Kovács János judo mester több, mint öt évtizede a tatami világában mozog, és mind a versenyzői, mind az edzői karrierje során számtalan sikert ért el. Nemcsak sportolóként, hanem újítóként is nyomot hagyott a harcművészetek világában: ő az UKIDO módszer megalkotója, amely a gyermekek mozgásfejlődésének és tanulásának támogatását helyezi előtérbe. Ebben az interjúban a mester életútját, tapasztalatait és jövőbeli terveit ismerhetjük meg, még mindig bepillantást nyerünk a judo és az UKIDO szellemiségébe.
Jani! Nagyon jó judo-s voltál. Hogyan kezdődött pályafutásod a tatamin? A judo volt az első?
Az első és az utolsó. Minden 10 éves koromban kezdődött. Gyenge, félős gyerek voltam. Édesapám nagyon szerette volna, ha sportolok valamit, de én attól is tartottam. Aztán egyszer csak azt találta mondani, hogy ha nem keresek magamnak valami sportolási lehetőséget, megfog és elvisz boxolni. Na, ettől még jobban megijedtem, és miután beszéltem az egyik osztálytársammal, lementem vele egy judo edzésre. Kipróbáltam, ottragadtam. De azért azt a „nagyon jó judo-s” voltam részt szeretném cáfolni, ugyanis két éven keresztül egyetlen versenyt sem tudtam megnyerni. Sok munkába és verítékbe került, hogy végül Magyar Bajnok lehettem és több jó eredményt is elérhettem e mellett. De ennek már 54 éve!
Akkor mégiscsak jó judo-s voltál. Ma is lejársz edzeni?
Persze. Máig versenyzek Masters kategóriában, és több, mint 10 Magyar Bajnokságot is nyertem. Lehet, mégiscsak igazad van… J
Edzősködés?
Egész fiatalon, 17 évesen kezdtem el az edzőséget. Rá egy évre már 9 magyar bajnoki érmes tanítványom volt, ami komoly löketet adott nekem a továbbiakhoz. Úgy érzem nem voltam különösebben tehetséges, bár szívesen idézem Kásás Tomit, mikor tőle kérdezték mitől olyan eredményes, honnan ez a tehetség. „Jobban akartam, mit a többiek.” Lehet, én is jobban akartam. Úgy látom, a mai rohanó világban az akarat, a szorgalom és a kitartás többet ér mindennél. Sajnos nagyon sok olyan, komolyan tehetséges gyereket láttam eltűnni az évek alatt, akik nagyon tehetségesek voltak, de nem kellett megküzdeniük az eredményekért. Ennek hiányában pedig nem tudták becsülni az elért sikereiket.
Sok versenyt nyertél. Mik voltak a kedvenc technikáid? Voltak ilyenek?
A sikeres technikáim voltak a kedvenceim, mert azokat el tudtam adni. Földharcban például nagyon mentek a folytások. Földön életemben nem kaptam ki versenyen, és erre nagyon büszke vagyok. Állásban nagyon jól feküdt számomra az osotogari, az uchi-mata és a támasztott válldobás.
A sok eredményed közül melyikre vagy a legbüszkébb?
Talán a Masters EB győzelmemre, amit 4 éve, Torinóban nyertem.
Győr, RÁBA ETO.
Örülök, hogy felhoztad. Lassan 30 éve már, hogy néhány barátommal megalapítottuk a Vital Judo Klubot. Amikor kiderült, hogy a város vezetősége fel akarja éleszteni a Rába ETO nevet, lecsaptunk a lehetőségre. Bár volt már néhány ETO kezdetű sportklub Győrben, de az eredeti, RÁBA ETO „szabad” volt. Mi pedig megkértük a jogokat a használatára. Amikor ezeket megkaptuk, egyből jöttek az ötletek, hogy csináljunk egy komoly, nagy egyesületet az RÁBA ETO névre. Tulajdonképpen a Vitál Judo Klub lett végül a Rába ETO, hogy jogfolytonos legyen a 30 évünk. Rengeted feltételnek kellett megfelelnünk. De sikerült.
Milyen sportágakat foglal ma megába a RÁBA ETO?
Jelenleg 14 szakosztályunk van. Judo, Kyokushin karate, Birkózás, Asztalitenisz, Tenisz, Ökölvívás, Vívás, teke, Sportlövészet, Futsal-Futball, Erőemelés, Élménysport, szabadidő és futó. Fontos volt számunkra, hogy sok ősi, tradicionális szakosztályok tartozzanak hozzánk.
A szakszövetségek kerestek meg titeket, vagy ti kerestétek fel őket?
Ez volt a dolog könnyebbik része: megvoltak a kapcsolataink a sportból, csak fel kellett keresni őket. Főként olyanokat kerestünk meg, akik már rendelkeztek önálló szakosztállyal, és akikről tudtam, önállóan is megállják a helyüket. Danyi László mester vezeti a birkózó szakosztályt. Őt még judo-s koromból ismerem, volt edzőm. Vagy említhetem Őri Józsi bácsit, aki fogalom az ökölvívók körében, és túl a 70-en is fiatalokat megszégyenítő aktívitással intézi a dolgokat.
Még egy varázsszó: UKIDO
Ez valóban varázsszó. Már 15 éve csinálom. Az egész úgy jött, hogy a sok edzősködéssel telt évem alatt azok a gyereket, akiket oktattam, felnőttek. Családjuk lett, aztán amikor a gyerekük 4-5 év körüli lett, eljöttek, hogy szeretnék judo-ra járatni a csemetéjüket. Ez nagyon szuper, viszont a judo csak 6 éves kortól ajánlott, így megkértem őket, jöjjenek vissza, ha a gyermek betöltötte a 6. életévét. Amikor aztán pár év után véletlenül összefutottam velük rákérdeztem, mikor várhatom az edzésre a gyermeket. „Ja, már elvittük máshová, ahol 4 évesen már beengedték judo-t tanulni. De nem tetszett neki és már abba is hagyta”
Tudod, lehet valamire ráfogni, hogy ovisjudo vagy bármi más, de az én felfogásom szerint a judo-t, mint sportot 6 éves kortól ajánlott elkezdeni. Ez olyan, mint az iskolaérettség. 6 éves kor alatt az iskolát sem lehet elkezdeni, és ez nem véletlen. Sajnos nagyon sok gyereket, utánpótlást vesztettünk el emiatt, és azokat a gyerekeket utána már nem lehet visszahozni a judo-ba.
Pont ezért dolgoztam ki az UKIDO-t, ami tulajdonképpen egy játékos fejlesztési módszer. A lényege, hogy amikor az ember megszületik, kap egy csomó ösztönszerű dolgot, melyeknek megfelelő fejlődése elengedhetetlen, hogy életben tudjunk maradni. Ilyen pl. a levegővétel, a mozgás, később a járás, stb. Ezek az ösztönszerű „adományok” pár év múlva egyre halványulnak, majd kikopnak belőlünk, és csak tanulással tudjuk visszaszerezni őket. Természetesen itt elsősorban a mozgásra gondolok, de valójában minden egyéb biológiai tevékenységet is tanulnunk kell.
A gyerekek „nyelvezete” – az iskola érett korig, tehát 6 évesig – a játék. Játékkal, játékon keresztül tanulnak meg mindent. Az agyukat is a játékkal lehet fejleszteni. A mozgás nem arról szól, hogy az izmok maguktól, önállóan tudják, mit kell csinálniuk, hanem arról, követik az agy által kiadott utasítást. Ha az agy nem megfelelő utasítást ad, az izmok sem megfelelően fogják végrehajtani azt. Alapból ez is ösztönszerűen bennünk van. A gyerekek azzal, hogy játszanak, játék közben esnek-kelnek, felborulnak, gurulnak, kúsznak –másznak, tapasztalatokat szereznek. Sajnos a mai, 21. századi, rohanó életmód nagyon elvitte a gyerekeket a mozgástól. Nem úgy játszanak, nem bandáznak, nem másznak fára, nem fociznak a téren. De a szülők is valahogy mintha jobban féltenék a gyermekeiket. Véleményem szerint a jelenlegi gyermekállomány már nem olyan stramm, mint 10-20 éve. Sajnos rosszak a tapasztalataim e téren.
Az UKIDO módszer gyakorlatilag ennek a játékos mozgásnak a hiányát próbálja pótolni. Amikor a gyerekek bejönnek hozzánk, akkor mást sem csinálnak, mint játszanak. Természetesen egy irányított játékról beszélünk: felállítunk nekik egy pályát, amin egyensúlyozni, átbújni, átgurulni lehet. Nagyon élvezik. A legtöbbször még bele is élik magukat valamilyen mese szerepbe játék közben. Nagyon komoly képzelő erejük van, ha hagyjuk nekik, és éppen e miatt fogják élvezettel játszani a játékokat. Az agyuk állandóan dolgozik, folyamatos parancsokat ad az izomzatuknak, azok mozgatják a testüket, közben a gyerek észrevétlenül fejlődik.
Megfigyeltük, hogy amelyik gyerek az UKIDO után jön hozzánk judo-zni, sokkal könnyebben és hamarabb sajátítja el a mozgásanyagot, mint aki az „utcáról” jött. A városban szinte minden gyerek jár hozzánk UKIDO-ra, aminek nagyon örülünk. Ez mutatja, jó munkát végzünk. Az is bizonyított, hogy aki járt UKIDO-ra, annak az iskolakezdésnél is előnye van, hiszen mondhatni felkészített agya van, a térlátása is sokkal jobb, és ezek az összes tantárgyra kihatással lesznek később.
Hogyan fogadták a szülők ezt a kezdeményezést?
Nagyon jól. Persze kellett hozzá egy kis felfutási idő, de végül megértették, hogy ez mindenkinek, de főleg a gyerekeknek jó. Elmondtam nekik, hogy a gyerek dolga a játék, és itt megfelelő körülmények és felügyelet mellett tud „dolgozni”. A szülők pedig azzal tudják segíteni a munkánkat, ha otthon is engedik játszani őket. Engedjék fára mászni. azzal nem védem meg, ha nem engedem fel. Azzal védem meg, ha felengedem, de ott vagyok és figyelek, hogy közbe tudjak lépni ha kell. Mára már rájöttek a szülők arra, hogy az ő segítségükkel még jobban fejlődnek a gyerekek.
Mit szólt a szakma? Mit szóltak azok, akik már 4 évesen bevállalták a judo oktatást?
Azok most is bevállalják. Több előadást is tartottam erről a judo közösségekben, és volt jó pár klub, akik ki is próbálták ezt a rendszert, és ezek döntő többsége mai napig is használja, mert bevált nekik. Akiknek nem vált be, szerintem valamit rosszul csináltak. Lehet, nem találták meg a hangot a gyerekekkel. Márpedig e nélkül nem is fog menni. Sikerült együttműködési szerződést kötnünk a Judo Szövetséggel, amelyben felajánlottam, hogy képezni fogom az érdeklődőket. Sokan el is jöttek a képzésekre. Jelenleg Győrben, az összes óvodában ott vagyunk, ami 1400 körüli gyerekszámot jelent. Szerencsére vannak olyan mesterek, akik eljöttek, megtanulták és a saját városukban sikeresen tartják az UKIDO foglalkozásokat a gyerekeknek. ennek örülök, mert az már nem fér bele az időmbe, hogy az országban több helyre is eljussak.
A többiek pedig továbbra is csinálják az óvoda szintű judo-t, amivel tulajdonképpen nem ártanak senkinek, hiszen hasonlót tanítanak, csak az mégsem UKIDO, hanem valami más. Eben az egyedüli rossz, hogy amikor az „ovijudo” után a gyerek lemegy a valódi judo edzésre, rácsodálkozik, miért csinál mást, mint amit addig tanult, hiszen ő abban a hitben van, hogy judo-t tanult.
Milyen további terveid vannak?
Tervek? 64 éves vagyok. Úgy gondolom, megérkeztem. Megtettem mindent, amit szerettem volna. Bár mégis van tervem: minél tovább szeretnék judo-zni, és oktatni az UKIDO-t. Ez engem teljesen kielégít. Ha valaki tanulni jön hozzám, szívesen átadok neki a tudásomból. Szeretettel várom őket!
Életutad azt bizonyítja, hogy a sport és a kitartás képes formálni nemcsak az egyént, hanem egész közösségeket is. Az UKIDO nemcsak a gyermekek fejlődését szolgálja, hanem egy új szemléletet is kínál a judo alapjainak elsajátítására, és az utánpótlás nevelésére. Köszönjük, hogy megosztottad velünk történetedet. Kívánjuk, hogy még sok éven át formálni tudd a hazai judo közösséget és a következő generációk szemléletét! Köszönjük a beszélgetést!
