Balázs! Hogy kerültél kapcsolatba a judoval? Hogy kezdődött?

Mindig kis eleven gyermek voltam, nem nagyon tudtam egyhelyben ülni, ezért 6 éves koromban szüleim elvittek judo edzésre, a Budapesti Spartacusba. Edzőm Cziráki Károly volt, aki meglátta bennem a lehetőséget és 9 éves koromban feladott a versenyzői csoportba, ahol Fényes Ferenc kemény keze alatt bontogattam szárnyaimat. Korosztályos országos bajnokságokon minden évben érmes voltam.

Tehetséges, jó versenyző voltál, hogy lett belőled bíró?

A szorgalmam és a tehetségem és persze az edzőim munkája végül ifjúsági, majd junior válogatottságig segítette a pályafutásom. Felnőtt koromra az élmezőny közelében voltam, ám egy makacs sérülés válaszút elé állított az aktív sportpályafutásomat illetően.

Még jóval korábban, 18 évesen (első éves junior koromban) akkori edzőm Keserű József (akinek a keze alatt Hajtós Bertalan Európabajnokságokat és olimpiai ezüstérmet is nyert) beíratott bennünket bírói tanfolyamra, amit klub szinten kötelezővé tettek. Így kerültem a bíráskodás közelébe, pedig egyáltalán nem volt ínyünkre a dolog. A sikeres vizsgát követően egy olyan fiatal mondhatni baráti társaság verődött össze (klubtársak, korosztályos barátok stb.), hogy minden egyes percet szívesen töltöttünk együtt, ráadásul az akkori edzői gárda is üdvözölte, hogy „végre, nemcsak az idősebb generációhoz tartozó ex-judokák vezették a meccseket”, hanem a fiatal, az új szabályokat a saját bőrükön versenyzőként is megtapasztalt még aktív sportolók vezetik a mérkőzéseket.

Minden versenyen szívesen láttak bennünket, még hívatlanul is, ugyanis abban az időben elég komoly bírói hiány volt tapasztalható szinte minden versenyen. Ezért rengeteg tapasztalatot szereztünk már az első néhány év során is.

Milyen lépcsőket kellett megmászni, hogy ilyen magas szintre juthass?

Végig kellett járni a ranglétrát. Gyakorló, harmadosztályú, másodosztályú, első osztályú, majd pedig országos szintet kellett elérni ahhoz, hogy a későbbiekben akár a nemzetközi porondon is megmérettethessük magunkat. 1998-ban végeztem el a hazai tanfolyamot, ezt követően 2007-ben az ún. Kontinentális (nemzetközi B) szintet, majd 2012-ben az ún. International (nemzetközi A) szintet értem el. Ezzel a minősítéssel már lehetőségem nyílt felnőtt Európabajnokságon és különböző világjátékokon (EYOF, Universiade stb.) tatamira lépni, mint bíró. Ezután már csak a szorgalmamon, precízségemen, némi szerencsén (jókor lenni jó helyen) és persze az MJSZ maximális támogatásán múlt, hogy 2014-ben meghívást kaptam a budapesti Grand Prixre mint versenybíró. Itt „zöldfülűként” egy jó teljesítményt az asztalra téve megalapoztam a későbbi World Judo Tour (WJT) helyemet, melyet azóta is örzök. A 2016-os Riói olimpia óta minden felnőtt Világbajnokságon és a 2024-es párizsi játékokon is részt vettem, ami azt gondolom, hogy elfogadható teljesítmény.

A Ti generációtokból többen nagyon magas szintet képviseltek. Korábban is voltak nemzetközileg jegyzett kiváló bíróink, de ilyen generáció még nem.
Mi a titok? Hogy csináltátok?

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy megszállottak vagyunk mindannyian. Sokan kérdezik, hogy mi is a titok, hiszen feleségem Fridrich Katalin is a WJT aktív résztvevője, a sógornőm Fridrich Annamária rioi és tokioi olimpián is bíráskodott, ahogy férje Havasi Viktor is rengeteg nagy nemzetközi tornán, Európabajnokságon és a tokioi paralimpián is tatamira állhatott versenybíróként. Testvérem Gosztonyi Zsolt Országos bíróként később az edzői karrier mellett döntött, ahol nem kisebb eredményeket, mint Ifjúsági világbajnoki cím, junior vb ezüstérem és junior Európabajnoki cím, melyet tanítványa révén tudhat magáénak. Ezen felsorolásból is látszik, hogy az életünk igencsak a judo körül forog és a folyamatos képzés illetve egymás kritizálása, segítése miatt lehetünk itt ezen a szinten.

Olimpiai döntőt vezettél. Milyen érzés volt?

Nos igen. Nagyon örültem és ez azt jelentette, hogy az igazgatók bíznak bennem. Ebben a bírói szakágban ez a legnagyobb elismerés, mintegy megkoronázása eddigi bírói pályafutásomnak. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az elmúlt 7-8 évben annyit „treníroztak” bennünket a különböző GP, GS és világversenyeken, hogy már szinte egyik meccs olyan, mint a másik. Mindegy, hogy egy EB selejtező vagy egy olimpiai döntő van porondon, nekünk ugyanolyan teljesítményt kell nyújtani. Természetesen a helyszínek van, akiket befolyásolnak, mert például Párizsban minden évben teltház fogadja a versenyzőket és bírókat. Engem speciel felvillanyoz, amikor 12-13ezer ember szurkol, szorít elsősorban a hazai színekben versenyző judokáknak úgy, hogy mindenki tisztában van a szabályokkal, tehát nem lehet „mellébeszélni”, hibázni, mert a közönség minket is megbüntet.

Hogy készültél a döntőre?

Ahogy korábban is említettem, mint minden egyes mérkőzésre.

Bíróként a jövőre nézve milyen célokat fogalmazták meg magadnak?

Szeretnék a „nagy elődök” nyomdokaiba lépni és megpróbálok még egy olimpiai ciklust. Korábban Tardos János, Vági Miklós, Fridrich Annamária is két-két olimpián vehettek részt, ami nagy elismerést jelent a mi szakmánkban, szóval ezt a célt tűztem ki én is magam elé, továbbá szeretnék aktívan segíteni, hogy a következő bírói generációnk is hasonló, vagy még nagyobb sikereket érhessen el.

Folyamatosan változnak a szabályok. Hogy tudtok alkalmazkodni?

Nekünk sokkal egyszerűbb, mint a versenyzőknek, edzőknek. Mi néhány versenynap alatt át tudunk állni az újdonságokra, míg a versenyzőknek, hosszú hónapok, akár évek is szükségesek mire minden mozdulat és taktika a helyére kerül.

Vannak emlékezetes mérkőzéseid?

Igen, mindenkinek vannak. Pozitív és negatív értelemben is. Természetesen egy VB döntő, Olimpiai döntő számunkra bírók számára felejthetetlen élmény, mert mint már említettem ez az elismertség mércéje. De van sajnos néhány esetem is ahol olyan hibát/hibákat követünk el, amire örök életünkben emlékezni fogunk. Főleg akkor, ha egészen extrém esetben a másik versenyző hagyja el a küzdőteret győztesen, mint akinek kellett volna. A mai világban minden fent van az interneten. Bárki, bármikor visszanézhet egy meccset és találhat olyan hibát, ami ha végzetes volt a versenyzőre nézve, akkor rossz irányba befolyásolta a mérkőzés végeredményét. Sok ilyen hiba után integethet az ember a WJT részvételének.

A versenyzők hogy próbálnak mérkőzés közben befolyásolni?

Egyre kevésbé fordul ez elő a legmagasabb szinten, de mindig van néhány versenyző, aki próbálkozik. Színészkedik, szimulál vagy egyszerűen „boci szemekkel” tekint rád, amikor tudja, hogy intés következik, hátha nem adod ki. Ugyanilyen eset pl. amikor úgy tesz mintha mi sem történt volna, azonnal folytatná a küzdelmet hogy elkerülje az elkerülhetetlent. 

Bíróként mit jelent számodra a siker?

Ha észrevétlenek maradunk a tatamin, azaz a mérkőzést követően senki sem emlékszik arra, hogy ki is volt a bíró, mert minden a rendnek megfelelően működött, vagy ha másnap a repülőtéren, vagy a dojoban a versenyzőkkel vagy edzőkkel úgy köszönünk egymásnak, mint „régi jóbarátok” vagy „kollégák” és senki sem hozza fel a másik iránti sérelmeit, mert nincsenek.

Hogy áll a magyar judo bíró utánpótlás?

Vannak ígéretes tehetségeink. Véleményem szerint jó a bírói gárdánk, elsősorban a nemzetközi licensszel rendelkezők, de a hazai szintű bíróink is jóval képzettebbek, mint sok más ország hasonló szintű bírói. 

Hogyan tudod, tudjátok segíteni az ifjú bírókat?

Sokat beszélgetünk, akár csak akkor, ha szakmai kérdésük akad, felhívnak, tanácsot vagy véleményt kérdeznek. A hazai versenyeken való személyes jelenlét nagyon sokat segít, mert mindenki biztonságban érzi magát, ha bármilyen felmerülő kérdésre azonnali választ kaphat. Sajnos, egyik legnagyobb szívfájdalmam, hogy idén az olimpia menetelés miatt (minden WJT versenyen részt kellett venni) szinte semmi lehetőségem nem akadt a hazai versenyeken való részvételre, de most majd az olimpia utáni időszakban remélem ez meg fog változni.

Bíróként van, volt példaképed?

Igen, ahogy korábban is említettem Tardos János és Vági Miklós tanításain és tapasztalatain nevelkedtünk. Volt egy két külföldi is, akiknek például a stílusát próbáltam magamévá tenni, több kevesebb sikerrel.

Ha nem versenyen vagy, mivel foglalkozol?

Egy építőipari kiegészítőket forgalmazó cég területi képviselője vagyok

Hogy tudod összeegyeztetni a sok utazást, távollétet a családdal, egyéb feladataiddal?

Ahogy korábban is említettem a feleségem is nemzetközi bíró így ez természetes volt számunkra a kezdetektől fogva. Gyermekeinket is így neveltük és nekik is teljesen természetes már hogy rengeteget vagyunk távol otthonról. A munkahelyemen maximálisan támogatnak ezért nem győzök elég hálás lenni főnökeimnek.

Mit üzensz azoknak, akik még csak kacsingatnak a bírói pálya felé?

Ha szeretne valaki egy közösségért dolgozni, hogy sikerre vigyük jelen esetben a judot, annak csak ajánlani tudom szeretett sportágunknak ezen az oldalát is. Egy közösséghez tartozni és biztonságban érezni magad mindig jó dolog és ha később még előnyt is tudsz kovácsolni magadnak az életben akkor már nem volt hiábavaló. Itt egyedül kell meghozni a döntéseidet. Akár jók akár rosszak vállalnod kell a következményeit. Mindig tanulhatsz újat, vagy elsajátíthatod az alapokat. Egy judos soha nincs „készen” ahogy egy judobíró sem. Ez a folyamatos tanulás utat mutat a szürke hétköznapokban is, mely segíti a jóirányba való továbblépést az élet minden területén. A közösségben mindenkire számíthatsz, úgy működik ez, mint egy család.

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést. További sok sikert a pályán és a „civil” életben is!