Az én sztorim a késbolthoz kötődik. Csöndes nap volt, csak 1-2 vásárló nyitott be aznap. Egyszer csak bejött egy hölgy, szatyorral a kezén és hosszasan nézelődött. Kérdeztem, segíthetek-e, mire elmondta, nagyon tetszenek neki a kések és igazán gondolkodik vásárláson, de bizonytalan. beszélgetni kezdtünk. Igyekeztem mindent elmondani neki a késekről. Aztán rámutatott az egyik késre és megkérdezte, kipróbálhatja-e. Persze –mondtam mosolyogva-, ha van nála nyersanyag. Erre kivett a táskájából egy paradicsomot és egy paprikát, kért egy vágódeszkát és elkezdte szeletelni a zöldségeket. Egy pillanatra ugyan meglepődtem, de nem estem ki a „szerepemből”. Nagyon tetszett neki, amit tapasztalt. A végén mondta, hogy sajnos nincs annyi pénze, hogy egy ilyen csodálatos kést megvehessen, de nagyon szerette volna tudni, milyen velük dolgozni.
A mai napig elmosolyodok, ha egy táskás hölgy lép be a boltba.