A birkózás mint sportág, az emberiség történetének hajnaláig vezethető vissza. Már az őskorban is fontos szerepet játszott a létfenntartásban, az ösztönökben és a virtusban. Az emberi test-test elleni küzdelem nemcsak az önvédelem, hanem a másik legyőzésének vágyát is hordozta. A mítoszok és legendák világában a birkózás a megmérettetés izgalmát és a küzdelem varázsát testesítette meg.

Az első írásos emlékek a birkózásról az időszámítás előtti III. évezredből származnak: a sumérok és az egyiptomiak körében már ismert és gyakorolt ​​sportág volt, amit számos tárgyi emlék is igazol. A görögök továbbfejlesztették a birkózást, rendszeres versenyeket rendeztek, és a testi nevelés egyik alappillérévé tették. Az ókori olimpiákon két formában is jelen volt: a pentathlon részeként szereplő változata a mai kötöttfogáshoz hasonlított, míg az önálló birkózás inkább a szabadfogást idézte.

Az újkori olimpiák történetében 1896-ban Athénban rendezték meg az első birkózóversenyt kötöttfogásban, súlycsoportok nélkül. 1904-ben, St. Louisban már csak szabadfogásban versenyeztek az olimpián, mivel az amerikaiak akkor még nem ismerték a kötöttfogást. 1920-tól azonban mindkét fogásnem állandó részévé vált az olimpiai programnak. A női birkózás történelmi áttörést 2004-ben ért el, amikor először szerepelt az olimpia műsorán.

Magyarországon a birkózás története szintén gazdag és sikeres. A Magyar Birkózó Szövetség (MBSZ) 1921-ben alakult meg, és azóta a sportág az olimpiák negyedik legeredményesebb magyar sportágává vált. Az olimpiai érmek mellett számtalan világbajnoki és Európa-bajnoki dobogós helyezést is magukénak tudhatnak a magyar birkózók.

A birkózás lényege, hogy a versenyzők eszköz nélkül, test-test elleni küzdelemben próbálják ellenfeleiket két vállra fektetni (ez a tus). A versenyen e mellett pontozással is győzelmet lehet szerezni, ha a versenyző értékes dobásokat és fogásokat hajt végre.

A birkózást két fogásnemben rendezhetik meg: kötöttfogásban és szabadfogásban. Kötöttfogásban csak a deréktól felfelé szabad fogni az ellenfelet, tilos a lábat használni, míg szabadfogásban a láb használata engedélyezett, lehet lábat fogni, gáncsolni is. A versenyzők csak vállpántos birkózómezben és speciális birkózó cipőben lépnek szőnyegre, amely egy szabványos, legalább 10×10 méteres, 6-10 cm vastag borítással rendelkezik. A szőnyegen egy 9 m átmérőjű, 1 m szélesen festett kör határolja a birkózófelületet. A 9 m átmérőjű körön belül, a szőnyeg közepén egy 1 m átmérőjű és 10 cm szélesen festett központi kör van. A passzivitási zóna 1 m széles. A férfiak kötött- és szabadfogásban, a nők szabadfogásban versenyeznek.

A birkózó versenyeket korosztályonként rendezik:

U15, U17, U20, U23, Felnőtt 20 év és annál idősebb, Veterán 35 év felett 60 éves korig.

Felnőtt súlycsoportok:

Kötöttfogású szakág – 55 kg, 60 kg, 63 kg, 67 kg, 72 kg, 77 kg, 82 kg, 87 kg, 97 kg, 130 kg.

Olimpiai súlycsoportok Kötöttfogású szakágban – 60 kg, 67 kg, 77 kg, 87 kg, 97 kg, 130 kg.

Szabadfogású szakág – 57 kg, 61 kg, 65 kg, 70 kg, 74 kg, 79 kg, 86 kg, 92 kg, 97 kg, 125 kg.

Olimpiai súlycsoportok Szabadfogású szakágban – 57 kg, 65 kg, 74 kg, 86 kg, 97 kg, 125 kg.

Női szakág – 50 kg, 53 kg, 55 kg, 57 kg, 59 kg, 62 kg, 65 kg, 68 kg, 72 kg, 76 kg.

Olimpiai súlycsoportok Női szakágban – 50 kg, 53 kg, 57 kg, 62 kg, 68 kg, 76 kg.

A birkózás ma is a világ egyik legősibb, mégis modern versenysportja, amely mind a fizikai, mind a mentális erőt próbára teszi.