Judós szenvedéllyel a japán késekért: Hogyan lett egy hobbi vállalkozás?

Képes lehet egyetlen kés elindítani egy komoly vállalkozást? Hogyan lesz egy egyszerű japán turistavásárlásból Budapest első japán késboltja? Hogyan nyílnak meg a hagyományos zárt japán kovácsműhelyek kapui egy magyar vállalkozó előtt? A történet nemcsak a kitartásról és a szerencséről szól, hanem egy életérzésről, a minőség iránti elköteleződésről, és arról, hogy egy jól megválasztott eszköz képes megváltoztatni a mindennapokat. Ez a történet arról szól, hogy a kíváncsiság, a kitartás és a szenvedély hogyan teremthetett két világ között – a japán kovácsműhelyek és a magyar konyhák között. Beszélgető partnerem az egykor aktív judo-s, Tompos Ferenc.

Ha hiszed, ha nem, az egész úgy kezdődött, hogy egy turistaút alkalmával vásároltam egy kést Japánban.  Nagyon jó kés volt, imádtam vele dolgozni. Jól is nézett ki, és a pengéje is nagyon ott volt a szeren. Mikor hazaérkeztünk és kipakoltam, egyre többször vettem észre, hogy nézegetem a kést. Arra gondoltam, milyen jó lenne, ha lenne belőle egy szettem. Aznap éjjel már kutakodtam a neten, honnan tudnék rendelni hozzávaló darabot. Meg is találtam, és meg is rendeltem. Azután már a szettemre csodálkoztam egyre többször rá, hogy milyen jól néz ki. Ezt követően már azt kezdtem el kutatni, hogy vajon idehaza van-e olyan bolt, ahol hasonló késekhez lehetne hozzájutni. Mondanom sem kell, nem találtam japán késekkel foglalkozó boltot. Talán ekkor fogalmazódott meg bennem valami. Annyira rákattantam erre, hogy 3 hónapig csak a netet bújtam és japán késeket nézegettem, kerestem a gyártókat, forgalmazókat. Több japán oldalnak is írtam, de még csak elutasításban volt részem.  Aztán arra gondoltam, ismét kiutazok Japánba immár kifejezetten a kések miatt, de persze azt sem tudtam, merre kellene indulnom. Hatalmas szerencsém volt, mert kutakodásom során rátaláltam egy japánban élő magyar fiatalemberre. Soltész Péterre, aki utazásszervezéssel foglalkozott. Írtam neki, majd hamarosan már telefonon is beszéltünk egymással. Elmondtam neki mit szeretnék és, hogy fogalmam sincs, merre kellene indulni, azaz semmit nem tudok, mire nemes egyszerűséggel megkérdőjelezte elmeállapotomat. Ha én nem tudom hova szeretnék eljutni, nem nagyon tud segíteni. Márpedig címem nem volt, csak azt tudtam, késeket szeretnék japánból.

Eltelt nagyjából 3 hónap. Azalatt heti szinten beszéltünk Péterrel, mert egyszerűen nem hagyott nyugodni a dolog. Annyit sikerült kiderítenem, hogy Seki-ben van egy gyártó, dehogy azon belül hol, azt már nem tudtam meg.  Aztán vettem egy mély levegőt és repülőjegyet, majd felhívtam Pétert és közöltem vele, mikor érkezek Japánba. Megkérdezte tudok valamit, hova kell menni?  Mondtam neki, mit tudok. Kiderült, hogy ő egy kicsit már előrébb jár, mert kiderítette, hogy Osaka mellett, Sekai részen már vannak kés készítők. De csak ennyi, címet nem tud. Nagyon jó, menjünk oda! Repülés, találkozás és vonatozás következett. Mikor leszálltunk a vonatról, érdeklődtünk az állomás információjánál, hátha tudnak segíteni. Tulajdonképpen tudtak. Elirányítottak a városban található késmúzeumhoz. Már indultunk is. Mikor odaértünk, nagyon elcsodálkoztunk. A késmúzeum igazgatója egy francia srác volt! Japánban, egy japán késmúzeumot egy francia vezet. Mikor bementünk, angolul köszöntött minket, mire Péter japánul válaszolt. Tulajdonképpen innentől került sínre a dolog. Beszélgettek egy kicsit, majd a srác elintézett pár telefonhívást, és máris beajánlott két helyre. Megadta a címeket és a neveket, már csak el kellett mennünk oda.

Én is úgy éreztem. Átmentünk Seki-be és már nyílegyenesen tartottunk a megadott címre. Kopogásunkra Shizu Hamono fogadott minket nagy szeretettel. Hosszasan beszélgettünk és a megállapodás megszületett. Tulajdonképpen így indult el. Utána még eljutottam másik két készítőhöz is, így amikor hazatértem, 3 partnerem is volt. Jöhetett a bolt kérdése. Tulajdonképpen e nem volt gond, hiszen akkor volt egy üzlethelységem, így szinte azonnal kezdhettem is. Persze még hiányoztak a kések. De ebben is szerencsém volt. 2020 március 03-án érkeztem haza és 05-én a Covid miatt lezárták a világot. Senki sehova. Viszont a csomagok jöhettek. Hamarosan meg is érkezett az első szállítmány, és szeptemberben meg is tudtam nyitni a boltot. Mivel a nyitást jó előre meghirdettem, jöttek is az érdeklődők rendesen.

Mint később kiderült, a legolcsóbb kés volt a boltban. Egyszerű, nyugati stílusú markolattal rendelkezett. Olcsósága ellenére nagyon jó volt a pengéje, rendkívül jól vágott. Jó volt vele dolgozni, nagyon kézre esett. Amúgy a mai napig megvan. 2018 óta –akkor vettem –idáig csak kétszer kellett megéleznem.

Szerencse. De valóban az! Péter megismerésétől kezdve hatalmas szerencse sorozatban volt részem. Sokszor olyan helyekre mentünk el, ahol szerintem addig fehér embert sem láttak, de amit Péter megszólalt japánul, megnyíltak azok a bizonyos ajtók. Gyakorlatilag azonnal a bizalmukba fogadtak bennünket. Szerencsém volt, mert minden partnerem nagyon gyorsan elfogadott. Ezt követően más sokkal könnyebben ment a folytatás.

Tulajdonképpen nem volt. Máig rácsodálkozom, hogy mennyire olajozottan ment minden. az indulást követő második évben, már a legnagyobb késgyártókkal találkozhattam személyesen. A legnagyobbakkal!

Megingás nem volt, de voltak hullámvölgyek. Amikor elkezdtem, tele voltam ambícióval, hittel, hiszen itthon még nem csinált ilyet senki. Aztán a számok kicsit elbizonytalanítottak, mert nem azt mutatták, hogy itthon nagy szükség lenne ilyen „prémium” kategóriás késekre. De szerencsére elég kitartó vagyok.  Még egy szerencse J

Ehhez kicsit vissza kell tekinteni az időben. Egészen a 70-es évekig, amikor is judoztam. És amit a sporttól kaptam, végig kísért egész életemben. Valójában a judo miatt szerettem volna mindig is kijutni Japánba, hogy megismerjem a bölcsőjét, és megismerjek embereket, akik ugyanazt szeretik, amit én.  Sikerült kijutnom.  És sikerült olyan fantasztikus üzleti partnerekre szert tennem, hogy azt elmondani sem lehet.  Nagyon korrektek. Csak, hogy jobban lehessen érteni: Shizu Hamono késeit is forgalmazom a boltban. Ha most bárki az országból azzal keresné meg, hogy boltot szeretne nyitni és adjon el neki is kést, nem adna. Egy országban csak egy partner. És ez nincs leírva, ezt nem kell leírni. Az első rendelést előre kellett rendeznem, de ma már nincs erről szó. Leadom a rendelést ők összekészítik és jelzik, feladták a csomagot. Én pedig ekkor elutalom az árát. Bizalom. Bizalom, amivel nem szabad visszaélni.

Nagybátyám katona volt egy olyan alakulatnál, ahol tanítottak önvédelmet is. Ő mutogatott nekem technikákat, fogásokat, megmutatta hogyan kell esni, stb. Nekem ez annyira bejött, hogy amikor 74-ben felkerültem Pestre iskolába, azonnal elkezdtem judo edzést keresni. 14 évesen kezdtem el Kispesten judozni.  Versenyekre nem nagyon jártam, bár ifiként és felnőttként is válogatott kerettag voltam. Sajnos 78-ban lesérültem. Addig a sport jelentett számomra minden, de aztán úgy éreztem, szükségem van magánéletre is. Viszont a sport kapcsán sikerült eljutnom a Kodokan Egyetemre is, ahol lehetőségem volt edzeni és találkozhattam azelnökével is. Szerintem ezt nem sokan mondhatják el. Aki csak egy kicsit a szívében érzi a judo-t, az tudja, milyen leírhatatlan örömöt jelentett számomra. Az elnökkel való találkozás pedig, mintha magával a Pápával találkoztam volna. Tényleg csak keveseknek adatik meg.  Amúgy 2 éve hagytam abba, mert egyszerűen nem fért bele az életembe.

Erre azt szoktam mondani, az átlagos kés kicsorbul, a japán kések kitőrnek. Ezek a kések ridegre, keményre vannak edzve, és bár vékonyabb a pengéjük, sokkal jobban tartják az élüket. Maga az acél is más. Igazi, japán acél, ami csak japánban beszerezhető. Vannak olyan kések is, amit ugyanazzal a technikával készítenek, mit a katanákat. Nekem is van egy ilyenem, amit egy V. generációs kardkovács családtól vásároltam. De ennek az árán is látszódik a minősége.

A magánemberek részéről nagy az érdeklődés. Egyre több férfi szeret főzni és ők igénylik, hogy jó, és minőségi eszközzel tudjanak dolgozni odahaza. Végül is jó szerszámmal jobban lehet dolgozni. Meg szoktam kérdezni, hány késed van odahaza. A legtöbben valami nagyon magas számot, 12-15 darabot mondanak. És ebből hányat használsz? Mindegyik éles? Mennyi időnként kell élezni őket? Ezzel szemben a japán késeket évente, másfél évente hozzák hozzám élezésre. A nálam vásárolt késeket ugyanis karbantartom.

Rendelésre nincs lehetőség. Van olyan kés, amit ha a gyártótól rendelek meg, akár egy év is lehet, mire megkapom. Ennyit senki nem fog várni. De olyan is van, amire közel 4 évet vártam. Ha kereskedőtől rendelek, onnan azért gyorsabban megérkezik. Jelenleg mintegy 20 gyártó kései kaphatóak a boltban, így biztosan mindenki megtalálja azt, amit keres.

Ugyanígy, továbbra is. Bővitést nem tervezek.

Nem tudok. Jöjjön be, nézze meg, próbálja ki! Érezni fogja a különbséget. De tanácsot adni nem tudok.

Hirdetés

Hirdetés

Legújabb híreink

Megtekintés: 23 A második sztorim természetesen Apuval kapcsolatos és nagyon jól leírja kettőnk kapcsolatát. 14 éves lehettem, amikor részt vehettem […]

Megtekintés: 78 Második rész Szabó Franciska nemcsak a tatamin bizonyított. Európa-bajnoki aranyérem, világszínvonalú eredmények, emberpróbáló döntések és mély magánéleti küzdelmek […]

Megtekintés: 14 A 2023/2024-es tanévben nyújtott kimagasló tanulmányi- és sportteljesítményéért a Magyarország jó tanulója, jó sportolója címet kapta Őri Panna […]

Megtekintés: 12 A sportág történetében először lett vegyes csapatversenyben világbajnok Georgia válogatottja, korábban minden alkalommal Japáné lett ez a cím. […]

Események

A ringek királyait láthatjuk Debrecenben

Megtekintés: 207 2025. május 24-én egy felejthetetlen sporteseményre invitálunk mindenkit!A Bázis Kick-Box Ring Magyar Bajnokság Döntője egy egész napos rendezvény,

Május elején jön a 3. Okinawai Napok

Megtekintés: 113 Ahogy tavaly és tavalyelőtt, Harsányi László főszervezőnek és csapatának köszönhetően idén is autentikus okinawai karate mesterektől tanulhatnak a

Menütérkép

Riportok

Partnerek

Hirdetés

Látogatók száma: 82189
Scroll to Top