Lányos apaként aggódva tekintek a jövőbe. Lesznek-e férfiak, akik közül a lányaim választhatnak? Akik tűzön vízen át őket és csakis őket akarják, akiket nem tántorít el semmi attól, hogy megkérdőjelezhetetlen társaik legyenek minden körülmények között? Ha továbbra is ilyen mintával fertőzzük a gondolkodásukat, akkor boldogtalanságuk garantálható. Mert a ma népszerűsített férfiminta alapvetően életellenes.
És ebben a média hatása óriási! Lássuk, milyen férfiképet közvetítenek a fiatalok tudatalattiját programozó mai filmek, rajzfilmek, népszerű sorozatok. Nincs már a családjában, a családjáért, a nővel vállvetve, szövetségben élő férfi. Három alapvető férfi-típussal találkozunk. Az egyik az antiszociális hős-karakter, aki tehetséges, de összeférhetetlen. Borostás, elhanyagolt, igazságosztó rendőr, egy lakókocsiban, elszigetelten él. Iszik. Depressziós. De bástya. A nők félelemmel vegyes tisztelettel rajonganak érte, látva önpusztító életét szívesen ápolnák, mint egy vadállatot, aki szép, de megközelíteni, együtt élni vele nem lehet. Teljességgel követhetetlen férfi minta.
A következő karakter a családi vagy szerelmi szálra épülő gyerekfilmekben és vígjátékokban tűnik fel. Itt zömében a férj, az apa, általában bugyuta, introvertált, aki elbaltázza a dolgokat, csetlik-botlik. Nem vicces, hanem nevetséges, aki után mindig romokat kell takarítani. Ebben aztán részt vesz ő is, de általában csak a fizikai erejét és mamlasz-szeretetét teszi hozzá a megoldáshoz. A megoldáshoz, amit minden ilyen filmben a kisarkítottan okos, iskolázott, vezető, teherbíró, kitartó, jellemes nő szállít. Aki kapcsolatokat szervez, akciót tervez, kivitelez, kinyomoz, megtalál és bevégez. Majd megveregeti a fiú vállát. Rosszabb esetben megkéri a fiú kezét.
A harmadik férfi-karakterről, a valóságban abszolút követhetetlen szuperhősökről inkább ne is beszéljünk.
Majd minden film után hosszú magyarázattal próbálom felülírni a lányaimnál a romboló hatást, hisz egy abszolút nőellenes programozást kell semlegesítenem. Tudattalanjuk éppen azt kapta, hogy a férfiakra nem lehet számítani. Hogy egy nőnek általában mindent egyedül kell megoldania, a felelősséget egyedül kell vállalnia, a döntéseket egyedül kell meghoznia. Nincs egyenrangú társ, partner. És a fiúknak is azt üzeni, hogy a férfiak már csak ilyenek: bugyuták, gyermetegek, istápolásra szorulnak. Na jó, kicsit segíthetnek, néha humorosak, hébe-hóba kell a „lóerejük”, és jó, ha van, akire „esetlen mackóként” lehet rámosolyogni.
Milyen világ az, ahol a nőket arra nevelik, hogy majd nekik egyedül kell vinni minden terhet, miközben a fiúk, ugyanazt a filmet nézve, azt látják, hogy a felelősség nem az övék, ha valamit elrontanak, és majd a csajok megoldják?
A családot megtartó biztonságot csakis egy olyan férfi tudja nyújtani, akit gyermekkorától kezdve arra neveltek, hogy ő lesz a felelős mindenért is. Aki minden soron következő feladatot észrevesz és önszántából vállal, képes erejét, erényeit szolgálatra fogni. Aki élre áll, gondolkodik, cselekszik és megold! És örül a teremtő szolgálata gyümölcseinek, SŐT ez ad neki erőt, értelmes, kiteljesedő, derűs életet.
Ilyen program kellene a fiúknak. És a nő oldalán a családért felelősséget vállaló hős karakterére lenne szüksége a nőknek is! Mint a népmesékben! Van teendőnk! Csak otthon írhatjuk felül az élet-ellenes, százmillió dolláros, profi képi programokat! És ha kérdezik, hogy romlik a világ, de mit tehetünk mi, akkor rávághatjuk: hát ezt! Hajrá és hajrá együtt!
