A capoeira egy brazil harcművészet, amit a 16. századtól a 19. századig a főként Közép-Nyugat-Afrikából Brazíliába hurcolt rabszolgák alakították ki. Brazília volt a rabszolga kereskedelem legnagyobb résztvevője, a rabszolgák 42%-a ide került. A capoeirát a brazíliai rabszolgák alakították ki és ez lett az elnyomás elleni küzdelem, valamint a kulturális tradíciók továbbadásának fő eszköze. Egyes történészek szerint a bennszülött, brazíliai törzsek is fontos szerepet játszottak a capoeira fejlődésében.
A rabszolgáknak természetesen tilos volt bármilyen harcmodort tanulni vagy gyakorolni, így kénytelenek voltak egy táncra hasonlító mozdulatsorok közé rejteni a veszélyes és súlyos sérüléseket okozó technikákat. A „táncot” természetesen zenei kísérettel gyakorolták, így még hihetőbbé tették őrzőik számára, hogy ártatlan mulatozásról van csak szó. Fő hangszerük a mai napig a berimbau elnevezésű, pengetős hangszer. A berimbau irányítja a capoeira roda-t, irányítva egyúttal a capoeiristák játékát a különböző ritmusokon keresztül.
A capoeirában használatosak az Appelido-k amik tulajdonképpen becenevek. Ez általában valamilyen portugál szó, amely az adott személyt nagyon jellemzi vagy éppenséggel pont az ellentéte. Ezt azért találták ki, hogyha valakit elkaptak szökésért vagy esetleg capoeirázáson kaptak, még ha akarta volna se tudta volna elárulni a társait, hiszen egy idő után mindenki csak ráaggatott becenevén mutatkozott be. A portugál tulajdonosoknál pedig ugye nem volt ilyen „nevű” rabszolga, így a többiek megmenekültek.
Ez a hagyomány amúgy még napjainkban is használatos, bár természetesen már nem az eredeti céllal. Az appelido-t ma már az első övvel együtt kapja meg a capoeirista a mesterétől.
1888-ban a rabszolgaságot eltörlő Arany-törvényeknek köszönhetően a felszabadított rabszolgák nem tudtak mit kezdeni a hirtelen jött szabadságukkal. Sokan közülük nem találtak vagy éppenséggel nem kaptak munkát, így sok esetben nem tudtak másképp érvényesülni, csak ha a capoeirában szerzett tudásukat, tapasztalatukat alkalmazták. Hirtelen megnőtt a bűnesetek száma az országban. Rio de Janeiro és Bahia városában sokáig az alvilág jelképévé vált a capoeira és itt már messze nem tartották meg a játékos elemeket, késekkel és pengékkel halálig tartó küzdelmeket vívtak egymással a bandák. Ekkor valóban csak az erős győzhetett.
1928-ban fordulópont érkezett a stílus történelmében és a felszabadított rabszolgák leszármazottainak életében. Mestre Bimba (polgári nevén: Manoel dos Reis Machado) és néhány tanítványa Capoeira bemutatót tartott Bahia kormányzójának kúriáján. A bemutató olyannyira jól sikerült, hogy meggyőzte a Capoeira kulturális értékeiről a kormányzót, aminek hatására az 1890-ben bevezetett tiltást 1930-ban feloldották. A frissen hatalomra került Getúlio Vargas a népszerűségét akarta növelni ezzel a döntéssel. Viszont volt egy megkötés is: csak zárt térben és hatósági engedéllyel lehet capoeira iskolát nyitni. Bimba mester kapott az alkalmon és 1932-ben megalapította az első iskolát a Academia-escola de Cultura Regional-t. Ez hatalmas lépés volt, mert capoeirát csak az utcán lehetett látni, gyakorolni pedig csak titokban. Magasabb körökben viszont még mindig negatív csengése volt a sportnak így Mestre Bimba szabályokat alkotott, melyekkel sikerült kicsit változtatni a magasabb körökben lévő emberek hozzáállásán. A tanítványoknak tiszta, fehér egyenruhát kellett viselniük, meg kellett mutatniuk, hogy jó osztályzatokat szereznek az iskolában, különben nem edzhettek, jó tartással kellett járniuk-kelniük, és viselkedésükre is oda kellett figyelniük. Ezek mellett sok egyéb szabályt is hozott, aminek az eredménye az lett, hogy a felsőbb osztályok képviselői is elkezdtek részt venni az edzésein.
Mestre Bimba alapszabályai a következők voltak:
– Ne dohányozz, és ne igyál alkoholt, mert az rontja a teljesítményedet.
– Ne kérkedj a tudásoddal a capoeira rodán kívül, mert elveszíted a meglepetés erejét.
– Ne beszélgess edzés alatt. Inkább figyelj és tanulj.
– Mindig gingázz.
– Minden nap gyakorold az alapokat.
– A testünk maradjon laza és játsszunk közel az ellenfélhez, mert így lehet a legjobban – fejlődni.
– Jobb, ha a rodában kapnak el, mintha az utcán.
Roda: (kör) az a hely, ahol a capoeiristák gyakorolják a játékukat, mozdulataikat, technikájukat, az énekeket és ahol játszanak a hangszereken.
Ginga: a capoeira alapvető mozdulata, ezzel ismerkednek meg a kezdő capoeiristák először. Az ingaóra járásához hasonlító mozdulat, amellyel jobbra és balra mozognak a capoeiristák. Megtéveszthetik vele az ellenfelet, támadást vagy akár akrobatikát indíthatnak belőle, vagy csak néhány másodpercnyi lélegzetvételhez juthatnak egy gyorsabb, keményebb játékban.
Bimba mestert 1941-ben pedig Mestre Pastinha (Vicente Ferreira Pastinha) követte, aki megnyitja az első Angola stílusú iskolát.
Az 1940-es évektől kezdve a capoeira, most már, mint nemzeti sport, fokozatosan visszaköltözött Rióba, majd az 1980-as években elindult világhódító útjára.
Napjainkban a capoeira nemcsak Brazíliában, hanem világszerte ismert, és a kulturális örökség részévé vált. Az UNESCO 2014-ben az emberiség szellemi kulturális örökségévé nyilvánította.
Niklós András
