Az olimpiai ötödik ökölvívó, Kovács Richárd az alapítványán keresztül igyekszik felkarolni a hátrányos helyzetű gyerekeket Nyíregyházán.
Az NYVSC-Big Boxing 27 éves ökölvívója, Kovács Richárd tavaly a 63,5 kilósok között kiemelkedő teljesítménnyel jutott a párizsi olimpia negyeddöntőjébe, majd végzett az előkelő ötödik helyen. A korábbról két Eb-bronzéremmel büszkélkedő kiválóság hatévesen ismerkedett meg a boksszal, pályafutását edzőként a mai napig Nagy Lajos segíti a nyíregyházi műhelyben, ahol Kovács már igazi példaképnek számít.
„Már kiskoromban is nagyon céltudatos voltam, és mindent alárendeltem annak, hogy elérjem a két legfőbb célom: a diploma megszerzését és az olimpiára való kijutást”
– mondja Kovács, akinek mára mindkét gyerekkori vágya teljesült, hiszen az élsport mellett történelem-testnevelés szakos tanárként a nyíregyházi Sója Miklós Görögkatolikus Óvoda és Általános Iskolában tanít hátrányos helyzetű gyerekeket.
„Amit a bokszteremben tanultam, azt az élet számos területén kamatoztatni tudom. Az ökölvívásban a tehetség húsz százalékot ér, a maradék nyolcvan a kitartásból, alázatból, akaraterőből és a hasonló tulajdonságokból tevődik össze. A fizikális felkészültség mellett mentálisan is kimagaslónak kell lenni. Az iskolában tartok ökölvívóedzéseket, és azokat az ügyesebb növendékeket, akikben látok fantáziát, a klubba invitálom. Nagy örömmel tölt el, hogy már néhányan csatlakoztak is hozzánk.”
Kovács annak idején nehéz családi körülmények közül, Máriapócsról indult és nagyon jól tudja, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdenie a világban érvényesülni akaró, hasonló hátterű fiataloknak.
„Tudom, hogy milyen, amikor a gyereknek nincs segítsége. Én is ilyen körülmények közül jöttem. De ezért is vagyok tanár az iskolában és ezért is hoztam létre az olimpia után a Remény Bajnokai Alapítványt, amelyen keresztül igyekszem felkarolni a hátrányos helyzetű gyerekeket. A kezdeményezésnek köszönhetően már többen megismerhették az ökölvívás alapjait, és felszerelést is kaptak. Jó volt látni, hogy mennyire örülnek egy kesztyűnek, egy bandázsnak vagy egy fogvédőnek. A nehezebb sorsú gyerekek között is vannak tehetségesek és olyanok, akikben megvan az akaraterő, hogy pozitív irányba változtassanak az életükön.
A sport, azon belül az ökölvívás jó kitörési lehetőség, és ha már egy-két gyereknek tudok segíteni, akkor megérte.
Az olimpia után többen megismerték a nevemet, de előtte is próbáltam úgy viselkedni, hogy jó példát mutassak. Nagyon fontos, hogy a gyerek előtt legyen valaki, akire képes felnézni és aki helyes utat tud mutatni neki. Ez a valaki nem is kell, hogy élsportoló legyen. Lehet aszülő vagy akár a testnevelő tanár is.”
utanpotlassport.hu
