Mint azt a judoinfo megírta, a barcelonai olimpia bronzérmese, a világbajnoki harmadik helyezett, Európa-bajnok Csősz Imre is bekapcsolódik a magyar judo szakmai irányításába. A Magyar Judo Szövetség újdonsült sportreferense életében először költözött a fővárosba.
– A hírek szerint új szakasz kezdődik az életében.
– Így van, bizalmat kaptam a Magyar Judo Szövetség elnökségétől – válaszolt az ötvenöt esztendős Csősz Imre. – A szakmai alelnök, egykori sporttársam, Kovács Antal keresett meg, arra kért fel, hogy tapasztalataimmal, esetleges kapcsolataimmal segítsem a magyar judósok munkáját. Először meglepett a felkérés, de nem sokat gondolkodtam, mert igen is van hozzá motivációm, szeretnék segíteni mind a versenyzőknek, mind az edzőknek. Ebben sokat segíthetnek az elmúlt több mint tíz évben gyűjtött tapasztalataim, amelyeket a Nemzetközi Judo Szövetség munkatársaként gyűjtöttem.
– 2015 óta a nemzetközi szövetség felügyelőjeként van jelen a legrangosabb nemzetközi eseményeken, olimpiákon, paralimpiákon, világbajnokságokon, az IJF World Tour-versenyein. Változik ez a feladatköre?
– Nem változik, úgy érzem mindkét területen képes leszek a tudásom legjavát nyújtani. Természetesen a döntésem előtt egyeztettem Marius Vizer úrral, a nemzetközi szövetség elnökével és Tóth László elnök úrral is. Folytatom a munkát az IJF-nél, s amikor nem vagyok külföldi versenyeken, akkor itthon teszek meg mindent a judóért. Erre mondják, hogy gyökeres életvitelváltás: ötvenöt év után először költöztem Budapestre. Most szokom a pesti levegőt, és amikor itthon vagyok, minden nap bejárok a szövetség irodájába, de igyekszem jelen lenni a hazai viadalokon is.
– Hogyan kezdődött el a sportreferensi munka?
– Ez a napokban indult, az új sportszakmai vezetővel, a kétszeres olimpikon Cirjenics Miklóssal közösen kezdtük a szakmai munkát, minden héten tartunk konzultációt a szakmai alelnök úrral, Kovács Antallal, beszámolunk az elvégzett munkáról, előadjuk a terveket, s a programban megállapodva végezzük tovább a feladatokat. Mikinek is nagyon jó elképzelései, tervei vannak a szakmai munkáról, nagyon jól tudunk közösen dolgozni, a szövetségben is nagyon kedvesen fogadtak. Ez egy hosszú távú program, olyan alapokat kell leraknunk, amelyek mindenki számára érthetően megmutatják a szakmai munka irányát, hogyan építkezhetünk a következő három olimpiai ciklusban. Vagyis a mai diák vagy serdülő korú judokákra is nagy figyelmet kell fordítanunk.
– Hogyan fogadták a sportágban az új szerepvállalását?
– Hát biztosan akadt, aki nem örült neki… De a tréfát félretéve, nincs ezzel gondom. Mindenki szeretne változásokat, de a magyar judóban mindenkinek el kell fogadnia, hogy közösen kell dolgoznunk. Mi pedig nem azért fogunk dolgozni, hogy másoknak megnehezítsük a dolgát, hanem azért, hogy a judo sikeresebb legyen. Több kitűnő edzőnk van, akik már sokat tapasztaltak, sok nagy tehetséget kineveltek, az ő munkájukat is segíteni szeretnénk, úgy, hogy valamennyien egy irányba haladjunk. A nemzetközi versenyeken alaposan megismerhettem más országok szövetségeinek szakmai felépítését, versenyeztetési szisztémáját, próbálok ebből is meríteni, átadni a tapasztalataimat. Természetesen tudomásul kell vennünk, hogy a judosport egyre szélesebb alapokkal rendelkezik szerte a világon, különösen az egykori Szovjetunió utódállamaiban jóval nagyobb a merítési lehetőség, mint nálunk. Éppen ezért itt az összes kincset meg kell őrizni és meg kell becsülni, el kell kezdeni már fiatalon menedzselni őket, amit mi is megkaptunk annak idején.
– Fontos, hogy éppen az ifjúsági országos rangsorversenyen beszélgetünk?
– Azért is vagyok itt most Újpesten, de azért voltam egy héttel korábban a felnőtt és junior rangsorversenyen is, hogy lássam, kik azok, akik jól mozognak, tudjak találkozni a korosztályos válogatott keretedzőkkel, az edzőkkel, segíthessek nekik, amit csak tudok. Fontos, hogy az első időszakban az alapoknál végezzünk el kisebb változásokat. Próbáljuk meg lefektetni az új versenyeztetési szisztémát, hogy kialakuljon egy új rendszer a korosztályos válogatottaknál is, edzésprogramokat kérünk be a klubedzőktől, szemináriumokat, továbbképzéseket szervezünk, rendezünk nekik, de emellett próbáljuk érdekeltté is tenni őket abban, hogy az utánpótlásból számukra is megérje továbbadni a tehetségeket a nagyobb egyesületek felé, amelyek képesek megoldani a nemzetközi szintű menedzselést. De ez csak egy probléma a sok közül, amire meg kell próbálnunk megfelelő megoldást találni. Ha itthon vagyok el fogok látogatni minden versenyre, amelyre tudok, igyekszem majd sok egyesületet meglátogatni, mindenki megkereshet a kérdéseivel, kéréseivel. Közös az ügyünk, remélem, mindenki felismeri a segítő szándékomat, nem azért vállalkoztam a feladatra, hogy gátakat és fékeket állítsak mások életébe.
– A felsoroltak alapján nem kis fába vágták a fejszéjüket. Mi motiválja ebben?
– A saját életem. Az, hogy milyen sokat jelent egy olimpiai indulás egy versenyző életében. S ha még érmet is tud szeretni, az egészen megváltoztatja az életét. Nekem is megváltoztatta, meghatározta, ahogyan Kovács Antinak, Hajtós Bercinek, Csák Józsinak, ahogyan Tuncsik Józsefen, Kincses Tiboron, Ungvári Miklóson, Csernoviczki Éván át Tóth Krisztiánig mindenkinek meghatározza. A nyolcvanas években a tévében láttam, amikor Ozsvár Bandi bácsi felállt a dobogóra a moszkvai olimpián, az a kép lett az álmom. Fontos, hogy a mai fiataloknak is legyenek álmaik, mi pedig segítsünk megvalósítani azokat.
judoinfo.hu
