Mindenki másként definiálja a Tradicionális Harcművészetek fogalmát. Ezért, most a saját tudásom szerint, a cikk érthetőségének kedvéért, leírom, hogy mit értek én ezalatt.
Tradicionális Harcművészetek azok, melyeket egyenes átadás vonal, tisztán lekövethető mester vonal által tanulhatunk ma is. Az egyenes vonal pedig kizárja a szakadár leágazásokat. Honnan lehet felismerni, hogy melyikben vagyunk? Ahol magyarázkodni kell, az nem lehet jó. A mester vonal pedig élő kell, hogy legyen. Az, hogy miért szakadt meg nem fontos, ha megszakadt már nem él, tehát mindenképp élő vonalat kell találjunk.
Mesterem, Shiomitsu Sensei ezt a példát mesélte: Adott egy órakészítő, aki a Rolex gyárban dolgozik, ám egy nap úgy dönt, hogy kilép és önállóan készít órát. Amit készített lehet jó, de nem Rolex. Mégis miért hívja ugyanúgy? Innen már inkább csaló. Az egyenes út az, ha saját, új nevet használ, nem hivatkozik arra, amit elhagyott. Aki Rolex órát szeretne venni, nem fog tőle vásárolni.
Tehát a hagyomány vonal fontos, mert valódi, teljes tudást hordoz. Valamint tartalmazza az erényeket is melyek még erősebbé teszik. Udvariasság, tisztelet, becsület, bölcsesség, tiszta szív, együttérzés, hűség. Olyan értékek ezek melyek a mai világban már igen csekély mértékben vannak csak jelen.
Hogyan lehet ezekre az értékekre, ezekre a belső kincsekre szert tenni? Kizárólag kitartó, következetes és szüntelen edzés munkával melyben nincsenek leágazások, nincsenek könnyebb utak, nincsenek egyszerűbb megoldások. A helyes gyakorlatok és a helyes gyakorlások titka pedig a mester! Kénytelenek vagyunk megfogadni a régi nagy hagyományvonalak tanítási, átadási módját, miszerint csak és kizárólag jó mester kezében válhatunk kiváló tanítvánnyá, később mesterré.
De, mégis miért volna erre szükségünk a mai csúcs technológia világában? Nincs olyan kérdés, amit a keresőmotorok, vagy a mesterséges intelligencia ne tudna megválaszolni. Ma már minden tudásanyag elérhető online. Ma már egy indokolatlan videó illetve sorozatos gyártásuk megélhetést tud biztosítani.
Akkor miért???
Először is meg kell nézni, hogy miért is jöttek létre a harcművészetek. A karatés társadalom szinte semmiben nem ért ma egyet, kivéve azt a teremtés történetet, hogy minden Bodhidharmával kezdődött. Azt látta, hogy a szerzetesek gyenge fizikai állapotban vannak. Képtelenek hosszan meditálni, mert nem bírja a testük a megterhelést. Így semmi értelme nincs a gyakorlásnak, hiszen nincs esély eredményt elérni, ha folyton elalszanak, kimerülnek. Befektetett kitartó munka nélkül nincs eredmény.
Ezért létrehozott a szerzetesek számára gyakorlatsorokat, melyek megerősítették a testet és közben a fejüket is, hiszen nem csupán az erősítés volt a cél, hanem a test mélyebb megismerése. Ezért a mozgáshoz Figyelem gyakorlatokat társított – azaz MOZGÁS MEDITÁCIÓ-t hozott létre.
Miért fontos ez ma nekünk?
Mert felborult az egyensúly. Egészséges fej – egészséges test. Ez így egy egység. Ha zavar van a fejben, szívben, lélekben, akkor a testi egészség is eltűnik. Ha a test nem erős, egészséges, akkor a fejben is zavar keletkezik.
Zavart gondolatokkal, csak több zavart hozunk létre a kisebb, nagyobb környezetünkben, utódainkban. Tiszta fejjel-szívvel pedig tisztán hátunk a környezetünkre. Ok-okozat.
Tehát kimondhatjuk, hogy mindenki jobb világot szeretne. Mindenki azt szeretné, ha neki és a szeretteinek jó világban lehetne élni. De, ez lehetetlen, mert…
Minden velünk kezdődik. Ez a felelősség elviselhetetlen. Ezért nem vállaljuk fel. Majd más megoldja, én ehhez kevés vagyok… Pedig csak egy dolgon tudunk ezen a földön segíteni, változtatni – Önmagunkon.
Bár a sportokban, iskolákban van terünk és lehetőségünk fejlődni, mégis a legfontosabb elem hiányozni fog. Az egyensúly. A hagyományos harcművészetekben megtalálhatja mindenki azt a részletet, amit éppen a saját kirakós játékába keres.
A hosszú út eredményeként pedig megjelennek az erények. Megszűnnek a zavaros, zavaró érzelmek, gondolatok. Jó hatással leszünk a környezetünkre, az emberek keresik a társaságunkat, tanácsokat kérnek. Jól érzik magukat a társaságunkban.
Sajnos ez nem azonnal lesz a miénk, amint karate ruhát öltünk. Sokan csalódtak a nehézségek miatt. Sokan csalódnak a kezdő karatésokban, hiszen azonnal elvárják tőlük, hogy mesterként viselkedjenek.
Fontos tudni, hogy időre, kitartásra és következetességre van szükség. Fontos tudni, hogy nem vagyunk egyedül, a mester segít. A mester olyat nem kér, amit ő maga nem tud. Amíg nem találod meg a saját egyensúlyodat, ő az aki erőt ad, ha neked elfogy. Ha túl sok, akkor elvesz belőle. Kimozdít, ha beragadtál, megfog, ha elszállsz. Ha pedig már megtaláltad az utad és önmagad mesterévé váltál, a barátod marad, aki örül minden lépésednek.
Egy ilyen világot hoz létre a harc, mert aki ismeri a harc valós arcát, az mindenkinek csak békét kíván.
Mester, tanítvány, erények, nincs könnyebb út, egyenes hagyomány vonal, Boddhidarma, tudat, figyelem, tiszta fej, egyensúly – ezeket a témákat fogom bővebben megvizsgálni a következő írásaimban.
