85 éve, 1939. november 27-én született Kozma István, kétszeres olimpiai bajnok birkózó.
Budapesten látta meg a napvilágot. Fiatalon még kosárlabdázott, a Ganz-MÁVAG játékosaként egészen az utánpótlás-válogatottságig vitte. Már 18 éves volt, amikor az 1928-as amszterdami olimpián könnyűsúlyban győztes birkózó, a Vasas akkori edzője, Keresztes Lajos meggyőzte őt a sportágváltásról. Mivel korábban sohasem űzött küzdősportot és kissé túlkorosan is vágott bele, nem jósoltak neki túl nagy jövőt. Kozma azonban mindenkire rácáfolva, megnyerte az első ifjúsági bajnokságát, majd egy évvel ezután a felnőttek mezőnyében is bajnok lett. Gyorsan jött sikerei az 1960-as római olimpiáig repítették, ahol végül a negyedik lett.
Karrierje az 1960-as évek közepére valósággal berobbant. 1962-ben az USA-ban világbajnoki címet szerzett, 1964-ben Tokióban, pedig megnyerte az első olimpiai aranyérmét. Az ezt követő olimpiai felkészülési ciklusban még két világbajnoki elsőséget és egy Európa-bajnoki győzelmet gyűjtött, aztán 1968-ban Mexikóvárosban megvédte az olimpiai bajnoki címét. Ezen időszak alatt a magyar bajnokságot 15-ször nyerte meg. (10-szer kötöttfogásban, 5-ször szabadfogásban) Legnagyobb szívfájdalma ekkor az volt, hogy az olimpiai győzelmei után az ünneplő tömeg nem dobálta a magasba a 198 centis, csaknem 140 kilós birkózót.
„Az olimpiai győzelem után mindenkit a magasba dobáltak a boldog honfitársak. Nálam ez kimaradt, pedig kétszer is lett volna rá lehetőség. Tokióban még megpróbálták, Mexikóban már kísérletet sem tettek. Gyengék vagytok, harsogtam feléjük. Ők pedig így válaszoltak: nehéz vagy, Pista.”
– emlékezett vissza tréfásan. (Gyalog András: Olimpiai érmeseink piros-kékben 1948-1996. Budapest, 2000. 44.)
Miután három egymást követő évben az év birkózójának választották, ráadásul 1968-ban az év magyar sportolójának is, a civilben vállalati előadóként dolgozó Kozma pályafutása az évtized végére kissé gödörbe került. Kisebb sérülésektől szenvedett, miközben a Bp. Spartacusba való átigazolása miatt nem versenyezhetett. Ennek ellenére 1970 elején még úgy nyilatkozott, hogy feltett szándéka az NDK-ban Európa-bajnokságot, míg Kanadában világ-bajnokságot nyerni. Legnagyobb álma pedig az 1972-es müncheni olimpiai győzelem lett volna, illetve az, hogy beállítsa Papp László rekordját és zsinórban három olimpián győzedelmeskedjen ugyanazon versenyszámban. Csakhogy április 4-én súlyos autóbalesetet szenvedett. (Autóbalesete után szétfeszítette kocsiját, kimászott belőle, aztán elájult. a szerk.) Az orvosok napokig küzdöttek az életéért, de a 30 éves sportoló szervezete végül 1970. április 9-én feladta a harcot. (Kozma Istvánnak a veséje mondta föl a szolgálatot. Amiből neki – szinte hihetetlen – csak egy volt. a szerk.)
Forrás: Kormány Ákos, muzeológus, Magyar Olimpiai és Sportmúzeum
