Flóri Miklós VIII. Dan- os mester a magyar judo egyik megkerülhetetlen alakja. Szinte minden pozíciót betöltött a judoban. Nemzetközileg is ismert és méltán elismert szakember. Számára a judo több mint sport: egy életút, egy közösség, és egy szellemi örökség. Olyan valaki, aki nemcsak versenyzőként, edzőként, hanem sportvezetőként is örökre nyomot hagyott a magyar és a nemzetközi judo történetében. Szenvedélyét a tatami iránt soha nem veszítette el. Hogyan vált a „technikás judósból” edzővé, szakvezetővé, majd a VIII. Dan övfokozat büszke viselőjévé? Hogyan teremtette meg a veterán judosport nemzetközi mozgalmát? A válaszokat egy életművel rendelkező Mester adja meg nekünk, akinek útja inspiráció mindannyiunk számára.

Mester! Mikor vettél fel először judogit magadra? Miért a judot választottad?

Első gimnazista voltam, amkor először judo edzésre mentem az Újpesti Dózsa edzőtermébe. Szerencsém volt, egyik nagybátyám ismerte a felnőtt csapat edzőjét, Gyányi Ferencet és így én egyből az akkori idők legjobb felnőtt csapatában kezdtem tanulni a judot. Apám asztaliteniszező volt és természetesen szerette volna, ha én is az leszek. De mikor látta, hogy az a sport igazán nem érdekelt, hanem a test-test elleni küzdősportok felé irányul a figyelmem azt mondta, hogy birkózás és box nem jöhet szóba.  Így lett a háta mögött a judo. Aztán később, amikor már versenyeztem, a legnagyobb szurkolóm lett!

Hol kezdődött a pályafutásod? Kik voltak a mestereid?

Az út hosszú és keserves volt a kezdőből az Ú. Dózsa első csapatába bekerülni. Ám viszonylag hamar sikerült komolyabbnak mondható eredményeket elérnem: először ifjúsági Budapest, majd Országos bajnok lettem. (1960. ) Amíg versenyeztem mindig Gyányi Ferenc volt az edzőm, de igazán egymástól és a nálunk akkor még ritkán előforduló külföldi versenyzőktől tanultunk a legtöbbet. Engem főleg a judo technikai része érdekelt és úgy is tartottak számon a sportágban, mint technikás judost. Így utólag visszagondolva az a véleményem, hogy Gyányi Ferenc, akit tiszteltem és szerettem, elsősorban menedzser típusú edző volt, viszont akkor ebben a legjobb volt.

Versenyzőként szép eredményeket értél el. Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

Sok hazai és nemzetközi versenyen vettem részt, elég sokat meg is nyertem, de a legbüszkébb az Országos Felnőtt Egyéni Bajnoki címemre vagyok, mert azt kisebb versenyszünet után és több esélyesebbnek tartott sporttársam előtt nyertem meg. (1965 ) A döntőt a következő évben bajnok Bodor Antallal vívtam, aki sajnálatos módon egy évvel később súlyos repülőgépszerencsétlenség áldozata lett, több magyar judós társammal együtt

1966-ban súlyos katasztrófa érte a magyar judósportot, amit nehezen tudott kiheverni: a prágai versenyre tartó válogatott négy tagja, Bodor Antal, Faragó Benjámin, Kovács János és Nagy Miklós, valamint edzőjük, Kovács Ákos repülőgép-szerencsétlenségben életét veszítette. A talpra állás nehéz volt, és a fiatal versenyzőktől elszánt és kemény munkát követelt.

Hogy lett belőled edző, szakvezető?

Ezt követően volt még egy rövid, levezető versenyidőszakom, de aztán rátaláltam arra a területre, ami igazán közel állt hozzám: az edzői munka.

Időközben megnősültem, de szegények voltunk, mint a templom egere és ideje volt neki látni az egzisztencia megteremtésének. Elvégeztem a fogtechnikusi szakmát, majd önálló labort nyitottam és hamarosan a szakma vezetésébe is bekerültem. Jóval később fogorvosi rendelőket nyitottam, jelenleg is ebben dolgozom.

Kezdő edzőként az újonnan megalakuló Ú. Dózsa Sportiskolában gyerekek edzője lettem. Két évig első sorban csak a technikákat oktattam, aminek később, amikor már versenyeztek a fiaim, meg is lett az eredménye. Nagyon sikeresek voltunk és ez talán edzői pályafutásom legszebb időszaka volt! Még a mai napig is járnak hozzám olyan ” gyerekek „, akik akkor a tanítványaim voltak! Nem sokkal ezután meghívott az akkori MJSZ. vezetése a válogatott kerethez edzőnek, Horváth István barátom, volt csapattársam mellé. A felkérést természetesen elfogadtam. Sajnos nem tudtam sokáig élvezni az edzősködést, mert a korábban már említett egzisztencia teremtés közbeszólt és 2-3 év után felmondtam. Egész egyszerűen, nem tudtam vállalni az edzői munkával járó sok távollétet: edzőtáborok, versenyek, stb.

Kérlek, sorold fel az eddig betöltött pozícióidat!.

Röviddel ezután után az Országos Dan kollégium kért fel a titkári munkára, Dr. Galla Ferenc mellé. Örömmel fogadtam el a felkínált munkát és büszkén mondhatom, mintegy 8 éven keresztül dolgoztunk együtt a legnagyobb egyetértésben. Sajnos a sok nemtelen támadások miatt az akkori Dan Kollégium vezetősége lemondott. Később aztán úgy hozta az élet, hogy még kétszer választottak Dan Kollégium elnökének. Erről a pozíciómról két éve mondtam le.

Judo klubbot csináltál a szenior korú judosoknak. Ez Európában is egyedülálló kezdeményezés volt. Hamar elfogadta a szakma?

Így igaz. A Magyar Judomesterek Clubja SE 1996-ban alakult meg Magyar Veterán Judo Club néven, majd nevünk Magyar Senior Judo Club lett, s ezt a nevet változtattuk meg a sikeres nemzetközi szerepléseink hatására Magyar Judomesterek Clubja SE névre. Engem választottak a Club elnökének, majd később vezető edzőjének is. Jelenleg is töretlen lelkesedéssel végzem a rám bízott feladatokat, és nagyon élvezem, hiszen egy nagyon jó szellemű, baráti társaságunk van (42 fő), ahol mindenki örömmel és természetesen ingyen végzi a munkáját. Megjegyzem, hogy Európában mi teremtettük meg a később kiterjedő nemzetközi Masters (veterán) mozgalmat, versenyeket! E mellett a Nemzetközi Judo Szövetség (IJF) veterán bizottságában is benne vagyok, immár 15 éve. A VB.-k szervezése, levezetése a feladatunk.

VIII. Dan Egy egész élet munkája.

Az IJF. elnökétől Marius Vizer úrtól 2019-ben megkaptam a VIII. Dan övfokozatot, amire különösen büszke vagyok! Gondolom ez a judosportban eltöltött 66 évi munka elismerése volt.

Rengeteg érmet nyertek az öreg fiúk a világversenyeken.

25 éve szervezem a Nyílt Magyar Masters Bajnokságot és több hasonló nemzetközi bajnokságokon veszünk részt. Sok nagyon eredményes sportolónk volt, van pl. Péter Sándor, Vészi Klári, Nagy Hints István, Szöcs László stb.

Elégedett vagy a judos pályafutásoddal?

Összegezve azt mondhatom, elégedett vagyok. Amit az adott időben spotágunk hajnalán versenyzőként majd később edzőként, sportvezetőként el lehetett érni, szinte mindent elértem. Korom ellenére teljes életet élek, jó egészségi állapotban vagyok. Ez talán annak is köszönhető, hogy még mindig vannak terveim, és még mindig megfelelően motivál a sportágam és bármily meglepő, még mindig szeretem a szakmámat.

Mit vársz a csapattól?

A (valljuk be) sikertelen olimpia után bízom az új vezetésben és az általam sokszor emlegetett szerencse faktor is, végre ismét mellénk állhatna.

Nagyon köszönöm a beszélgetést Mester és kívánom, sokáig élvezd még a tatami nyújtotta örömöket, terveid pedig sikerüljenek úgy, ahogyan szeretnéd!