Minden ember életében fontos esemény a születésnap. Leginkább a kerek számokat szeretjük nagyobb ünnepséggel megünnepelni. Az évtizedek múlása nagy jelentőséggel bír. Amikor 20, 30, 50 éves lesz valaki, általában emlékezetes ünnepséggel kedveskednek a családtagok.
Így van ez egy vállalat, szervezet, sportszervezet életében is. A hazai szumó élet harminc (30!) éve kezdődött el. Három évtizeddel ezelőtt egy maréknyi ember azt gondolta, hogy ezt a távol keleti sportot kipróbálja, és meghonosítja hazánkban. De honnan jött az ötlet és milyenek voltak az első lépések?

A kezdetek

Hogy ezt megtudjuk, vissza kell kanyarodnunk a birkózó sporthoz, annak is egyik legismertebb, legeredményesebb versenyzőjéhez, Hegedűs Csabához. Őt Tuskirálynak ismerik, vagy a századik olimpiai aranyérem boldog tulajdonosaként. Szövetségi kapitányként is elévülhetetlen érdemei voltak, majd a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) elnökségének tagja volt 12 éven keresztül. Igy a világ birkózó életében is ismert volt. A japánok ezért őt keresték meg azzal, hogy a profi szumó mellett megalapították az amatőr szumó szövetséget (IFS 1992), és szeretnék, ha Európában is meghonosodna ez az ősi sport.

Hegedűs Csaba Elek Sándort, a Duna TV egykori szerkesztőjét, riporterét kérte fel arra, hogy keressen olyan embereket, akik kipróbálják, meghonosítják a szumót Magyarországon.

Ki is lehetne a legjobb, leghitelesebb arc, mint egy volt nehézsúlyú birkózó, aki hosszú időn át hozta a szebbnél szebb érmeket, köztük Európa-bajnoki aranyat, vagy világbajnoki bronzérmet.

Rovnyai János nem csak birkózásban, de szambóban is érmes tudott lenni a világbajnokságon Oroszországban úgy, hogy itthon nem volt még szövetség, sem egyesületek, így a felkészülés nem lehetett teljes. János szívesen vállalta, hogy a szumó népszerűsítését elvállalja, hiszen teljesen testhezállónak érezte ezt a szerepet.

De jöttek a kérdések: honnan ismerik meg a szumó szabályait, hogyan fogják tudni felkötni a mawasi övet, egyáltalán honnan szereznek be öveket, ami nélkül elképzelhetetlen a küzdelem.

Vitray Tamás ismert riporter ebben az időben az egyik állandó műsorában beszélgetett egy érdekes emberrel, aki kapóra jött az eltökélt kis csapatnak. Hiroe Tomohiko Magyarországon született, japán apától és magyar anyától. Ő volt az, aki Japánban élt, és egy profi szumó klubban tanult meg mindent, amit erről a sportról tudni lehet. Ezt a műsort János és Sanyi is látták. Meg is keresték Tomit, és hamarosan ügyük mellé állították. A triumvirátus megkezdte nagy kalandját 1995 őszén, hogy felkészüljenek a decemberi tokiói világbajnokságra.

Az első edzések a BVSC Szőnyi úti birkózótermében voltak. Az alapokat a három év profi szumó birkózók között tapasztalatokat szerzett Hiroe Tomohiko tanította meg a csapattagoknak. Megtanította a szabályokat, a rituálét, ami elengedhetetlen kelléke a küzdelemnek. Megtanította, hogyan kell megkötni a mawasi övet és azt, hogy mind a vereséget, mind a vesztes csatát méltósággal kell viselni, érzelmeket a dohión nem lehet mutatni. Megtanulták azt is, hogy nem szabad hátra indítani fogást- ellentétben a birkózással és a cselgánccsal –, mert annak vereség a vége.

Tomi 85 kilogrammos, Elek Sanyi 115 kilogrammos, míg Rovnyai Jani a +115 kilogrammos súlycsoportban került benevezésre. A sok kezdeti nehézség ellenére a fiúk nem vallottak szégyent. Mindenki nyert több meccset is, így mindhárman a középmezőnyben végeztek.

A pozitív élmények arra ösztökélték őket és másokat, hogy újra összeüljenek, és különböző embereket bevonva sportági szövetséget hozzanak létre. Így lett a megalakuló szövetség első elnöke Sipos Árpád Európa-bajnok birkózó. De feltűnt közöttük Som Lajos zenész, Kincs István az Őrmester Kft tulajdonosa, dr. Szőke Miklós az ÁPV Zrt akkori igazgatója is.

Pár évvel később én is csatlakoztam a kicsi, de lelkes csapathoz. De ez már egy másik történet.

Ancsin László