Fiatalon hajlamosak voltunk azt hinni, hogy a harcművészet gyakorlása alapból alkalmassá tesz valakit a személyvédelemre. Azt hittük, a HM-t ismerete a legfontosabb dolog, ami a személyvédelemhez szükséges, illetve az, hogy minél magasabb szinten gyakoroljuk az adott stílust, legyen az judo, karate vagy bármilyen más irányzat. Persze mára már tudjuk, hogy csupán a HM-ek ismerete messze nem elég ehhez a hivatáshoz. Sőt, nem is „létfontosságú”, ha az ember komolyan és magas szinten akar személyvédelemmel foglalkozni. Gyorsan hozzáteszem, hogy a küzdősportok ismerete nagyon jó alapot szolgált a személyvédelemhez. Akkor most hogyan is van ez? Kell, vagy nem kell? Hasznos vagy sem?

Több évtizedes személyvédelmi és harcművészeti tapasztalatom alapján szeretném bemutatni, hogyan kapcsolódik össze ez a két terület, és miért nem a harcművészeti technikai tudás a legfontosabb személyvédelemben.

Akor kezdjük is el! Menjünk vissza az időben egy kicsit, egészen az 1990-es évekig, amikor már lehetett „személyvédelmi” képzésekre jelentkezni. Ebben az időben még valóban a küzdősport ismerete adta az alapot ezeknek a képzéseknek. Aztán amikor kikerültünk külföldre személyvédelmet tanulni, ott már belépett a tematika, a különböző képzési anyagok, jog, stb. Egyszerre nagyon sok összetevője lett a személyvédelmi anyagnak, és csak akkor jöttünk rá arra, hogy a küzdősport ismeret csak valóban nagyon minimális részét teszi ki a képzésnek.

Természetesen a felvételinél nagyon fontos és sokat számít, ha valaki rendelkezik HM-i vagy küzdősportos múlttal, de nem feltétel, és nem ez a legfontosabb. Akkor mégis miért számít előnynek? Mert a HM-tek, küzdősportok olyan dolgokra tanít meg bennünket, mint:

• fegyelem
• koncentráció
• pontosság
• folytonosság
• tisztelet
• akarat
• illetve az erőnlétünk is eleve jobb

És pont ezek miatt fontos a harcművészeti előképzettség a személyvédelmi alapoknál. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy azok, akik nem tanultak semmilyen küzdősportot, nem lehetnek kiváló szakemberek a személyvédelemben, de bizonyos, a fentiekben felsorolt előnyökkel jár a HM-t ismerete. De menjünk tovább!

Szeretném viszont kihangsúlyozni, személyvédelemről beszélünk, melynél az alapképzés eleve 6 hónapig tart, és csak ezt követően kezdődnek el a különféle szakosodások. Innen ismét több hónapos képzés alatt lehet valakiből tűzszerész, lövész, de lesz, aki az előkészenléti csoportba fog kerülni, esetleg a központi biztosítókhoz vagy éppen a körgyűrűs védelemhez. De sorolhatnám még tovább is a lehetőségeke. A fentiekből máris látni lehet, hogy a személyvédelem valójában csoportmunka, melynek mozgását a csoportos nemzeti egység és az ezen belül lévő emberek mozgása alakítja ki.

Bár sokan nem hiszik el, de a személyvédelemben az egyik legfontosabb feladat, a figyelés. Valójában ez teszi ki a feladatok 99%-át. Hihetetlen nem? És itt egyből be is kapcsolódik a HM-t mint előny, mégpedig a koncentrációs képességgel.

Az állami szektorban dolgozó, személyvédelmet ellátó emberek borzasztóan jól képzettek. Nagyrészük nem rendelkezik nagyon magas mesteri fokozattal egyik stílusban sem, viszont mindent is tudnak a szakmáról.  De gondoljuk ezt át egy kicsit jobban!

Próbáljuk meg elképzelni (mondjuk, én pontosan tudom), hogy egy komoly személyvédelmi csoport milyen komoly mennyiségű felszereléssel megy dolgozni, hogyan van felöltözve és milyen módon, mennyi idő alatt kell reagálni esetleges támadás során, akkor rájövünk arra, hogy ott a küzdősport ismeretnek semmi esélye nincs előjönni, a védő személy nem fog tudni bemutatót tartani támadás közben.  Nézzük meg az elmúlt időszak nagyobb támadásait, merényleteit! Például a Pápa ellen irányulót, vagy a Reagan (akkor még) elnök elleni támadást. Vajon az ezeket a személyeket védők mennyire tudták alkalmazni a küzdősport tudásukat? Higgyétek el, én már csak elemzés céljából is többször végignéztem ezeket a felvételeket, de nem láttam egyetlen dobást, rúgást sem. Mert egyszerűen nincs ezekre idő!

Azt kell tudomásul venni, hogy a KOMOLY személyvédelmi egységeknél (mert sajnos elég sok olyan cég is van a pályán, melyek valójában csak „testőrködnek”) komoly, speciálisan képzett emberek vannak. Nekik egy adott pillanatban kell reagálni és döntést hozni. De ha már itt tartanak, baj van. Akkor működik jól a rendszer, ha erre a pillanatra nem kerül sor. Tehát az első és legfontosabb feladatuk, hogy magát a támadás tényét megelőzzék. Ha ez nem sikerül, akkor a lehető leggyorsabban észleljék a veszélyt, azonnal megfelelően reagáljanak rá, ezzel egyidőben a védett személyt azonnali hatállyal kivonják, biztosítsák a menekülést, és a biztosításon belül minden eszközzel megakadályozzák, hogy bármilyen módon merényletet, vagy bármi más cselekményt tudjanak elkövetni a védett személy ellen.

Természetese előfordulhat, hogy mindeközben szükség lehet az önvédelemre, a HM-i ismeretekre, viszont az ilyen helyzetekben felhasználható technikák száma mindössze 30-40. Viszont ezeket nagyon komoly szinten kell elsajátítaniuk a személyvédelemmel foglalkozóknak, legyen az fegyverelvétel, késes támadás kivédése vagy csak egy „egyszerű” földre vitel. Mindezt gyorsan és pontosan, ellenreakcióként egy gyors, támadó jellegű mozgásra. Több nem fér bele. Nem lesznek látványos rúgások, ütések. De még rögzítést sem fogunk látni a földön. Ez ugyanis nem cél. Az egyetlen cél, hogy a védett személyt védett helyre tudják juttatni, és biztosítva a menekülési útvonalat, minél gyorsabban elhagyják a támadási helyszínt.

Ehhez mérten nagyon fontos, hogy a küzdősport képzés beletartozik a személyvédelmi képzésbe méghozzá amiatt, hogy az erőnlétet, tűréshatárt, fegyelmet és a többi küzdősportokhoz köthető előnyöket magas szinten elsajátítsák és megfelelően tudják használni vészhelyzet esetén. A technikákból viszont csak a már említett 30-40 –et tanulják meg, mert a többit egyszerűen nem fogják tudni használni a terepen. Azok nagyon jól és szépen működnek a dojoban, esetleg a ringben, de nem ezeken a speciális élethelyzetekben. Egy nagy tömegben, vagy éppen egy hadműveleti zónában, ahol rajtunk van még +28 kg felszerelés, nem hiszem, hogy bárki is köríves, vagy ugró rúgással akarná leküzdeni az ellenfelét. Az csak a filmekben „működik”. Tehát van önvédelmi oktatás, de a technikai anyag szűkre van szabva. Emellett tanulnak ökölvívást, birkózást, judo-t, ju-jitsut is. Illetve vannak, un. speciálisan „személyvédelmi küzdősport technikák” amiket nem lehet nevesíteni, és besorolni sem nagyon, inkább egyfajta szituációs gyakorlatnak nevezném őket. Ezek tartalmazzák azokat a technikai elemeket, melyeket a leggyorsabban és a leghatékonyabban lehet alkalmazni speciális helyzetekben.

Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a személyvédelmi emberek legtöbb esetben öltönyben, hozzá tartozó lábbeliben teljesítenek szolgálatot, melyben nemritkán 12-14 órán keresztül is állhatnak tűző napban, vagy akár szakadó esőben is. Ilyenkor az emberek elfáradnak, az izmaik letapadnak, emellett rajtuk van 6-8 kg felszerelés, fegyverzet és gyakran ebből az „alaphelyzetből” kell reakció időn belül, a másodperc tört része alatt cselekedniük. Sok esetben a támadások teljes elhárítása nem sikerült, de a veszteségek minimalizálásában jelentős szerepük volt, de azt sem HM-i technikákkal, hanem fegyverekkel, vagy lövész segítségével érték el.

Ezek azok a „kis apróságok”, melyeket szóban elég nehéz elmondani. Hogy teljesen megértse az ember, részt kellene vennie egy ilyen képzésen. Ott lehet valóban megérteni, mit miért teszünk. Hogy élesben egy fegyverelvétel nem is annyira könnyű és egyszerű, mint amilyennek a dojoban, gyakorlás közben tűnik. Lehet olyan helyzet, amikor mellettünk a tömegben több 1000 ember is van, és azzal, hogy magamtól elhárítom a lövést, bőven lelőhetnek másvalakit.  Az sem mindegy, milyen módon megyünk bele az éles szituációba. Az egyszerűség kedvéért, maradjunk a tömegjelenetnél. Példaként 3 ember kísér be valakit. Helyzet van és a három kísérőből egy leáll verekedni. Eben az esetben a védett személy 33,3%-ot veszített a védelméből, a kieső ember védelmi helye üresen maradt, így azt a rést is a maradék két védelmi személynek kell védenie. A verekedő ember pedig nem fog tudni visszaállni a helyére, mert elkezdett bemutatózni. A személyvédelemben dolgozók nem mehetnek bele olyan jellegű HM-i küzdelmekbe, ami meggátolja őket, hogy a rájuk bízott feladatot professzionálisan elvégezzék. Összegezve a fentieket elmondható, hogy fontos szerepe van a HM-i ismereteknek a személyvédelemben, de nem a technikai részeknek, hanem inkább a velejáró pluszoknak: kitartás, figyelem, fegyelem, erőnlét, stb., melyeket az élet adta éles helyzetekbe is megfelelően lehet használni. De nem a HM-i ismeretektől, küzdősportos múlttól lesz valakiből jó testőr.