A zenészélet teli van „sztorikkal”. Az egyik legkalandosabb, ugyanakkor talán legtanulságosabb még a kilencvenes években történt. Kora reggel utaztunk Németországban észak felé az autópályán, amikor menet közben kiesett a mikrobusz bal hátsó kereke. Megelőzött minket, és szépen átpattogott a szemközti sávba, majd be az erdőbe. Kész csoda, hogy nem nézett be egy szélvédőn. Vészfék, leállósáv, fejvakarás. Autómentőt hívtunk, valahogy hazajutott a busz, mi pedig bérelt autókkal folytattuk az utat. A három hetes turné végén Hamburgban vettünk két öreg Renault 4-est, azokkal jöttünk vissza Magyarországra. Ez így elmondva talán egyszerűnek tűnik, de négy zenész, két táncos, millió hangszer, színpadi viseletek – nem kis logisztika volt, de megoldottuk.

Innentől fogva tudom biztosan, hogy mindenhonnan hazajutunk előbb-utóbb.