A harcművészetek és a japán kultúra szerelmesei idén tavasszal ismét különleges élményben részesülhetnek. Szigetszentmiklós május 1. és 4. között ad otthont annak az autentikus rendezvénynek, ahol az okinawai karate legnagyobb mesterei, valamint Ryukyu táncművészek érkeznek Magyarországra. Harsányi László főszervező elmondása szerint az esemény célja, hogy a hazai közönség számára közelebb hozza a harcművészet őshazájának hagyományait és értékeit. A rendezvénysorozatról a fő szervezőt, shihan Hasrsányi László 7. danos Goju-ryu mestert, az International Goju-Ryu Karate-Do Sakura-Kai főinstruktorát, a Magyarországi Goju-Ryu Karate-Do Szövetség elnökét kérdeztük:

Kedves Mester! Mi inspirálta ezt a rendezvénysorozatot, és hogyan jött létre az első alkalom?

Hogy teljes képet tudjak adni, szükséges egy kicsit visszautazni az időben és részletesen elmondani a történéseket.

Nem túl rég még Takeji Ogawa Sensei volt a tanárom, akinek a tiszteletére alapítottuk meg az International Goju-Ryu Karate-Do Sakura-Kai Szervezetet, és akinek húsz éven át a legaktívabb tanítványa voltam. Ogawa senseinek sajnos nem voltak okinawai gyökerei és kapcsolatai ebben az időben, és más Japán Sensei – ektől is azt hallottam, hogy Okinawán már nincs semmi az eredeti karaete-ból, napjainkra egyre inkább amolyan „história”- ként tartják számon. Ezért nem is foglalkoztatott engem akkoriban az okinawai karate.

Sajnos minden sikeres ember kineveli az irigyeit és a konkurenciáját.  Nincs ebben semmi rossz, ha ez tisztességes keretek között megy végbe. Nálunk viszont nem így történt, ugyan is az egyik rangidős tanítványom úgy döntött, hogy „Shógun” kíván lenni. Előző évekbe ajándékba kapott egy 35 – 40 fős bejáratott egyesületet tőlem, amit felfejlesztett, és amitől aztán “megtáltosodott”. A technikai szintje átlagos, a kumitéje átlag alatti volt, a karate szervezői munkája viszont kiváló volt, így az ebből adódó sikerek és a pénz utáni vágy sajnos megváltoztatta a szellemiségét. Emiatt el kellett küldjem a szervezetünkből. A történtek ellenére kértem, hogy ne szögelje be maga után az ajtót, hogy az később ki nyílhasson, ha szükségessé válik. Ő viszont nem beszögelte, de behegesztette az ajtót, ráadásul még Ogawa senseit a tanáromat is leválasztotta rólam. Próbáltam Ogawa Sensei – el tisztázni a dolgokat, de többszöri próbálkozásom után se sikerült, ezért egy idő után meghoztam fájó döntésemet, hogy szakítok vele is.

Itt álltam egy nagy hullámvölgyben, csalódottan, lelkileg magam alatt a hazai és a külföldi tanítványaimmal a hátam mögött és azt se tudtam, hogy merre tovább. A döntésem után 2 hónappal a legnagyobb meglepetésemre „okinawa eljött hozzám”! Egy ottani kulturális csoport teljesen véletlenül kapcsolatba lépett velem. A csoport információkkal látott el az okinawai karatéról és mestereikről. Nagy volt a meglepetésem, amikor kiderült, hogy Okinawán – a híresztelések ellenére -virágzó, pezsgő karate élet folyik! A csoport beajánlott több okinawai a mesternek is, akik közül Kuba Yoshio és Zenshu Toyama Sensei-ek voltak a legszimpatikusabbak számomra, így az ajánlás után felvettem a kapcsolatot Kuba Sensejel, és kiutaztam hozzá 2 hétre, ahol újabb kellemes meglepetések vártak. Az első meglepetés mindjárt megérkezéskor ért, amikor el kellett jutnunk valahogyan a dojo-hoz, ahol másnap találkozunk és edzenünk kellett Kuba sensei-el. Többen több irányba küldtek, és egy idő után már ott tartottunk, hogy feladjuk a keresést gondolván, holnap egy taxi majd odatalál velünk. Ekkor arra jött egy fiatal hölgy, akit még utoljára, végső elkeseredésünkben megkérdeztünk, hogy hol találjuk az adott címet. Ránk nézett és kérdezett, karatéztok, magyarok vagytok? Igen válaszoltam a kérdésére, mire ő szó nélkül karon fogott minket és 50 méter után egy ajtó előtt álltunk, melyet kopogásunkra maga, Kuba Sensei nyitott ki. Ránk csodálkozott, én pedig bemutatkoztam. Az ifjú hölgy pedig csak mosolygott, majd halkan megszólalt: Kuba Sensei az édesapám! A Sensei csak annyit mondott, hogy az istenek navigáltak téged hozzám!

Másnap reggeltől délig edzés, utána ebéd és hajnalig tartó beszélgetés tartott ébren minket. Hétfőn a délutáni edzésre már megérkezett a dojóba Shinjo Takahiro Sensei is. A közös edzés után ismét közös vacsora és újfent hajnalig tartó beszélgetés zajlott közöttünk. Ekkor már tudtam, éreztem, hogy őket szeretném tanáromnak!

Azóta Kuba Sensei minden évben ellátogatott hozzánk, és 1 – 1 hetes tábor keretein belül tanította a Goju-Ryut. Mi is mentünk hozzájuk minden évben min. 2 hétre intenzív tanulás céljából. Ezen időszakokban napi 2 edzéseken vettünk részt. Az elmúlt 2 évben először 6 majd 5 hetet tudtam folyamatosan edzeni, tanulni Okinawán. Az intenzív oktatásnak köszönhetően 2023-ban levizsgázhattam a 7. danra, méghozzá a karate őshazájában! A vizsgát követően Kuba Sensei jelezte, hogy már elég jó szintet értem el a Goju-Ryu tanulásában, és engedélyt kaptam a Tomari-Te elsajátítására.

A tanulás során kiderült, hogy az okinawai Karate mennyire komplex és, hogy 3 technikai szintje van: kezdő, haladó és mester szintű technikai repertoárról beszélhetünk. Ezt a három szintet napjainkban már csak az idősebb okinawi mesterek képviselik, ismerik. A szintek egymásra épülnek, és csak a 3 szint együttes ismerete adja meg a teljes egészet. A Japán karate iskolák viszont csak az első szintet kapták meg, és ezzel hódították meg a világot, és maguk a versenyek is erre a szintre épülnek. Nekem megadatott, hogy két szintet elsajátíthassam, a harmadikat pedig jelenleg tanulom.

Az Első (bár akkor még nem tudtuk, hogy több is lesz) Okinawa-i Napok rendezvény célja valójában az volt, hogy a magyar és a nemzetközi karate társadalom bepillantást nyerhessen az autentikus okinawai karatéba, bővíthesse tudását, fejleszteni tudja karatéját. Szerettem volna, ha a karate társadalom megismeri a következő technikai szinteket is. Egy versenybíró is jobban tud dönteni, ha ismeri a kezdő és a haladó technikákat, és az azok közötti különbségeket. Sajnos a versenyek elmentek fizikai irányba, erősek, gyorsak, kemények, és nézetem szerint szögletesek. Ha láttunk néha egy – két köríves mozdulatot arra azt mondták egyesek, hogy elegáns. De ez nem az eleganciáról szól! Sajnos ezek az emberek nem látják a különbségeket, mert nem tanulták, csak az első szintet. A stílusok közötti különbségekről, a sajátosságaikról már nem is beszélve.

Egy példa!

Mabuni Sensei akit maximálisan tisztelek, a Naha-Tét (Goju-Ryu) csak 3 évig tanulta, ez idő alatt kezdő szintű Goju-Ryu technikákkal sajátított el 12 Naha katát. Tehát amit látunk a Shito-Ryuban található 12 Naha kata valójában kezdő színtű technikákat tartalmazó Goju-Ryu Katák.

Magyarországon nincsenek jelen Uechi-Ryu, Tomari-Te, Shuri-Te, Shorin-Ryu iskolák, így ezeket csak az internetről és hallomásból ismerhetjük. Ezért kértem az okinawai sensei – eket, hogy jöjjenek el és mutassák be az eredeti, okinawai stílusokat.

Ezek a régi, de számunkra teljesen új ismeretanyagok csak jobbá tehetik a magyar karate színvonalát. Sajnos állami szinten a felső vezetők nem látják a karate lényegét, csak annyit „tudnak”, hogy ütjük-verjük egymást, cserepeket, léceket tördelünk, és néha hozunk egy csomó érmet. Földesi Gyula országgyűlési képviselő úrral, majd Szabados Ákos és Nagy János polgármester urakkal folytatott beszélgetéseink végül sikeresen meggyőzték Őket, és felálltak mögénk ebben az ügyben. Okinawa Polgármesterével szintén volt személyes megbeszélésünk Okinawa City városházáján 2023 – ban.

Ezúton szeretnék köszönetet mondani a volt tanítványomnak és Ogawa Sensei-nek, mert “nélkülük” nem lett volna Kuba Sensei. Nem lennének Okinawai mestereink és hazánkba se lenne már a III. Okinawai Napok rendezvény!

Szeretném, ha ez a komoly tudás a mi kezünkbe maradna, minket magyar embereket gyarapítana. Az elmúlt évtizedekben mi jártunk nyugatra karatét tanulni, most itt van nálunk, a mi kezünkben az eredeti okinawai komplex karate, ami kapcsán immár hozzánk jöhetnek nyugatról karatét tanulni. Csak az a kérdés, hogy kitudjuk-e használni az okinawai mesterek által nyújtott lehetőséget.

Az idei esemény miben lesz más vagy különleges az előző évekhez képest?

Az első alkalommal a Goju- Ryu, Uechi-Ryu, Tomari-Te, Motobu-Kempo, WKF Kata, Kumite szerepelt a programban, míg a II. Okinawai Napokon mindezek mellett már a Ryukyu táncok is jelen voltak, a nézők nagy örömére.

Az idei, III. Okinawai napokon az eddig megszokott programok lesznek, de még több résztvevőre és még intenzívebb programokra számítunk.

Kiknek ajánlanád leginkább az eseményt? Van-e olyan korosztály vagy tudásszint, akik különösen profitálhatnak belőle?

Természetesen szívesen látunk minden kedves érdeklődőt stílustól függetlenül. Akiknek viszont kiemelten ajánlanám a részvételt:

– a WKF Katát és Kumitét elsősorban a fiatalok és a Magyar Válogatott részére ajánlom, továbbá azon edzők részére, akik versenyzőket nevelnek,

– a Goju-Ryut a magyarországi Goju-Ryu és Kyokushinkai társadalomnak ajánlom,

   A Kyokushinkai Karate alapítója Oyama Sensei 4. danos Goju-Ryus volt, abból alakította ki az iskoláját,

– a Shorin- Ryut a magyarországi Shotokan és Shito-Ryu karatét gyakorlók számára ajánlom,

– a Tomari-Tét szintén a magyarországi Shotokan és Shito-Ryu társadalomnak,

– a RyuKyu tánc Workshopokat egyszerűen mindenkinek, aki érdeklődik az okinawai kultúra iránt,

– Takahiró Shinjó Sensei a nevelő edzője Ryo Kiyuna háromszoros WKF Kata Világ Bajnok és Olimpiai Bajnoknak

A harcművészeteken túl milyen kulturális élmények várják a látogatók számára?

A Ryukyu táncok bemutatója, Workshopja melyekbe elrejtették a karate technikákat is az okinawai emberek. Az esti, közös beszélgetések az idős okinawai mesterekkel szintén sok érdekességet tartogatnak, mert olyan autentikus és értékes információkhoz juthatunk tőlük az okinawai és a Japán karatéval kapcsoltban, melyekhez sehol máshol. Sajnos nem minden interneten fellelhető információ helyes, mert minden szervezet, ill. mester a saját szája íze szerint alakította ki az adott iskola, stílus történetét. A rendezvényen viszont a legmegbízhatóbb források lesznek jelen.

Hogyan sikerült az okinawai mestereket és Ryukyu táncművészeket Magyarországra hozni?

Kuba Sensei az Okinawai Karate-Do Kenpokai elnöke, egyben éveken át az Okinawai Rengo-Kai alelnöke is volt. Miután tanítványául fogadott, kinevezett engem az európai képviselőjévé. Az okinawai Sensejek nehezen mozdulnak ki Okinawáról, és nem fogadnak el-, és nem tanítanak mindenkit. A kezdő technikai repertoárt még tanítgatják, a haladót viszont már csak nagyon keveseknek adják át. A mester színtű technikai repertoárt pedig életük során mindössze csak 1-3 személynek tanítják meg. Ha pedig nem találnak méltó tanítványt, akkor bizony magukkal viszik a sírba a tudást. Ez is az okinawai kultúra része. Kuba Sensei több mit egy évtizede mozdult ki először Okinawáról és jött el hozzánk Pesterzsébetre, nem sokkal hazatérésem után. Előtte nem tanított külföldön.

Kérlek, pár szóban értékeld az első két rendezvényt

Az első két rendezvény megmutatta, hogy van igény a versenykaratén kívül (amin felnőttünk) a komplex karatéra is. Jó volt látni, hogy stílustól függetlenül nagyon sokan félre tették a szakmai és az emberi egojukat, alázattal és nagy figyelemmel vettek részt a szemináriumokon.

A résztvevők nagy részénél hiányosságok mutatkoztak mind technikai, mind etikai területeken. Sok Senseinél úgy látszott, hogy nincs tanára, nincs tanítva, vagy nem ismeri a helyes technikákat és azok alkalmazási lehetőségeit. De ezek az idősebb Senseiek, karatékák pontosan ezért jöttek el erre a hiánypótló szemináriumra, mert érezték, hogy a “Youtube” nem a legmegfelelőbb tanár.

Ezúton is szeretnék nagy köszönetet mondani minden Kedves Senseinek, Karatékának aki eljött és részvételével támogatta a rendezvényt!

Véleményed szerint miért fontos a tradicionális okinawai karate és a japán kultúra megismertetése Magyarországon?

A Ryukyu királyság egy független virágzó állam volt, köszönhetően a Kínával, Japánnal és az Indonéz szigetvilággal folytatott kereskedelemnek. Később a Kínai császárság alá került, és annak hűbéresévé vált. A kínai tisztviselők, katonák, akik közül sokan valamelyik kínai harcművészetet gyakoroltak, több–kevesebb ideig szolgáltak Okinawán és ez idő alatt tanították a kínai Kung–Fut az okinawai nemeseknek. A tisztviselők szolgálati idejük letelte után hazamentek, viszont Okinawán ott maradtak a tanítványok, akik a megtanult Kung-Fu technikákat saját erőből tovább fejlesztették, bővítették, kiegészítették a tánc, és a helyi elemekkel. Így alakultak ki Okinawán kisebb – nagyobb iskolák, stílusok.

A Kínai uralom után Japán uralom és a fegyverviselés betiltása következett. Majd a II. VH. után az amerikai megszállás jött, ami napjainkba is tart. A sorozatos megszállásoktól függetlenül még mindig megtudta őrizni a 1,5 milliós okinawai nép a kultúráját és a nyelvét. Magyarország sorsa hasonló, sajnos nálunk is járt Tatár, Török, Habsburg, Orosz. Ennek ellenére még mindig fenn tudtuk tartani a kultúránkat.  Tehát azt látom, hogy a két nép sorsa a nagy távolságtól függetlenül hasonló. Okinawán a különböző karate irányzatok a kultúrájuk részét képezi ugyanúgy, mint nálunk a néptáncaink. Természetesen a kínai és a Japán kultúra is érezteti hatását Okinawán és ezekből egy sajátos kultúra alakult ki. Az okinawai és Japán kultúra megismerése azért is fontos, mert az ő harci művészetüket gyakoroljuk, tanítjuk. Hogyan fogom én hitelesen tanítani, ha az alapvető kulturális, történelmi hátteret nem ismerem.

Elmondok egy példát! A közelmúltba a kezembe került egy magas dan fokozatú Karate Diploma, amit egy nyugat európai mester állított ki. Megmutattam az okinawai mestereimnek, akiknek a szemöldöke a tarkójukig ugrott. A diplomán volt két logó egy okinawai és egy Japán. A Japán logó a Tokugava család logója volt. Tokugava Shogun volt, aki utasította Satsuma nagyurat, hogy leckéztesse már meg a Ryukyu királyt, aki elmulasztotta őt köszönteni miután Shogun lett. A megleckéztetés olyan jól sikerült, hogy Japán megszállás, majd annektálás lett a vége. Sok hasonló hibát követhetünk el Japánnal/Okinawával kapcsolatba a kulturális és a történelmi ismereteink hiánya miatt.                                    

Milyen hosszú távú terveitek vannak a rendezvénysorozattal?

Szeretnénk belőle hagyományt teremteni és évente megrendezni, 2025-ben Szigetszentmiklóson és 2026-ban Pesterzsébeten szeretnénk majd megrendezni a következőt!

Félre értés ne essen, nem azt mondom, hogy csak az okinawai karate és semmi más, Okinawától függetlenül nagyon sok jó iskola és jó mester van a nagyvilágban, akiket tisztelek. Engem a sors valamiért Okinawára navigált, nekem ott van a forrás!

Harsányi László

www.sakura-kai.hu