Rickson Gracie élete drámaian megváltozott. Helio Gracie fia, aki egykor népszerű brazíliai harcművész volt, rendkívül technikás jiu-jitsu-járól, veretlen vale tudo rekordjáról vált híressé, most floridai otthonában küzd.
2021-ben Parkinson-kórt diagnosztizáltak nála. A 66 éves legenda most új könyve, a Comfort in Darkness (Kényelem a sötétben) kapcsán adott interjút az MMA Fightingnak. A könyv nemcsak a diagnózis utáni életét mutatja be, hanem azt is, hogyan alakította át a betegséggel való küzdelem a gondolkodást és a lelkivilágát.
„Amikor kiderül a betegségem, már voltak tüneteim, mint például a remegés. A diagnózis azonban egy teljesen új helyzet elé állított” – mesélte Gracie. „A tudatalattim mindig is azt sugallta, hogy a feladás nem opció. Akár betegségről, pénzügyi helyzetről, akár fizikai korlátokról van szó, küzdeni kell tovább. Ezzel a hozzáállással kezdtem el tanulni, és megérteni ezt az új ellenfelet, amivel együtt kell élnem.”
Rickson több mint harminc évet élt Kaliforniában, ahol jiu-jitsu edzésekkel és szörfözéssel töltötte napjait. A COVID-19 járvány és a Parkinson-kór diagnózisa azonban ráébresztette, hogy túl intenzív lett számára az ottani élet. Ezért a nyugodtabb Floridába költözött, ahol, mint mondta, „több időt töltöttek a tengerparton, mint az autópályán”. A kellemes klíma és az olcsóbb megélhetési költségek jobban megfelelnek az új életmódjának.
A diagnózis hallatán Rickson nem elégedett meg az orvosi kezelésekkel: alternatív gyógymódokat keresett, kezdve a CBD-olajtól az ózonos vízig, és minden nap gyakorol.
„Tudom, hogy egy napon meg fogok halni, nem félek ettől, de nem akarom abbahagyni az olyan dolgokat, amelyek jobb helyzetbe hoznak.” – mondta határozottan. „Ha megkérdezném, mi a legfontosabb ma számodra, mit mondanál? Az életed. Ez a tökéletes válasz, mert saját magadat kell elsőbbségbe helyezned, hogy a világegyetem legfontosabb dolga legyél. Nem azért, mert önző vagy, és csak magaddal törődsz, de minél jobban vagy ma, annál jobb leszel apaként, barátként, főnökként, alkalmazottként, tanácsadóként.”
„A gondolat, hogy a lehető legjobb formában lehetek, boldoggá tesz, mert így szolgálhatom a fiamat, szolgálhatom tanítványaimat, barátaimat, és fontossá tehetem magam az emberek életében. És számomra ez a legfontosabb. Ez a kapcsolatok értéke, hogy mennyire fogsz hiányozni az embereknek, és hogy mennyit jelentesz másoknak. Ez az, amitől úgy érzem, hogy élek, boldog vagyok és motivált. Ezt a fajta hozzáállást és gondolkodásmódot utolsó pillanatig meg kell őriznem. Ez az a nagy pozitivitás, amit neked is meg kell találnod – nem versenyszerűen, hanem harcias módon, hogy megküzdhess bármely ellenféllel.”
A halandóságot Rickson mindig is hangoztatta élete során, még akkor is, amikor aktív harcos volt. Egyszer azt mondta, hogy attól a gondolattól, hogy meghalhat a ringben, jobban teljesített harcosként. A Parkinson-kór ezt az érzést más formában hozta vissza. A betegség az életben is teljesen új látószögeket és perspektívákat adott neki.
„Az életben jó és rossz dolgok történnek velünk. A rosszakat azonban el kell fogadnunk, ha nincs rájuk megoldás, és továbblépni. Ez az, amit a spiritualitás tanított meg nekem: reményt ad, hűséget, és azt a képességet, hogy elfogadjam a megváltoztathatatlant.”
Rickson számára a megbocsátás is kulcsfontosságúvá vált. „A megbocsátás nem arról szól, hogy ugyanazokat a hibákat újra megengedjük. Inkább arról, hogy megszabadítsuk magunkat a haragtól és a bosszúvágytól. Megbocsátok, hogy nyugodtan tudjak élni, de nem hagyom, hogy valaki újra ártson nekem.”
„A spiritualizálás gondolata megértette velem, hogy Rorion – és más emberek, akik életem egy bizonyos szakaszában nem voltak éppen olyanok, mint amilyennek szerettem volna, hogy legyenek – szabad teret kapott, és már nem kötelességem érzéseket táplálni iránta. Megbocsátottam neki, elfogadom, és már beszélünk egymással, együtt eszünk, de az üzletről nem esik szó köztünk.”
Rickson Gracie hálás a jelenlegi életéért, és büszke arra, amit eddig elért. Bár a Parkinson-kór fizikai korlátokat állít elé, úgy érzi, hogy ezek a kihívások megnyitottak egy új, spirituális és mentális dimenziót az életében.
„A Parkinson-kór egy bosszantó és kényelmetlen betegség, amely teljesen megváltoztatja a fizikai állapotomat” – mondta Rickson. „Elveszítem a sebességem, a ritmusom és a koordinációm, de visszanézek és látom. amit a fizikumammal csináltam, azt jól ki is használtam, szóval semmi bajom azzal, hogy mit tervezek a jövőben. Megnyitott bennem egy spirituális oldalt, mentális oldalt, ami nagyon pozitív, és valójában ez a folytonosság maximális kifejeződése a jiu-jitsuban és a harcművészetekben. Újraépítettem magam. Bár beteg embernek érzem magam, de örülök, hogy folytathatom az életemet, a terveimet. Továbbra is szolgálok, továbbra is boldog vagyok, és folyamatosan nagyszerű visszajelzéseket kapok az emberektől. Már nem úgy használom a testemet, ahogyan korábban. Olyan új életet élek, ami felerősít, boldoggá és pozitívvá tesz. Nincs miért panaszkodnom, csak hálás lehetek a sorsnak.”
„Nagyon hálás vagyok, hogy a Gracie családban születtem, és olyan fontossággal képviselhetem a jiu-jitsut” – folytatta. „Ez az életem része volt, és büszke vagyok rá, hogy képviselhetem. De ezt harcművészetnek kell tekintenünk, nem pedig sportnak. A valódi harcművészetek nem csupán a fizikai erőről szólnak, hanem a lelki erőről is. Egy harcművész mindig készen áll arra, hogy szembenézzen az élet bármilyen kihívásával – legyen az egy ellenfél a szőnyegen, vagy szőnyegen kívül.”
„Úgy érzem, készen állok arra, hogy legyőzzek bármit – legyen az ellenfél vagy akár a boldogság keresése, hiszen a boldogság maga is folyamatosan változik. Ami ma boldoggá tesz, talán nem fog boldoggá tenni öt év múlva. Az élet evolúciója, hogy kik az ellenfeleid és hogyan látod az életet, egy harcművész szemléletével sokkal objektívebbé válik. Az ellenfél lehet egy munkahelyi stressz, a fizetés körüli aggodalom, a fiam vagy akár az is, hogy olyan dolgokat kell tennem, amelyeket nem akarok. A harcművészet nem a fizikai küzdelemről szól – rengeteg más módja is van annak, hogy harcművész legyél anélkül, hogy valódi harcot vívnál. Tisztában lenned azzal, mit akarsz elérni, és képesnek lenned alkalmazni azokat az eszközöket, amelyeket megtanultál, mint például a türelem, a stratégia, az érzelmi kontroll és a helyes légzés. Ezek mind láthatatlan eszközök, amelyek alapvető fontosságúak ahhoz, hogy sikeresen szembenézz a kihívásokkal.
Láthatatlan jiu-jitsunak nevezem, mert ez olyasmi, amit érezni kell, nem pedig egyszerűen elhinni. Az érzelmi problémák kezelésében például hatalmas különbség van aközött, hogy tudom, hogyan lélegezzek helyesen, és aközött, ha nem ismerem a légzéstechnikáját. Ha nem tudom kontrollálni a légzésemet, klausztrofóbiát érezhet, mintha a mellkasom összeszorulna. Szorongóvá, idegessé válok, és még aludni sem tudok. De ha teljes, rekeszizom-légzést alkalmazok, képes vagyok megnyugodni és szembenézni bármilyen kihívással anélkül, hogy a szívverésem felgyorsulna. Kiegyensúlyozott maradok, és ezt a belső nyugalmat arra használom, hogy pozitív gondolatokat fogalmazzak meg, és jó eredményeket érjek el”
Rickson nagyon elégedett azokkal az eszközökkel, amelyek segítségével sikeresen megbirkózott a problémákkal, mert mint elmondta: „akár fizikai téren, érzelmi vagy mentális téren, akár spirituális területen, a megfelelő eszközök megadják azt a békét, amelyre szükséged van ahhoz, hogy optimista és boldog maradj az utadon.”
Rickson Gracie jelenleg aktívan éli az életét, és arra törekszik, hogy másoknak is példát mutasson. „A boldogság nem állandó, mindig fejlődik. A harcművész szellemisége abban rejlik, hogy elfogadjuk az élet változásait, és mindig készen állunk arra, hogy alkalmazkodjunk.”
mmafighting.com
