A 19. század derekán Kínát egy hatalmas és pusztító konfliktus rázta meg, amely a világ egyik legvéresebb polgárháborújává vált. Az 1850 és 1864 között zajló Tajping-felkelés nem csupán a Csing-dinasztia uralmát kérdőjelezte meg, hanem az egész kínai társadalmat alapjaiban rengette meg, miközben több mint 20 millió ember életét követelte.

A felkelés gyökerei mély társadalmi és gazdasági problémákban keresendők. A parasztság nyomorúságos körülmények között élt, míg az államvezetés korrupt és hatástalan volt. A gyors népességnövekedés és a földhiány tovább súlyosbította a helyzetet, miközben az ópiumkereskedelem és az európai befolyás is egyre nagyobb terhet rótt az országra. Ebben a kaotikus időszakban tűnt fel Hong Xiuquan, egy különös vallási vezető, aki azt állította magáról, hogy Jézus Krisztus öccse, és egy új, igazságosabb társadalom megteremtését ígérte követőinek.

A Tajping-felkelés kezdetben rendkívül sikeres volt. 1851-ben Hong Xiuquan kikiáltotta a „Mennyei Királyságot”, amely gyorsan terjeszkedni kezdett Kína déli területein. 1853-ban csapatai elfoglalták Nankingot, amely a mozgalom fővárosa lett. A Tajping-hadsereg modern haditechnikát alkalmazott, szigorú fegyelmet tartott fenn, és radikális társadalmi reformokat vezetett be, például az egyenlő földosztást és a nők helyzetének javítását. Ezek a változások sokak számára vonzó alternatívát jelentettek a Csing-dinasztia korrupt rendszerével szemben.

A felkelők azonban idővel belső viszályokba keveredtek, miközben a Csing-dinasztia fokozatosan erőre kapott. A császári udvar külföldi segítséget is kért, különösen Nagy-Britanniától és Franciaországtól, akik nem nézték jó szemmel a Tajpingok keresztény alapú, de radikális ideológiáját. A nyugati hatalmak támogatásával a császári hadsereg 1864-re visszaszorította a lázadókat, és végül visszafoglalta Nankingot. Hong Xiuquan ekkorra már meghalt, és a mozgalom gyorsan széthullott.

A Tajping-felkelés következményei rendkívül súlyosak voltak. A háború okozta pusztítás Kína hatalmas területeit tette lakhatatlanná, és a gazdaság évekre összeomlott. A Csing-dinasztia ugyan megőrizte hatalmát, de gyengesége egyértelművé vált, ami elősegítette a külföldi befolyás további növekedését. Az európai hatalmak még nagyobb előjogokat szereztek Kínában, és az ország fokozatosan a félgyarmati státusz felé sodródott.

Hosszú távon a Tajping-felkelés eszméi azonban nem tűntek el nyomtalanul. Az egyenlőség és társadalmi igazságosság gondolata hatással volt a későbbi kínai forradalmi mozgalmakra, beleértve a 20. század eleji nacionalista és kommunista eszméket is. A Tajping-felkelés egyik legfontosabb öröksége az volt, hogy jelentősen meggyengítette a Csing-dinasztiát, amely soha nem tudott teljesen felépülni a konfliktus után. Az állam fokozatosan egyre inkább külső befolyás alá került, miközben a belső lázadások és reformkísérletek tovább gyengítették a császárságot.

A 19. század végére a dinasztia már képtelen volt hatékonyan kormányozni, és az 1911-es Xinhai-forradalom végül megdöntötte a császárságot. 1912-ben kikiáltották a Kínai Köztársaságot, amellyel több, mint kétezer év császári uralma ért véget. Bár a Tajping-felkelés nem közvetlenül döntötte meg a dinasztiát, annak hosszú távú következményei előkészítették a terepet a végső összeomláshoz, és meghatározó szerepet játszottak Kína modern történelmének alakulásában.

Katana megjegyzés:

A Keleti szél című, 2007-ben bemutatott hongkongi-kínai film pont erről a korszakról szól, és olyan távol-keleti sztárok játszák a főszerepeket, mint Jet Li, Andy Lau és Kanesiro Takesi.

Nézd meg itt a filmet!