avagy a A Senbon Matsubaru-i csata úttörő DNS-elemzése
Az 1580-ban vívott Senbon Matsubaru-i csata régóta a japán Sengoku-korszak háborúinak vadságát és összetettségét szimbolizálja. A történelem és a populáris kultúra eddig hagyományosan úgy ábrázolta ezeket a konfliktusokat, mint férfiak uralta összecsapásokat, ahol a nők legfeljebb a háztartás védelmezőiként, ostrom idején otthonukban maradva várják ki a csaták végét. Azonban a legújabb régészeti és genetikai kutatások most megkérdőjelezik ezt a hagyományos képet. A Kiotói Egyetem 2023 decemberében publikált úttörő DNS-elemzése ugyanis olyan meglepő eredményeket tárt fel, amelyek alapjaiban változtathatják meg a szamurájháborúról és a bennük részt vevő nők szerepéről alkotott elképzeléseinket. A kutatás kimutatta ugyanis, hogy a csatatérről előkerült 105 holttestből 35 női maradványt találtak, ami arra utal, hogy a nők is aktívan részt vettek Japán egyik legviharosabb történelmi korszakában.
A kutatás 2019-ben kezdődött, amikor a Kiotói Egyetem Régészeti Kutatóosztálya újra megvizsgálta a csata helyszínét. Az első felmérések során számos műtárgy, fegyverek és páncélok, valamint csontvázak kerültek elő. A kutatók összesen 105 holttestet találtak különböző állapotban. Bár az oszteológiai vizsgálatok már némi alapinformációval szolgáltak, a csapat úgy döntött, hogy DNS-elemzést is alkalmaz, hogy pontosabb képet kaphasson a harcokban részt vevő egyénekről. A genetikai kutatás célja elsősorban az volt, hogy több információt szerezzenek a szamurájok demográfiai összetételéről, mivel az adott korszakban a történelmi feljegyzések gyakran hiányosak voltak a sorkatonákra vonatkozóan.
A DNS-elemzés szigorú tudományos protokollok szerint zajlott, felhasználva a legújabb technikai eszközöket. A kutatók fogakból és erősebb csontokból, például combcsontokból gyűjtöttek mintákat, mivel ezek az anyagok hosszú ideig megőrzik a genetikai információt. A fertőzés kockázatának minimalizálása érdekében a csapat steril laboratóriumi körülmények között dolgozott. Még a környező talajból is vettek kontrollmintákat, hogy kizárják a környezetszennyezést. A kutatók mitokondriális DNS-t (mtDNS) és nukleáris DNS-t egyaránt elemezték, mivel az mtDNS az anyai ágon öröklődik, míg a nukleáris DNS segít meghatározni a biológiai nemet és a származást.
Az eredményeket 2023 decemberében tették közzé, melyek azt mutatták, hogy a szekvenálás és bioinformatikai elemzés alapján egyértelműen kiderült, hogy a csatatéren talált maradványok 33%-a női volt. Ez a felfedezés alapjaiban megkérdőjelezi azt a régóta elfogadott nézetet, miszerint a szamuráj csatatereken kizárólag férfi harcosok küzdöttek.
Ennek a felfedezésnek mélyreható következményei vannak. A történészek régóta elismerték az onna-bugeisha, vagyis a női harcosok létezését, de szerepüket gyakran inkább kivételként, semmint a normálisnak minősítették. A japán történelmi és folklórhagyományokban olyan híres női alakok, mint Tomoe Gozen, aki a Genpei háborúban harcolt, vagy Nakano Takeko, aki a Boshin-háborúban vezetett egy női egységet, ugyan megemlítették, azonban sokáig nem vették komolyan őket, és gyakran az ő történetüket is az uralkodó férfi narratíva háttérbe szorította. A Senbon Matsubaru-i felfedezés viszont arra utal, hogy a nők harci szerepe sokkal elterjedtebb volt, mint azt korábban feltételezték. Ez új megvilágításba helyezi a nemi szerepekkel kapcsolatos hagyományos elképzeléseket a feudális Japánban, ahol a konfuciánus eszmék gyakran szigorú és merev munkamegosztást szabtak meg férfiak és nők között.
A nők jelenléte a csatatéren tükrözi a Sengoku-korszak különleges társadalmi és politikai viszonyait is. A szamurájcsaládoknak a folyamatos háborúskodás idején minden elérhető erőforrást mozgósítaniuk kellett, beleértve a képzett női tagjaikat is. Sok szamuráj nő jártasságot szerzett olyan fegyverek, például a naginata használatában, amelyek különösen hatékonyak voltak lovas ellenfelekkel szemben. A Senbon Matsubaru-i DNS-bizonyítékok azt mutatják, hogy ezek a nők nemcsak védelmi, hanem támadó katonai műveletekben is részt vettek.
Ez a felfedezés új kérdéseket vet fel a korabeli társadalmi struktúrákról és katonai stratégiákról. Hogyan illeszkedtek a nők a szamuráj hadseregekbe? Az egységeikben harcoltak a férfiakkal együtt, vagy külön kontingensekben? Vajon a női harcosok jelenléte befolyásolta a csaták során alkalmazott stratégiákat?
Bár ezekre a kérdésekre adott válaszok további tanulmányozást igényelhetnek, de a Senbon Matsubaru által feltárt bizonyítékok már megállapították, hogy a nők messze nem voltak csupán passzív szemlélők Japán hadtörténelmében.
A tanulmány következményei túlmutatnak az akadémiai világ határain. Nemcsak a mélyen gyökerező sztereotípiákat kérdőjelezik meg, hanem új perspektívát kínálnak a múlt megértésére. A Kiotói Egyetem kutatásának eredményei, amelyek rávilágítanak a nők aktív szerepére a szamuráj háborúkban, hozzájárulnak a nemi szerepek történelmi újraértékeléséhez. Emellett párhuzamot vonnak a kortárs nemek közötti egyenlőségről folyó diskurzusokkal, emlékeztetve arra, hogy a nők mindig is képesek voltak kiemelkedő eredményeket elérni, még a legzordabb körülmények között is.
Összegzésül, a Kiotói Egyetem által végzett DNS-elemzés mérföldkő a szamurájtörténet kutatásában. Az a felfedezés, hogy a csatatérről előkerült 105 személy közül 35 nő volt, újragondolásra készteti a nemek és a feudális Japán harci viszonyairól alkotott hosszú évtizedek óta fennálló elképzeléseket. Az alapos tudományos elemzés nemcsak mélyíti a múlt ismeretét, hanem erőteljes betekintést ad a szamuráj társadalom rugalmasságába és alkalmazkodóképességébe egy viharos korszakban.
Forrás: internet
