Franciaország egyik legnépszerűbb sportcsillaga, nem véletlenül bíztak rá főszerepet a párizsi olimpia nyitó- és záróünnepségén is. A kettő között pedig feltette a koronát már addig is páratlan pályafutására. Németh Andrea cikke a Nemzeti Sportban.
A japán harcművészet tizedik danos mestereket tekint a judo legnagyobb egyéniségeinek, a judosportnak viszont „csak” hatodik danos a királya – és nem is japán, hanem francia. A harmincöt éves Teddy Pierre-Marie Riner a sportág valaha volt legeredményesebb versenyzője. Már párizsi fellépése előtt is az volt, az olimpián viszont még azt is elvarázsolta teljesítményével, akit különösebben nem villanyoz fel a judo.
Hogy mitől különleges Teddy Riner? Egyrészt döbbenetesek a fizikai adottságai: a kétszáznégy centi magas, száznegyven kilós izomkolosszus karjainak fesztávolsága kétszáztizenkét, mellkasának kerülete százhúsz, bicepszének kerülete ötvenegy centi… Óriási termetével még a +100 kilogrammos súlycsoportban is csaknem mindenki fölé nőne, de kivételes fizikumához elképesztő ügyesség, mozgékonyság is társul.
TEDDY RINER
Született: 1989. április 7., Pointe-a-Pitre (Guadeloupe)
Állampolgársága: francia
Sportága: judo
Kiemelkedő eredményei: 5x olimpiai bajnok (+100 kg, 2012, London; +100 kg, 2016, Rio de Janeiro; csapat, 2021, Tokió; +100 kg és csapat, 2024, Párizs), 2x olimpiai 3. (+100 kg, 2008, Peking; +100 kg, 2021, Tokió), 11x világbajnok (+100 kg: 2007, 2009, 2010, 2011, 2013, 2014, 2015, 2017, 2023; csapat: 2011; súlycsoportok nélküli, nyílt vb: 2008), 5x Európa-bajnok (+100 kg, 2007, 2011, 2013, 2014, 2016)
Az ország tengerentúli régiójában, a Kis-Antillákon elterülő Guadeloupe-on született, s a Párizs tizenötödik kerületében nevelkedő fiút szülei ötévesen azért vitték el sportolni, hogy kifogyhatatlan mozgásigényét levezessék. Az Aquaboulevard multisportklubja többek között úszást, falmászást, teniszt, kosárlabdát, futballt, golfot, judót „kínált” a tanácstalan szülőknek, az energiával teli gyerek pedig mindegyik edzésen ügyesen teljesített. Hatéves korára leszűkítették a kört két sportágra: a Paris Judo egyesületében judózni, a Levallois SC-ben futballozni kezdett.
„Mindkettőben nagyon tehetséges volt – emlékezett vissza Teddy édesapja, Moise. – A futballcsapat edzője elsősorban a védelem közepén játszatta, de az idény végén ő lett a házi gólkirály. A sportolás mellett azonban a tanulást sem hanyagolhatta el, így mégiscsak választania kellett a foci és a judo között.” És Teddy a judo mellett döntött. „A választásomat a teljesítményem vezérelte, már akkor jó eredményeket értem el a judoversenyeken. És a tatamin a magam ura voltam, nem függött a küzdelem végkimenetele mások erőbefektetésétől” – magyarázta később Riner.
A Paris Judo, majd a Lagardére Paris Racing klubjában is Serge Dyot volt az edzője, akinek egy versenyre kölcsönkapott fekete övét Teddy tinédzserkora óta viseli. „Valahogy elkeveredett az övem, s a mester kölcsönadta a sajátját. Szerencsét hozott, remekül harcoltam benne, s úgy éreztem, nekem jobban megfelel, mint neki. Azóta mindig nálam van, valamennyi versenyemen hordom”– mondta nevetve Teddy, hozzátéve, a szerencsét hozó övnél jóval többet köszönhet Serge Dyot-nak, akivel azóta is különleges a kapcsolata. A rendkívüli adottságokkal megáldott fiút már tizenöt évesen meghívták a francia válogatott keretedzésére, de óvatosan terhelték, vigyáztak a csiszolatlan gyémántra. „Már az iskolában is egy fejjel magasabb voltam mindenkinél, még az idősebb fiúknál is. És erősebb is, pedig tizennyolc éves koromig nem is engedtek súlyzókkal készülni az edzőim. Huszonkét évesen értem el a rekordomat: százhatvan kilóval dolgoztam húzásban és fekvenyomásban is.”
A kivételes fizikuma és a termetéhez képest meglepő ügyessége mellé tehát itt jön képbe a harmadik tényező, amellyel teljessé válik a verhetetlen kombináció. A tinikora óta a legjobb francia edzőkkel elvégzett hatórás napi tréning intenzitása és szakmai színvonala eredményeként kifogástalan a munkamorálja, a technikai képzettsége és a hozzáállása – és talán ez Teddy legnagyobb kincse. Tehetné, de soha senkit sem becsül le a tatamin. „Amióta gyerekként a két évvel idősebb, de jóval alacsonyabb bátyám, Moise Dimitri kevesebb mint húsz másodperc alatt elintézett, senkit sem nézek le. Erősebb és jobb voltam nála, s lehetőségem nyílt, hogy megmutassam a szüleinknek, ki az ügyesebb. Ám túlságosan is magabiztos voltam. Ennek eredményeként tálcán nyújtottam át neki a sikert – egy pillanat alatt összecsomagolt” – emlékezett vissza az életre szóló leckére Teddy.
És a szemlélete azóta sem változott, hogy még húszéves kora előtt sztárrá vált hazájában. Már tizenhét esztendősen junior-világbajnokságot és Európa-bajnokságot nyert, egy nappal a tizennyolcadik születésnapja után pedig a felnőttek között is Európa-bajnok lett Belgrádban. 2007-ben Rio de Janeiróban minden idők legfiatalabb világbajnoka lett a +100 kilogrammos súlycsoportban – és azóta gyakorlatilag megállíthatatlan. Immár tizenegyszeres világbajnok, ötszörös olimpiai bajnok (mindkettő egyedülálló a sportág történetében), ötszörös Európa-bajnok.
Hihetetlen adat: 2005 óta kétszáznyolcvanöt összecsapást vívott meg nemzetközi versenyen, s csupán tizenkettőt veszített el (95.8 százalékos hatékonyság)! 2010. szeptember tizenharmadikától – amikor Tokióban elveszítette a súlycsoportoktól független, nyílt világbajnokság döntőjét Kamikava Daikivel szemben – csaknem tíz évig nem kapott ki. Aztán 2020. február kilencedikén, a neki hazai pályát jelentő párizsi Grand Prix-verseny első fordulójában épphogy túlkínlódta magát a tizenkilenc éves magyar Sipőcz Richárdon, majd a harmadik fordulóban – sorozatban aratott százötvennégy győzelem után – megverte őt a japán Kageura Kokoro.
A 2021-re csúsztatott tokiói olimpián is „csak” bronz jutott neki a +100 kilogrammban, riválisai már abban a hitben ringatták magukat, hogy a nagy Teddy érájának vége, de a mögöttünk hagyott két évben Riner ismét verhetetlen. A párizsi olimpián a nehézsúlyban és a csapatversenyben is olimpiai bajnok lett – utóbbi egészen varázslatos küzdelmet hozott Japán és Franciaország között, a már nyeregben lévő, kettő-nullra vezető távol-keletieket a házigazdák három-hárommal utolérték, a mindent eldöntő párharc megvívására pedig a +90 kiló két versenyzőjét sorsolták ki… Így Teddy kezébe került a döntés, ő pedig hat perc és huszonhat másodperc után ippont érő dobással (aznap másodszor is) legyőzte Szaito Tacurut. A Champ de Mars Aréna húszezer nézője megőrült a gyönyörűségtől.
Írhatnánk, hogy a franciák szobrot állítanak Teddynek, de már régen megtörtént, könyvek, mozifilmek, zeneszámok dicsőítik a nevét – ő pedig példaképhez illő életet él. A neve alatt futó akadémiáján pallérozza hazája judoutánpótlását, szerteágazó jótékonysági munkát végez, többek között a UNICEF jószolgálati nagykövete, feleségével, Luthna Plocusszel 2014-ben született fiát és 2018-ban világra jött lányát neveli. S bár ő volt, aki Marie-José Péreckel közösen a Tuileriák kertjében utolsó fáklyavivőként meggyújtotta az olimpiai lángot, majd a játékok záróünnepségén az öt versenyző egyikeként ő is fújta el, még ég benne a tűz, s harmincöt évesen sem gondol a visszavonulásra.
(Forrás: judoinfo)
