December végén volt 10 éve, hogy elment. Öröksége azonban a mai napig fennmaradt, mert sokak sorsát változtatta meg és százak életére volt hatással. Ő, akit csak úgy hívtak: Dave, az amerikai nindzsa.

Cleveland-ben született és már a születése dátuma is különleges volt: 1960.06.09.09:06. Felmenői között németek és amerikaiak voltak, és indián vér is csörgedezett az ereiben: apai dédnagymamája még tartotta a Cuyahoga Völgy indián törzseinek szokásait.

Zenész édesapja nyomán ő is zenésznek készült, sokáig hegedülni tanult, végül a gitár lett a fő hangszere, de billentyűn is játszott. Az 1980-as években ún. session zenészként dolgozott, koncertkörutakon kísérte például Madonnát, Bryan Adams-et, de játszott a Man at Work zenekarral is.

A 70-es évek közepén ismerkedett meg a ninjutsu-val, amely akkoriban kezdett elterjedni a világon, Stephen K Hayes „Shadows of Iga Ninja Society” dojojában tanult egy évtizedig és érte el a Shidoshi rangot.

Az 1990-es évek legelején súlyosan megbetegedett, életét csak egy hosszú és bonyolult kezelés-sorozat mentette meg, aminek következtében több mint 200 kilóra hízott. Bár később sokkal jobban lett, az egészsége soha többé nem volt tökéletes. Az 1990-es évek elején járt először Magyarországon, egy levelezőtársa meghívására. Mindig különleges vonzalmat érzett az ország és a magyarok iránt, ezért élete egyik fénypontja volt, mikor végre ideutazhatott, még ha csak pár hétre is. Mikor hazament Kaliforniába, megfogadta, hogy vissza fog térni. Minden követ meg is mozgatott ennek érdekében, s végül 1994-ben újra Budapesten landolt. Ekkor talált rá a szerelem, ami miatt végül Magyarországot választotta új hazájának.

Négy év ingázás után 1999-ben költözött végleg Magyarországra és nyitotta meg dojóját ANITA (American Ninjutsu/Iaido Training Association) néven. A dojo nem volt a Bujinkan tagja, a Shadows of Iga Ninja Society rendszerét követte.

Az iskolája évekig a TEMI FMH-ban működött, gyakorlatilag ez volt a második otthona, itt tartott ninjutsu, gyerek-ninjutsu és női önvédelmi órákat. Nyaranta edzőtáboraiban több százan vettek részt, vizsgatáborai híresek voltak. Fantasztikus közösséget épített, a tanítványok az edzéseken kívül is összejártak, többen párra leltek, összeházasodtak és azóta sok ANITA-baba is született.

Az edzéseken túl Dave nagy figyelmet fordított a ninjutsu népszerűsítésére, saját rovata volt a Katana magazinban, rendszeresen szerepelt a médiában és sok bemutatón, harcművészeti gálán lépett fel a csapatával. Akik ilyen alkalmakkor látták, nem hittek a szemüknek, ahogy a fizika törvényeit meghazudtolva mozgott a színpadon, szórta a technikákat és a tanítványokat maga körül. Jó barátságot ápolt más harcművészeti ágak vezetőivel, voltak közös táboraik és bemutatóik.

2002-ben részt vett a norvégiai „Where East meets West” taikai-on (nindzsa világtalálkozón), ahol felkérték, hogy lépjen be a Bujinkan rendszerébe. Biztosítani akarta a dojo jövőjét, és az volt az álma, hogy a tanítványai ne csak tőle, hanem a világ legjobb mestereitől tanulhassanak. Ezért belépett a Bujinkan-ba, a dojo új nevet kapott (Ginrei), ő pedig végigjárta az új rendszerben a ranglétrát, míg végül 2010-ben megszerezte a 15. dant és ezzel a Shihan címet.

Évente utazott Japánba, hogy Masaaki Hatsumi nagymesterrel edzhessen és 2003-ban megszervezte az első taikai-t Magyarországon, ezen Ed Martin (Papasan) oktatott. Később Papasan mellett más shihanok is Magyarországra látogattak, 2008-ban egyazon taikai-on tanított Ed Martin (USA), Moti Nativ (Izrael) és Dean Rostohar (Horvátország), de Pedro Fleitas és Darren Horvath (Ausztrália) is többször eljött Magyarországra, hogy David tanítványait oktassa.

A dojo 2006-tól a Butokugan-ban (Sporttemplom) működött, egészen annak bezárásáig, de a Bakosfa is többször adott helyet az edzéseknek. Egyik tanítványa, Kiss Péter így emlékszik rá:

„A legfontosabb, amit Dave-től kaptam, az edzéseken, tudáson és kitartáson kívűl, az egy család, egy közösség, ami a mai napig is valamilyen formában létezik! Emlékszem egyik legfőbb mottónk az volt, hogy: „we are one family, we are ninjas!”; Ő nekem, számomra azon kívül, hogy a mesterem és barátom volt, amolyan pót-apámnak is tartottam. Talán e miatt vittem, viszem tovább az öröksége egy részét. Tudom nem volt tökéletes ember, de ilyen nem is létezik, viszont amiben tudott segített minket és a közösséget, amit felépített. Számomra mindig azt a támogatást, vagy választ adta, amire épp szükségem volt, anélkül, hogy szóltam volna neki a problémáimról! Mindig mindenkiből próbálta kihozni a maximumot az egyénhez mérten, ösztönzött és törődött velünk, én legalább is így éreztem! Én egy határozott, erős személyként emlékszem rá, aki szeretett sokat bolondozni, mosolyogni és viccelődni, de a fontos dolgokhoz mindig őszinte komolysággal ált hozzá. Szerette megosztani velünk, tanítványaival a tudását, tapasztalatait és hiedelmeit. Mindig kihangsúlyozta, hogy ne higgyünk el még neki sem mindent szóról szóra, ha nem akarunk, hanem járjunk utána a dolgoknak és találjuk meg mi magunk az igazságunkat a Budo-ban, abban, hogy miben és kiben hiszünk, valamint az élet minden területén. Ha most találkoznék, vele megköszönném neki a 10 évet, amit szerencsém volt vele megélni, átölelném és elmennénk egyet pizzázni, mint az igazi ninják. Hiányzol mesterem, barátom, pótapám David Jesse Holt, de amikor legközelebb találkozunk odaát valahol, valamikor, majd ott folytatjuk, ahol abbahagytuk!”

David életében nemcsak a ninjutsu-nak volt hely, hiszen itt is folytatta a zenélést és zeneszerzést, sok albumot adott ki, és 2010 után IT-szakemberként is helyt állt, rendszergazdaként dolgozott a Cambridge Technology Partnersnél. Családot alapított, két gyermeke született. De a ninjutsu mindig az első volt az életében, minden más csak ezután következett.

Váratlanul, 2014. december 28-án hunyt el, szívleállás miatt. Halála megrázta a harcművész társadalmat. A shihanok nem hagyták magukra David tanítványait, többen közülük évekkel később is eljöttek Magyarországra tanítani. A tanítványok a mai napig aktívak, többen közülük dojo-t nyitottak, tartják a kapcsolatot, emléknapokat, közös edzéseket szerveznek.

Halálának tizedik évfordulóján egy emlékfát ültettek a Visegrádi-hegységben, a korábbi edzőtáborok egyik helyszínén. Néhány héttel a halála után álmodtam vele. Egy réten tartott edzést nagyon sok embernek.

Odamentem hozzá és azt mondtam neki: de hiszen te meghaltál. Mire ő:

– Tudom, de nincs jelentősége. Gambatte!