Ahogyan a legtöbb harcművészetben, a Capoeirában is különböző stílus/irányzat létezik. Ezeket elsősorban a zene ritmusa határozza csak meg, amely az egész capoeira alappillére és lelke. A bateria, azaz a „zenekar” három fő játékmódot képes irányítani, amely az Angola, a Regional és a Contemporânea.
A Capoeira Angola a capoeira egyik legrégebbi formája, amely a tradíciókra, valamint a játék spirituális és kulturális aspektusaira helyezi a hangsúlyt. Ebben az irányzatban a mozdulatok lassabbak és technikásabbak, szorosan követve a szintén lassú, elnyújtott ritmusokat és éneket. A játék során a capoeristák gyakran közel maradnak a talajhoz, mozdulataik ritkán emelkednek derékmagasság fölé. A stílus mozdulatai lágyak, folyékonyak, szinte a víz áramlását idézik. Az irányzat ikonikus mestere Mestre Pastinha, aki a modern Capoeira Angola hagyományainak legfőbb képviselője.
A Capoeira Regional jóval fiatalabb stílus, amely a XX. század elején alakult ki azzal a céllal, hogy a capoeirát, mint harcművészetet strukturáltabbá, sportosabbá és látványosabbá tegye. Ez az irányzat a gyorsabb, dinamikusabb harcművészeti elemekre helyezi a hangsúlyt, beleértve a különfél rúgásokat, akrobatikus mozdulatokat és földharc-technikai elemeket. A játékosok itt minimális maradnak a föld közelében, és mozdulataik inkább a testmagasságuk használatára épülnek. A zene gyorsabb és lendületesebb, ami dinamikusabbá teszi a játékot. A Regional stílusnak van egy alternatív változata is, a Benguela, amely kicsit lassabb és kevésbé agresszívabb játékstílust kínál. A játékosok kisebb cselekkel tesztelik egymást, mintha párbeszédet folytatnának, anélkül, hogy teljesen erejű támadásokat hajtanának végre. A Regional irányzat legismertebb mestere Mestre Bimba.
A Capoeira Contemporânea egyfajta átmenetet képez az Angola és a Regional között, ötvözve mindkét stílus főbb jellemzőit. A technikásság és a harci mozdulatok dinamizmusa egyaránt jelen van benne. A zenei kíséret inkább a Regionalhoz hasonlít, és már jobban megjelennek benne az akrobatikus elemeket, mint például a szaltók. Ennek az irányzatnak nincs egyetlen kiemelkedő mestere, mivel ez a stílus közösségi fejlődés eredményeként jött létre. A Contemporânea tulajdonképpen egyfajta „örömzene”, amihez mindenki hozzáteszi a saját tanult elemeit, egy közös egységet alkotva.
Bár vannak olyan capoeira csoportok, amelyek az egyes stílusokat előtérbe helyezik, de minden capoeirista képes alkalmazkodni a különböző irányzatokhoz. Így bármilyen találkozás során a zene által diktált ritmusra közösen játszanak. Ez a közös nyelv az egyik oka annak, hogy bár a capoeiristák több csoportba tartoznak, összességében egy nagycsaládot alkotnak.
