Bor Barna a háromszoros olimpikon, világbajnoki ezüstérmes judós, nemrég vette át a magyar felnőtt válogatott szövetségi kapitányi pozícióját. A sportág iránti elköteleződése, a tatamin szerzett tapasztalatai és mestere, Hangyási László útmutatásai vezették el idáig. Riportunkban a versenyzői pályafutás lezárásáról, az edzői hivatás kihívásairól, a csapatépítésről és a magyar judo jövőjéről beszélgettünk vele. Barna célja, hogy a sportág ismét a csúcsra juthasson.

Mindenek előtt szeretnék gratulálni a kinevezésedhez. Nem sokkal az amúgy is csodálatos versenyzői pályafutásod befejezése után szövetségi kapitány lettél. Hogy alakult az edzői pályád? Milyen lépcsők vezettek idáig?

2017-ben még aktív versenyző voltam, viszont fejben már megfogalmazódott a döntés, hogy edző szeretnék lenni. Nem éreztem már magamban annyi késztetést a riói olimpia után, hogy még a tokiói olimpiát megcsináljam. Eljött az pillanat, amikor azt mondtam magamban: Ennyi volt ezen a téren. A 2017-es budapesti Vb volt az utolsó verseny, amibe beletettem még mindent, amit csak tudtam. Ehhez nagy szükségem volt edzőmre Hangyási Laci bácsira, aki megtudott győzni és kellően motivált is az indulással kapcsolatban. Ha ő nincs mellettem, akkor már Rió után befejeztem volna.  A Vb-n végül egy vitatott shido-val alul maradtam a bronzéremért és az előkelő ötödik helyen végeztem. Fantasztikus érzés volt otthon az Arénában befejezni a pályafutásom. Egy kerek történet lezárása volt.

Mikor említettem mesteremnek, hogy szeretnék a judo mellett maradni szó nélkül segített és kaptam egy tanfolyamos, általános iskolás alsós csoportot, így hamarosan megtapasztalhattam, milyen is a legkisebbekkel foglalkozni. Két év elteltével már a diák korosztálynak és serdülőknek lettem edzője. Segítettem a Braun Ákos versenyzői csoportjában is, amikor ők éppen a válogatott programban utaztak. Szóval elég sok lépcsőt bejártam. Idén év elejétől már az U23-as korosztály válogatottjának lettem keret edzője. Továbbá az a megtiszteltetés ért, hogy 2025-től én leszek a Felnőtt szövetségi kapitány.

Véleményed szerint mért rád esett a választás? Mivel múlhattad felül a többi pályázót?

Nem tudom mivel múltam felül, viszont azt igen, mit tudok adni. Szerintem ez a legfontosabb. Nem szabad nagyokat mondani, ellenben meg kell tenni mindent. Hinni kell a versenyzőimben, hogy igen is meg tudják csinálni. Ez az én szerepem. Az elvégzett minőségi munka megkerülhetetlen, és azt természetesen meg is fogom követelni, mert anélkül nem lehet megfelelő eredmény.

Milyen célokat fogalmaztál meg magadnak, illetve mik a célok a válogatottal kapcsolatban?

Célom, egy közös csapatlétrehozása, akik megfelelően tudnak együtt dolgozni a kitűzött cél érdekében. Ha ezt meg tudom/tudunk valósítani, akkor és csak akkor tudunk előre lépni. A versenyzők akarnak, ez nem lehet kérdés, de a klub edzőknek is akarniuk kell. Félre kell tennünk az egymás közötti ellentéteket. Azt gondolom, most kell és most meg is lehet mindezt megvalósítani és akkor eredményes lesz a Magyar Judo.

Nagyon jó a kapcsolatod az edzőkkel és a versenyzőkkel is, ami mondjuk ki, elég nagy szó. Mi a „titok”?

Szerencsére jó viszonyt ápolok mindenkivel. Mivel szinte most léptem le a pástról, megfelelően át tudom érezni, amit a versenyzők éreznek, gondolnak. Szeretem velük megvitatni, hogy az adott pillanatban mi jár a fejükben. Azt is tudom, hogy rengeteget tudok nekik segíteni az edzéseken szakmai tudásommal. Úgy érzem, megbíznak bennem, és ami a legfontosabb, hogy én is bennük. Érezniük kell, hogy amikor bevonulunk a csarnokba a több ezer ember elé, nincsenek egyedül, hiszen én is ott vagyok velük, es együtt megyünk a „csatába”. Ami az edzőket illeti az már egy másik téma. Versenyzőként mindenkivel törekedtem arra, hogy jóban legyünk, igyekeztem a tanácsokat, javaslatokat, észrevételét meghallhatni, tudomásul venni. Most viszont már szakmai vezető vagyok és nekem csak egy dolgom van, a Magyar Judo eredményességére törekedni, a hibákat javítani. Most kell az elején megálljt mondani. Alig telt egy kis idő amióta én vagyok a kapitány és máris többen azt gondolják, továbbra is megtehetik mindazt, mint eddig. Csak jelezni szeretném itt is, hogy nem. Egy csapat vagyunk, egyirányba megyünk és együtt, összefogva kell húzni azt a bizonyos szekeret, hogy kellő eredménnyel tudjunk dolgozni és célt elérni.

Sok változás lesz a válogatott háza táján?

Természetesen lesznek változások. A hazai táborok, keretedzések számát megnöveljük. Azt szeretném, hogy a kijelölt programokat, feladatokat a keretek tagjai kivétel nélkül megcsinálják. Ezek fogják az alapját képezni annak, ki mehet versenyre. Számomra ez kulcsfontosságú, mert aki nem vesz részt a válogatott programjában, az egyszerűen nem fog tudni versenyezni.  Szeretném, ha az Országos Bajnokság újra olyan színvonalú verseny lenne, ahol mindenki részvételére számítani lehet. Éppen ezért minden kerettag részére kötelező lesz a részvétel az OB-n, de mondhatom úgy is, ez lesz a VB csapatba kerülés feltétele. Lehet lesz vagy lesznek olyan súlycsoportok, ahol a válogató versenyek során hasonló eredmények lesznek, de ez a verseny fogja eldönteni, kik indulhatnak a budapesti Világbajnokságon.

Az egyik legrangosabb esemény, a VB Budapesten lesz megtartva. Hány fős lesz a Magyar Válogatott?

Igen a budapesti világbajnokság lesz az év fő versenye. Előtte lesz még egy Európa- bajnokság, ami természetesen hasonlóan fontos megmérettetés. Mivel a VB itthon lesz, szeretnék férfi és nő vonalon is egyaránt 9-9 főt indítani.

Sok minden kell egy érem megszerzéséhez, egy helyezés eléréséhez. Mit gondolsz, mi az a plusz hozzáadott érték, amit te tudsz hozzáadni?

A judo a világon az egyik legösszetettebb sportág. Rengeteg minden kell a sikerhez. Kell tehetség, szorgalom, kitartás. Úgy gondolom, ha a mai judot nézzük, akkor erre születni kell. Fontos szerepe van az edzőnek, a programjainak, amiket a versenyzők elvégeznek, de nagyon kell a hit, a sport iránti alázat, és az, hogy tudják és érezzék meg tudják csinálni. Sokszor még ez is kevés, mivel a mi sportágunkban egy pillanatnyi kihagyás akár a verseny végét jelentheti.

Milyennek találod az utánpótlást? Miben kell a legtöbbet fejlődniük?

Természetesen vannak tehetséges fiatalok. Bár nem vagyunk sokan, de ennek ellenére szép eredményeket érnek el már utánpótlás szinten is. Meg kell őket tartani, míg elérnek a felnőtt mezőny tudásához, színvonalához. Támogatni kell őket, és ehhez kellenek a megfelelő fizikai, elméleti és szakmai elemek, hiszen bírni kell a terhelést, ráadásul lehetőleg a sérüléseket elkerülve.

Sok edzővel vagy kapcsolatban. Van példaképed közülük?

Szeretett mesterem, Hangyási László nagyon jól megtanította nekem, mi fán terem a judo. Mindig hitt bennem. De nemcsak bennem, hanem minden tanítványában és versenyzőjében egyaránt. Rengeteg olyan pozitív dolgot adott tovább, amit nemcsak a sportban, de a mindennapi életben is számos területen tudtam kamatoztatni. Mindig azt sulykolta belénk, hogy a jó lehetőségnél nincs jobb. Akkor és abban az időben kell megcsinálni, amikor fel vagy készülve és a lehetőség megadódik. Ez a mondat mindig bennem van. 

20025. Mi kell ahhoz, hogy elégedett legyél az év végén?

Nem az érmek számában fogom mérni.  Amennyiben sikerül megvalósítani mind azt amit terveztem, akkor sikeresnek lesz mondható az év. Persze e mellett az eredmények is fontosak. Nekem a célom az ötkarika körül forog. Los Angeles van a szemünk előtt. A kvalifikációs időszakra már hadban kell állnunk minél több fiatallal és azokkal a rutinos rókákkal, akik most a magyar judo szívét képviselik és a megkezdett utat szeretnék folytatni a VB után is.

Kik lesznek a segítőid, támogatóid a munkád során?

Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a szakmai stáb teljes mellszélességében mellettem áll. Az edzők többsége elfogadott vezetőnek, és az utánpótlás keret edzőivel is megfelelően működik a munka, kiállunk egymásért. Persze lesz olyan helyzet amikor, nekem kell döntéseket hozni, akkor viszont dönteni fogok még akkor is, ha ez néhányuknak nem fog tetszeni.

Jelen pillanatban hogyan látod a jövőt?

Nem szabad elmenni az a tény mellett, hogy a Magyar Judonak változnia kell. A jelek is arra utalnak. Egyszerűbb lett volna egy sikeresebb Olimpia után váltani, mert akkor azt mondhattuk volna, minden rendben van. Tisztában vagyok azzal, nem lesz könnyű dolgom. Mint versenyző megtanultam többek között kitartónak is lenni. Szerintem az eredményeim bizonyították, hogy jó úton jártam. Kitartásban itt sem lesz hiány, viszont lesznek szép, de nagyon nehéz pillanatok is.  Minden nap lehet jó dolgokat tenni a cél érdekében.

Versenyzőként háromszoros olimpikonnak mondhatod magad, VB ezüstöt nyertél, hogy csak a lennagyobb eredményeidet említsem, de utánpótlásban is szinte mindent megnyertél. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Nem érmekben és nem eredményekben mértem pályafutásom. Ezek csak „vasdarabok” számomra. Persze jó kézbe venni őket, nézegetni és fejben újra végig játszani a meccseket, de számomra inkább csak emléktárgyak. Számomra önmagam legyőzése jelentette a legnagyobb győzelmet, elismerést.  Imádtam legyőzni magam. Minden versenyen fejlődtem. Azok az élmények, történetek jutnak eszembe utólag, ami az adott versenyhez érmekhez fűztek. Nekem a judo adott mindent. Éppen ezért hálával tartozom ennek a sportnak. Úgy érzem, van még bőven mit visszaadnom. Igyekszem a lehető legjobban meghálálni mindazt, amit a judo-tól kaptam. Szeretném a lehető legjobban átadni tudásomat a jövő judosainak.

Elhivatottságod és hited a magyar judo sikerében példaértékű. Az út, amire léptél tele van kihívásokkal, de egy ilyen kapitánnyal a magyar válogatott előtt fényes jövő állhat. Ha valakinek, neked sikerülhet. Sok sikert hozzá! Köszönöm a beszélgetést.