Befejezi judós pályafutását a svédek kétszeres világbajnoki bronzérmes, Európa-bajnok judósa, a harmincnégy esztendős Marcus Nyman – egyike azon keveseknek, akik a világszínvonalú sportolás mellett is minden nap dolgozni jártak.

A Nyman-sztori Marcus születése előtt négy esztendővel elkezdődött, édesanyja, Elisabeth Karlsson megszerezte Svédország első világbajnoki érmét: ezüstérmes lett az 1986-os maastrichti vb-n a 66 kilogrammosok között. Nem véletlen, hogy fia is evvel a sporttal kötött életre szóló kapcsolatot.

Marcus Nyman tovább is írta a történelmet: tizennyolc évesen junior Európa-bajnok lett, egy évvel később, 2010-ben pedig felállhatott a grúz Liparteliani és a görög Iliadisz közé, a felnőtt Európa-bajnoki dobogó felső fokára: ő lett Svédország első judós világverseny győztese! Európa-bajnoki bronzéremmel, World Tour-érmekkel hangolt a londoni olimpiára, de az üzbég Csorijev már az első körben szétfoszlatta álmait. Az ötkarikás játékok után Nyman munkába állt, liftkarbantartóként dolgozott, minden munkanapon reggel héttől délután négyig. Azóta csak akkor hiányzott, ha versenyre kellett utaznia.

„Szereti, nem akar mást csinálni, és szerintem ez jó egyensúlyt ad neki az életben, ez teszi sikeressé – vélekedett Robert Eriksson svéd kapitány. – Marcus egész sportpályafutása során ezt csinálta. Nem a pénzről van szó, hanem az életmódról, arról, hogy ő mit akar csinálni, és mi ad neki harmóniát az életben.” 

A rendkívül erős földharcos judós új lendülettel vágott neki a riói olimpiai kvalfikációnak, ki is harcolta az indulás jogát, sőt, megszerezte az első svéd Grand Prix-győzelmet (2016, Düsseldorf) és az első (két) Grand Slam-aranyat (2016, Baku és Tyumeny) is. Rióban végül három győzelemmel és két vereséggel ötödik lett.

A lift pedig emelkedett tovább: Nyman nem hagyta abba, a járvány után visszatérve két újabb Grand Slam-aranyat gyűjtött (2021, Antalya és Tbiliszi), hogy végezetül, harmincöt esztendővel édesanyja sikere után megszerezze a második svéd vb-érmet: harmadik lett a budapesti világbajnokságon. A hírek szerint három nappal később már munkára jelentkezett…

Két évvel később Dohában is világbajnoki bronzérmet nyert, de a kvalifikációs időszak végén kellett még két European Open-győzelem ahhoz, hogy a párizsi játékokon is tatamira léphessen. Az álma sokadszor is valóra vált, indulhatott pályafutásának negyedik olimpiáján is.

„Szerencsés vagyok, hogy hosszú pályafutásom volt, néhány olimpiák közötti megállóval, amikor motivációt tudtam gyűjteni, a judón kívül más dolgokra is tudtam koncentrálni. A legfontosabb siker számomra, hogy meg tudtam nyerni az Európa-bajnokságot, és természetesen, hogy világbajnoki érmes lehettem” – fogalmazott a svéd hős búcsúzóul.