Dr. Eleki Zoltán ezredes neve sokak számára ismerős lehet a katonai közelharc és a judo világából, de talán kevesen ismerik igazán sokoldalú munkásságát. Egy olyan ember, aki a sport és a honvédelem területén is maradandót alkotott, és aki évtizedek óta a fiatalok fejlesztésén, valamint a katonai testnevelés megújításán dolgozik. Ebben az interjúban mesél pályafutása meghatározó állomásairól, a mindennapi kihívásokról és arról, hogyan látja a katonai közelharc jövőjét Magyarországon.

Zoli! Kérlek, meséld el, hogyan lettél bíró?

Hat éves korom óta a judo volt a fő sportágam, amit Baján űztem. Aztán 18 évesen labdajáték közben megsérült a térdem, és bár megműtötték, azt az intenzitást már nem bírta, ami az élsporthoz kellett. Továbbra is judoztam, közben elkezdtem a Magyar Testnevelési Egyetemen a tanulmányaimat. Hat-hét év telt el versenyzés nélkül, és egyre jobban hiányzott a judo. A legrosszabb az volt, amikor éjjel felébredtem az álmomból, amiben jó volt a térdem, és éppen versenyeztem.Ekkor értesített Gyuró Laci bácsi, a volt edzőm, hogy Baján bírói tanfolyamot szervez, amire jelentkeztem. Pár évvel később Tardos János olimpiai bírónk összehívott minket, fiatal bírókat, és hétköznap délutánonként külön felkészítést tartott nekünk. Ez egy nagyon fontos mérföldkő volt, itt kapott lendületet Fridrich Annamária, és testvére Katalin, Havasi Viktor és Gosztonyi Balázs is, akik ma is a világ élmezőnyéhez tartoznak. Én is itt határoztam el igazán, hogy bíróként akarom segíteni a magyar judot itthon és külföldön is. Ehhez sok támogatást kaptam a Bíró Bizottság akkori és későbbi vezetőitől, Navratil Pétertől, Csorba Miklóstól, akik példáját követve most már több mint 10 éve én irányítom a judo bírókat itthon. De a bírói karrierhez kellett a családom is, elsősorban feleségem, aki mindig támogatott ebben, és most is türelmes, ha hétvégenként nem vagyok otthon

Mi vezetett a honvédséghez?

Utolsó éves TF-es voltam, amikor a szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskola Testnevelés Tanszékéről találkoztam valakivel, aki visszajárt az alma mater-be. Tőle tudtam meg, hogy olyan végzőst keresnek, aki küzdősportos, így a katonai közelharc oktatásba bevonható. Tetszett a lehetőség, hogy a kedvenc sportágam a munkám része lehet, és bár vártak haza az egyik bajai középiskolába, és judo edzőm is már kezdett udódjaként tekinteni rám, mégis úgy éreztem, hogy nekem ezt a lehetőséget kell választanom. Pár hét múlva már ott álltam a sorban Furkó Kálmán ezredes, shihan közelharc kiképzésén.

Mindig katona akartál lenni?

Éppen ellenkezőleg! 1988-89-ben voltam sorkatona, és akkor 19 évesen nagyon rosszul viseltem a bezártságot, az értelmetlen feladatokat és a kötöttségeket. Azonban a mai sereg már nem ilyen, sokkal emberközpontúbb. A katonák önként vállalják a szolgálatot, tisztelik és támogatják egymást, feladattól és rendfokozattól függetlenül, mert csak így lehetnek sikeresek. Több mint harminc éve ez a hivatásom, és még mindig szívesen kelek fel hétfő reggelente, hogy egy új hetet kezdjek el új kihívásokkal és lehetőségekkel.

Hatalmas utat jártál be. Mik voltak pályafutásod eddigi meghatározó, fő állomásai?

A legfontosabb kétségkívül az volt, hogy a honvédséget választottam, először civil testnevelő tanárként, majd pár év múlva testnevelő tiszt lettem. A katonai hivatás vállalása egy fontos döntés volt, sokkal több lehetőséget, de ugyanakkor nagyobb felelősséget is jelentett. Sokat kellett tanulnom, kiképzéseken, tanfolyamokon részt venni itthon és külföldön is. Lehetőséget kaptam a Magyar Honvédségtől arra, hogy két nyelvből is nyelvtanfolyamon vehessek részt, és felsőfokú nyelvvizsgát tehessek.

Jelentkeztem a Hadtudományi Doktori Iskolába, és 2004-ben PhD fokozatot szereztem. Sok erőfeszítéssel és áldozattal járt a fokozat megszerzése, de közben rengeteget tanultam a hadtudomány területén, a kutatás módszertanban, a problémák feltérképezésében és megoldásában, és végül jó volt látni a szüleimet a doktori avatáson, hogy milyen büszkék rám.

A 2007. év igazi mérföldkő volt. Az MH főtestnevelője, Tánczos Attila alezredes nyugállományba vonult, és én kaptam a felkérést, hogy vegyem át a feladatát. Nem sokat gondolkodtam. Imádtam ugyan tanítani, a leendő katonatiszteket felkészíteni fizikálisan, de most azt a feladatkört ajánlották fel nekem, ami a teljes magyar haderő testnevelés kiképzéséért és sportjáért felel.

2016-ban a főtestnevelői beosztás mellett új feladat elé állított az akkori Honvéd Vezérkar főnök, dr. Benkő Tibor vezérezredes úr. Meg kellett szerveznem az azóta óriási népszerűségnek örvendő Honvédelmi tábor programot. Akkor 310 gyereket tudtunk fogadni, ma már közel 5000 fiatal tölthet el nálunk egy-egy hetet, és élhet át kalandokat és élményeket. Minden tábornak van egy jellemző tematikája, így az önvédelmi táborok is szerepelnek a választékban. A táborok sikerére alapozva azóta részem volt a Honvéd Kadét Program kialakításában, a Honvédelmi Sportszövetség megszületésében, de ez természetes is, hiszen a hazafias és honvédelmi nevelés szorosan kötődik a testneveléshez és a sporthoz. Még egy fontos állomás jut eszembe. 2022-ben a Honvéd Vezérkar Kiképzési Csoportfőnökség csoportfőnök helyettese lettem, így azóta már nem csak a sport, hanem a katonai kiképzés minden ága szerepet kap a munkám során.

Kérlek, mesélj kicsit a Katonai Közelharcról!

Fontos kijelenteni, hogy amikor közelharcról beszélünk, akkor a katonák test-test elleni küzdelmét értjük ez alatt. Ha jobban belegondolunk, a közelharc azóta létezik, amióta az emberek harcolnak egymással. Az első időkben minden harc közelharc volt, aztán ahogy fejlődött a haditechnika, úgy nőtt a távolság a szemben álló felek között. Mára eljutottunk oda, hogy a test-test elleni küzdelem nagyon kis szerepet tölt be a hadviselésben. Mégis miért szerepel a kiképzési programban? Ennek több oka van.

Egyrészt még mindig vannak helyzetek, amikor ezt a tudást kell használni katonaként. Speciális feladatoknál, például egy őr semlegesítésénél, egy elfogott személy kezelésénél, védett személy biztosításánál, egy olyan váratlan támadás kivédésénél, amikor nincs lehetőség az egyéni fegyver használatára, a katona azt a képességét fogja felhasználni, amit a közelharc kiképzésen megszerzett. Ez történhet testnevelés, vagy akár harcászat foglalkozás keretében is.

Másrészt a közelharc képzés fejleszti a fizikai kondíciót, a mozgásügyességet, a magabiztosságot, a bátorságot, a fájdalomtűrést, és még sok hasznos képességet, amit a katona más feladatokban is hasznosítani fog.

És ha magyar katonai közelharcról beszélünk, azt nem lehet Furkó mester nevének említése nélkül megtenni. Ma is az ő rendszerének alapjaira építkezünk és az ő szellemiségét próbáljuk átadni a fiataloknak. Vele egyébként haláláig nagyon jó kapcsolatom volt. Rengeteget segített, ha kellett a tudásával, ha kellett a tekintélyével segítette a munkámat. A tőle kapott gipszbe öntött Furkó ököl az irodám központi helyén látható. Ha ránézek, mindig merítek az ő tisztaságából, állhatatosságából, elhivatottságából, hitéből és keménységéből.

Mennyiben más ez, mint ami egy küzdősport edzésen általában oktatásra kerül?

A közelharc mozgásrendszere dinamikusan fejlődik. Mindig az aktuális körülményekhez, kihívásokhoz igazodik. Száz évvel ezelőtt a közelharc a szuronyos harcra épült, azóta ez a fegyverzet már nincs alkalmazásban, értelemszerűen a képzési program sem tartalmazza. Mások a körülmények is, mint egy küzdősportban. Nem érdemes például egy köríves fejrúgást megtanítani a katonának, ha azt felszerelésben úgysem tudja biztonságosan és sikeresen kivitelezni, és felesleges is, hiszen van egyszerűbb megoldás. Az egyszerűség itt nagyon fontos. Sosem tudhatjuk, mi lesz a következő helyzet, ezért biztonságosan, gyorsan, és ha lehet, az erőt kímélve kell megoldani az adott feladatot. És nem lehet egy ellenfélre koncentrálni, bármikor érkezhet támadás nem várt irányból, ezért a 360 fokos figyelem elengedhetetlen.

Éppen a hasznosíthatóság miatt nem is lehet egyetlen harcművészethez, vagy küzdősporthoz kötni a közelharcot. Minden iskolától átveszi azokat a technikákat, módszereket, amik a fenti kritériumoknak megfelelnek, és nem bajlódik a bonyolult, nehezen megtanulható, vagy éppen harci körülmények között kivitelezhetetlen mozdulatokkal. Azonban mint minden küzdősport edzésen, a közelharc kiképzésen is a legfontosabbak a következők:

• 1. A közelharc küzdelemhez szükséges testi képességek megszerzése, fejlesztése.
• 2. A mozgások tökéletes begyakorlása.
• 3. A taktikai tudás folyamatos fejlesztése.
• 4. A technikai és taktikai tudás küzdelmi helyzetekben, valós ellenállással szembeni folyamatos gyakorlása, a magabiztos alkalmazási képesség kialakítása.

Teljes felszerelésben már a fogás felvétele, illetve a földre vitel sem egyszerű. Ebben az esetben mik a mozgástanulás fázisai?

A közelharcban alaptétel, hogy az összekapaszkodás, és főleg a földre kerülés kerülendő, csak kényszerhelyzetként tekintünk rá, de éppen azért mert előfordulhat, mégis képezzük rá a katonákat.

Azért, hogy a felszerelés, vagy más körülmény ne lassítsa a mozgástanulást, először felszerelés nélkül, lehetőleg teremben, tatamin kezdődik a gyakorlás, kiiktatva a földre eséstől való félelmet. Természetesen a bonyolultabb mozgásoknál részekre bontva kezdődik a tanulás. A helyes technika bemutatása és a folyamatos hibajavítás is fontos. A zavaró körülmények kiiktatásának köszönhetően teljes koncentrációt lehet szentelni a mozgások helyes kivitelezésének. Ilyenkor a partner sem áll még ellen. Később már növekvő ellenállással szemben, vagy váratlan támadással szemben kell alkalmazni a fogásokat. Ezt követi a felszerelés felvétele, egészen addig, hogy teljes harcászati felszerelésben, a gyakorlótéren, egy komplex bevetés elemeként kell végrehajtani az adott technikát. A védéseknél sokat segít, ha különböző támadások esetén hasonló az első mozdulat, mivel ehhez sokkal rövidebb idő kell, mint egy olyan reakcióhoz, ahol a támadás módjától függően jelentős különbségek vannak a kiindulásban.

A zavaró körülmények kiiktatásának köszönhetően teljes koncentrációt lehet szentelni a mozgások helyes kivitelezésének. Ilyenkor a partner sem áll még ellen. Később már növekvő ellenállással szemben, vagy váratlan támadással szemben kell alkalmazni a fogásokat. Ezt követi a felszerelés felvétele, egészen addig, hogy teljes harcászati felszerelésben, a gyakorlótéren, egy komplex bevetés elemeként kell végrehajtani az adott technikát. A védéseknél sokat segít, ha különböző támadások esetén hasonló az első mozdulat, mivel ehhez sokkal rövidebb idő kell, mint egy olyan reakcióhoz, ahol a támadás módjától függően jelentős különbségek vannak a kiindulásban.

A magyar katonák felkészültségét, fizikumát, nemzetközi összehasonlításban milyennek látod?

Azok a katonáink, akik a tényleges harcra készülnek, kiváló fizikai állapotban vannak, és ami nagyon örvendetes, nem csak a kiképzéseknek köszönhetően, hanem az önállóan végzett fizikai felkészülés is a napi rutin része lett. Általában jó a katonák fizikai állapota, de sajnos tapasztaljuk, hogy a társadalom egészsége és erőnléte fokozatosan romlik, ami az újoncok általános erőnlétében is megmutatkozik. Ezért nagyon fontos a folyamatos fizikai felkészítés. Ha visszaemlékszem a pályám kezdetére, a fiatalok átlagos kondíciója sokkal jobb volt, mint manapság. Azonban ez a képesség jól fejleszthető, amit mutat az is, hogy már az alapkiképzésen hatalmas fejlődés tapasztalható.

Mit gondolsz melyik az a terület, ami leginkább fejlesztésre szorul?

Tapasztalataim szerint a pszichés tulajdonságokat kell a leginkább fejleszteni. A kitartás, a fájdalom- és a monotónia tűrés, a fegyelem, a felelősségvállalás, a kudarcok elviselése és az abból való építkezés azok a tulajdonságok, melyek erősítése nagyon fontos. Sok fiatal jön hozzánk, aki nem fut végig folyamatosan 3200 métert. Aztán elkezdi a kiképzést, az első két hétben fokozatosan hozzá szokik a napirendhez, és a fizikai terheléshez. Minden nap fut a társaival együtt. Egyedül lehet, hogy megállna, de csapatban minden könnyebb, szinte húzzák egymást. És 5-7 hét múlva már képes 5,30/km-es tempóban lefutni a 3200 métert, természetesen megállás nélkül. Persze, fejlődött valamennyit a futó-állóképessége is, de ami a leginkább fejlődött, az a személyisége.

Jó ma katonának lenni?

Igen, és ezt nem csak a saját tapasztalatomból mondom, de látom az állomány körében is. A Honvédség egy nagyon jó közösség, amelyik törődik a tagjaival. Ugyanakkor azt tudni kell, hogy a katonai szolgálat nem könnyű, komoly felelősséggel jár, de mindezért kárpótol, hogy a saját hazáját szolgálja, Magyarország, a magyar emberek védelmére készül fel minden bajtársam. Ezt az emberek elismerik, megköszönik, számítanak ránk minden helyzetben. Egy fiatal számára vonzó, hogy rengeteg érdekes dolgot próbálhat ki nálunk, amit más csak filmeken és bemutatókon láthat.

Vonzó ma egy fiatalnak, hogy akár egy életre szóló hivatást válasszon?

Gyakorló apaként is úgy látom, hogy a mai fiatalok többsége nem egyetlen hivatásban gondolkodik. Szeretnék kipróbálni magukat több feladatban, világot szeretnének látni, nem foglalkoztatja őket, hogy 20-30 év múlva mit fognak csinálni. Talán ezért is lehet vonzó a honvédség, ahol már pár évre is lehet szerződni, és a szolgálat letelte után a civil munkáltató is egy komoly munkavállalót kaphat. Van olyan szolgálati forma, amivel plusz pontok szerezhetők a felsőfokú felvételihez. Számos ösztöndíj vár a katonákra. Aki pedig kötetlenebb formában, nem mindennapi foglalkozásként szeretne csatlakozni, annak nagyszerű lehetőség az önkéntes tartalékos katonai szolgálat, ami szintén rengeteg plusz lehetőséget tartogat.

Ha valaki belép a seregbe, választhat, hogy melyik területen szeretne dolgozni?

Igen. Havonta indul alapkiképzés, minden katonának ezzel kell kezdeni a szolgálatot, és a programban szerepel a lehetőségek bemutatása is, de már ez előtt, a toborzó irodában segítenek a képzettségnek és érdeklődési körnek megfelelő helyszínt, illetve alakulatot választani a szakemberek. Persze sok információ megtalálható az iranyasereg.hu oldalon is, így már otthonról lehet tájékozódni.

Mennyi idő az alapkiképzés?

Az alapkiképzés egységesen öt hét, ami az önkéntes tartalékosok esetében teljesíthető folyamatosan, vagy hétvégenként, úgynevezett modul rendszerben. A szerződéses katonák az öt hetet megelőzően egy kéthetes előkészítő héten vesznek részt, amit már említettem. Rájuk az öt hét után vár még egy kéthetes képzés, ami a gyalogos harcászat alapjaira készít fel.

Az előmenetel az iskolai végzettségen kívül mihez köthető?

Az előmenetelnek számos feltétele van. Az iskolai végzettség, az időközben teljesített képzések, az adott rendfokozatban eltöltött idő, a mutatott teljesítmény és a nyelvtudás számít a leginkább.

A katonai közelharcot sokat gyakoroljátok?

A katonai közelharc minden katona számára kötelező, a különbség a kiképzési időben és célban van. Addig, amíg az alaptechnikákat mindenkinek gyakorolni kell szervezett keretek között, a szélesebb repertoárt azok az alegységek sajátítják el, melyek alkalmazási követelményei ezt megkövetelik.

Az állomány szabadidejében sportol? Van lehetőségük versenyezni is?

A katonák szolgálati időben is sportolnak naponta legalább egy órát. Ezt egészíti ki a szabadidőben végzett sport, amiben nagy segítséget nyújtanak a honvéd sportegyesületek. Sok sportágban rendezünk helyőrségi és hadsereg szintű versenyeket is, amik nagyon népszerűek. A mezei futás, a katonai háromtusa, a lövészet és a járőr versenyszámokban az alakulatok parancsnokai is szívesen elindulnak.

De nagyon népszerűek a tömegsport rendezvények is, utcai futóversenyek, Tekerj a sereggel, Balaton-átúszás, hogy csak néhányat említsek.

És ne felejtsük el, hogy ma már élsportolók is erősítik az állományt a Sportszázad tagjaként, aminek köszönhetően az idei Olimpiai Játékokon is több katona szerzett érmet, köztük aranyérmet is.

Mit gondolsz, mennyire számít, jelent- e előnyt a küzdősport, a harcművész múlt?

A közelharchoz elengedhetetlen az a küzdő képesség, amit a küzdősportokban lehet megfelelően begyakorolni. A technikák tökéletes megtanulása nem elegendő, azt egy küzdelmi helyzetben nagyon ritkán lehet az előzetes terveknek megfelelően kivitelezni, hiszen a szemben álló félnek is lesz hozzá pár szava. Azokból a katonákból lesz jó közelharcos, akik valamilyen küzdősportban is jártassak, és erre építve alakul ki a tudásuk. A test-test elleni küzdelemben a szemben álló felek a másikhoz kell, hogy igazodjanak, ezért folyamatosan változtatniuk kell a mozgásukat az adott helyzethez. Emellett nem egyszerű éles helyzetben valakit tényleg megütni, megrúgni, földre dobni, mindezt akár súlyos sérülést okozva, illetve átélve a saját sérülésünk lehetőségét. A küzdelmi jártasság segít áthidalni a gátakat.

Zoli! A fenti beszélgetésből kiderült számomra, hogy életutad nemcsak a sport, hanem a hivatástudat és a hazaszeretet példája is. Szavaid és tetteid arra inspirálnak, hogy a kitartás és a folyamatos fejlődés révén bárki kihozhatja magából a legtöbbet. A magyar katonai közelharc oktatásának hagyományai és a fiatal generáció nevelése iránti elkötelezettséged biztosíték arra, hogy ez az értékes tudás éljen és fejlődjön a jövőben is. Kívánok sok sikert mind a szakmai, mind pedig a magánéletedhez! Köszönöm a beszélgetést.