„Eddig azt hittem, ha a harcban földre kerülök, ott vége mindennek. De rájöttem, hogy ott kezdődik az igazi élet.” – Az interjú alanyának története nem csupán egy küzdősportág meghonosításáról szól, hanem a kitartásról, a kihívások kereséséről és az álmok eléréséről. Hogyan lett a gyermekkori sport iránti szeretetből egy új küzdősport hazai alapjainak lefektetése? Milyen nehézségekkel és sikerekkel szembesült a Sambo magyarországi útja során? Ezekre a kérdésekre kapunk választ Papp Imrétől, a Sambo hazai meghonosítójától, a Magyar Sambo Szakszövetség vezetőjétől.

Mennyire foglalkoztatott a mozgás, a sport gyermekkorban?

Gyermekkorban is sokat mozogtam. Akkoriban a srácok még inkább bicikliztek és fociztak az utcákon. Ez manapság már kevésbé jellemző. Volt, amikor 3-4 települést keresztül bringáztunk a barátokkal, hogy elérjünk egy tavat, vagy éppen körbe futottuk a Hungaroringet.

Mikor, hogyan találkoztál először a harcművészettel/küzdősporttal általában?

A 80-as évek közepén már áhítattal figyeltem az akkor feltűnő, javarészt kezdetleges karate filmeket, majd 1988-ban osztályfőnöki órán bejött a BVSC Birkózó szakosztályának két edzője, akik előadást tartottak a sportról. Ez nagyon megtetszett és ajánlották, látogassunk el az edzésekre. Ezt a mai napig kitűnő dolognak tartom toborzás szempontjából, bár tudom, hogy sajnos változnak az idők.
A birkózás nagyon jó sport, de nem éreztem magam otthon. Más stílusokban kerestem kihívást.

Hogy érted, hogy sajnos változnak az idők?

Több szempontból mondhatom. A fiatalokat ilyen módon megfogni és a sport felé terelni, bármilyen legyen is, kitűnő dolog. Persze, ha van kit. Átalakultak a dolgok a mai fiatalok értékrendjében, ami több dolognak köszönhető. Ha a saját tapasztalataimra támaszkodok, gyermekkoromban volt napi torna a televízióban és az újságok is edzőtermi tippekkel és sporteseményekkel voltak tele. És igen, itt jön képbe a média közösségformáló és társadalom lélektani hatása. A 90-es évek végén inkább azt tapasztaltam sok helyen az egyre bulvár irányba forduló médiában, hogy fogadd el önmagad, bárhogy is nézel ki… Ezek is rányomták a bélyeget a mai fiatal korosztályra. (Rám például nagy hatással volt, amikor a televízióban láttam a Tumbász József- Hugyetz Lajos kickbox mérkőzést akkoriban). Már kevésbé van igényük a mozgásra, inkább videojátékokat játszanak, vagy bandáznak valahol, tisztelet a kivételnek. Több általam nagyra tartott Mesterrel, edzővel beszélgettem erről, akik azt mesélik, hogy régebben milyen sokan voltak egy-egy edzőteremben. Persze, ebben az is közrejátszik, hogy a 70-80-as években nem volt ennyi sportág, ahová mehettek a fiatalok mozogni, de erre még később visszatérnék. A sportmédia 90%-a a fociról szól sajnos, így rengeteg, hazai szempontból is eredményes sportág nem kapja meg a kellő publicitást, ha egyáltalán írnak róla. Természetesen így az emberek kevésbé ismerik. Harcművészeti lapot, honlapot meg javarészt olyanok olvasnak, akik már űznek valamilyen stílust.

Saját stílussodat mikor, hogyan ismerted meg? Miért ezt választottad? Megpróbáltad magad több stílusban is?

A 90-es években pár évet karatéztam, de a Muay thai felé vettem az irányt. Úgy fogalmaznék, Thai-boksz az élet, Sambo a szerelem. Thai-bokszban versenyeztem és benne töltöttem a legtöbb évet. Minden stílusban úgy érzem kitűnő Mestereim voltak, akiktől rengeteget tanultam. Figyelemmel kísértem az MMA mérkőzéseket, ahol egy Orosz harcos, Fedor Emelianenko sorra nyerte mérkőzéseit. Majd Ukrán és Orosz barátaim felhívták a figyelmem, hogy ez a Sambo. Ekkor még a Hungarian Top team aktív Thai-bokszolója voltam. Az egész egy álommal kezdődött, amit csak én láttam. 2007-ben határoztam el, hogy meghonosítom itthon a stílust. Elkezdtem kapcsolatot keresni a tanuláshoz. Különböző stílusok mesterei segítettek az indulásban, akik nem lettek szerves részei a szövetségnek. Saját pénzen elkezdtem külföldre járkálni (Ukrajna, Lengyelország, Ausztria, Oroszország)

Gyakorlatilag folyamatosan dolgoztuk be az edzésbe a tapasztaltakat. 2008-ban elkezdtük a Szövetség bejegyzését, miközben feldolgoztuk az ismeretanyagot. 2009-re sikerült jó kapcsolatot teremteni több országos szövetséggel. 2010-2011-ben a hazai sambo versenyzők több, más stílusok által szervezett országos rendezvényen sikeresen indultak. Ugyanebben az évben az Osztrák Nemzetközi bajnokságon több érmet sikerült szerezni. 2012-ben az Orosz szövetség meghívására Moszkvába látogattam, ahol megbeszélést folytattunk (az Európa bajnokság keretében) a Magyar Szövetség jövőbeli tagságáról az Európai Sambo Szövetségben. Ebben az évben már a Szlovák nemzetközi bajnokságon is sikeresen szerepeltek sportolóink (5 versenyző, 5 érem) Az első hazai versenyző, aki Világbajnokságon indult, Eszes Áron volt, aki 8. helyen végzett a sűrű Combat sambo szabályrendszerben 74 kg-ban, Minszkben. Azóta szinte minden évben szerepel hazai versenyző az Európa és Világbajnokságon, illetve Világkupán, egyelőre csekély külső segítséggel. 2018óta kapunk csekély összegű állami támogatást.

2015-ben már Európabajnoki ezüstérmünk is volt Vesztergom József révén (combat sambo 100kg), illetve később EB bronz és Világkupa ezüst Kozsák György által. (2018, 2019 combat sambo 90kg)

Hubert Péter Európakupán szerzett bronzérmet 2018-ban. (Madrid, combat sambo 2018)

A második Európa játékokra (Minszk 2019) is kvalifikált versenyzőnk, Sirankó Ferenc. Fontos megjegyeznem, hogy már a kvalifikációhoz is kisebb csoda kellett, a mezőnyben ő volt az egyetlen, aki nem volt EB/VB érmes. Azóta ritkán jövünk el pontszerző hely nélkül világversenyről.

Ezt azért érzem nagy teljesítménynek, mert a nullából építettük fel, és Sambo-ban nincs 15-20 Világszervezet, mint sok küzdősportban. Tehát a FIAS rendezvényein a sportág elitje szerepel.

Nagyon büszke vagyok ezeken felül arra, hogy én szerveztem, rendeztem meg a világ első Strad-Sambo versenyét 2014. szeptember 07-én, Csopakon. Később aztán az általam felállított szabályrendszer szerint VB-t is rendeztek Strand-Sambo-ból.

Mit tartasz a Sambo erősségének?

A komplexitást. Hogy megtalálhatóak benne a Thai-boksz, a judo, a birkózás elemei, és valóban az Orosz különleges erők kiképzésére fejlesztették ki és abba integrálták be. Úgy gondolom, hogy több stílusból optimális szeletet emelt át a sportág a mozgásanyagába. A Sambo versenyzők gyakran eredményesen képviselik magukat más szabályrendszerekben szerte a világon. Említettük Fedort, aki Judo-ban is volt Orosz bajnok, és MMA-ban szinte mindent megnyert, de említhetjük Sergey Kharitonovot is, aki sambo versenyzőként K-1 sztár volt. A mai UFC-ben is több, a stílust képviselő sportoló versenyez (Arlovski, Nurmagomedov, Bagautinov, stb.).

 Aki lejön hozzátok edzeni, az mire számítson?

Úgy tekintem magam, mint egy apa, aki a fiainak próbál segíteni és terelgeti őket saját tapasztalataira támaszkodva. Amikor megakadok valamivel, eszembe jut, hogy mit élhettek át azok az általam nagyra becsült Mesterek, akik behoztak hazánkba egy-egy komoly stílust. Ezzel kelek és ezzel fekszem.

Két hét után senkiből sem tudok harcost faragni. Nem ígérem és hirdetem azt, hogy egy hétvégi szeminárium alkalmával G. I Joe leszel, ez kőkemény és hosszú munka! Elhatározás és kitartás kérdése az egész. Mindenki megtanul ütni- rúgni, dobni, tényszerűen földharcolni, és testileg-lelkileg megkeményedik, csak legyen türelmes önmagához. Én pedig nagyon büszke lennék, ha nagy bajnokokat tudnék nevelni! Ingyen banán nincs, út csak előre vezet!

Hogyan látod a Sambo jövőjét hazánkban és külföldön?

A sambo rohamosan fejlődik és terjed. A Világszövetség nagy erőfeszítéseket tesz a bővítés és a minél nagyobb ismertség elérése érdekében. Minden kontinensen van már kontinentális szövetség bajnokságokkal, a NOB elismerte a sportágat és annak Világszövetségét. (Ez nem jelenti azt, hogy Olimpiai sportág és nem garancia arra, hogy valaha az lesz)

A FIAS tagja a SportAccord-nak, FISU-nak, TAFISA-nak, és együtt dolgozik a WADA-val, így a SportAccord Combat games és az Univerziade programjában is szerepel a sportág, idén először lesz Sambo Világjátékokon. Erős a lobbi az Olimpiai programba kerüléshez, mely remélem sikerül. Nagyon nagy dolog lenne, örülnék neki és sokat segítene a hazai megítélésen. Itthon még kicsit nehézkes a dolog. Az eredmények viszont minket igazolnak. Haladunk a tömegbázis növelésével is, de még nem elég népszerű a sambo hazánkban. A COVID és a tőlünk keletre lévő háború sem tett jót a sportágnak és továbbképzéseknek. Egy központi terem kialakításán dolgozunk, ahol napi több foglalkozás is lehetséges lesz.

Jövőkép? Szeretnénk, ha legalább minden megyeszékhelyen lenne egy Sambo Iskola, ahol a gyermekeket és felnőtteket készíthetnénk fel a soron következő Világbajnokságra és Olimpiára. Erről álmodom! Természetesen nagy áldozatokkal jár (anyagi is) a fejlődés, mind a szakvezetőinktől, mind a versenyzőktől. Nálunk semmi sem a pénzről szól. Hiszem, hogy ez a munka egyszer megtérül.

Milyen fizikális és mentális képességeit, tulajdonságot köszönhetisz a stílusnak? Milyen lenyomatot hagyott a stílus?

Úgy érzem, kinyílt a világ. Egy barátom mondásával szeretnék reagálni: „Eddig azt hittem, ha a harcban földre kerülök, ott vége mindennek. De rájöttem, hogy ott kezdődik az igazi élet.”

Megtaláltam, amit kerestem és a két számomra legmegfelelőbb stílussal foglalkozom.

És Te milyen nyomot hagysz maga dután a stílusában?

Sokszor látok különböző stílusok hazai fotóit, ahogy egy nyári edzőtáborban 150-200 harcos van egy csoportképen különböző korosztályban. Nagyon jó! Ezt szeretném elérni, és kiváló harcosokat hozzásegíteni a kiteljesedéshez és az eredményességhez. Oroszországban van egy legendás iskola, melyet Sambo-70-nek neveznek. Legendás harcosok kerültek ki innen. Általános iskolától érettségiig az iskola mellett tanulják a gyermekek a sambo-t az iskola keretein belül. Talán megélem, hogy hazánkban is legyen egy ilyen iskola! Valami újat és jót megismertetni másokkal mindig felelősség.

Már vannak nemzetközi mestervizsgával rendelkező tanítványaim, akikkel erősebbek vagyunk.

Megosztanál egy mottót, egy gondolatot az olvasóval?

„Nem szeretem, ha olyan nagy a harcművészeti szellemiség, hogy csak a levegő lila. A Harcművészet nem csak a belső békéről, önuralomról és gyakorlásról szól! Ha nincs benne valós harc, nem más, csak jóga!”

A jövőben is szeretném a népszerűsítés jegyében bemutatni a hazai és nemzetközi Sambo eseményeket.

Úgy gondolom, a Sambo története Magyarországon példaértékű mindazok számára, akik hisznek az álmaikban és hajlandóak mindent megtenni értük. Ez a stílus – ahogy azt említetted – nem csak a küzdősport, hanem a mentális erő és a közösségépítés terepe is. Bár az út rögös, az eredmények és a jövő reménye egyértelműen igazolják, hogy kitartással és szenvedéllyel még a legmerészebb álmok is valóra válhatnak. Köszönöm a beszélgetést Kedves Mester!