Előző cikkemben valahol itt fejeztem be. A systema összetettsége és tudásanyaga végtelen és mély. Olvastam egy könyvet, amiben egy rész nagyon megfogott

A könyv szerzője Dan Millman, akivel volt szerencsém személyesen is találkozni majd 70 évesen kirobbanó erőben és egészségben. A könyvről tudni kell, hogy a történet a régi Oroszországban játszódik.  Szókratész egy alkalommal egy systema edzést ír le, ahol egyetlen ütést 6 órán keresztül hajtanak végre. Sokáig nem értettem a mibenlétet, a lényegiségét. Amikor el kezdtem foglalkozni komolyabban a rendszerrel Denis Ryauzov mester mellett, figyelmes lettem a kirobbanó, hirtelen megjelenő erőre és dinamikára. Precizitása és sebessége teljesen lenyűgözött.  Figyelve a mozdulatait felfedeztem benne egy magasfokú tudatosságot ahogyan a teste minden részét irányitás alá vonja. Tekintettel arra, hogy más rendszerek mellett sokat foglalkoztam a test nyomáspontjaival és a testen belül található energia rendszerrel (Elemek, meridiánok) illetve a meditációval, megértettem egy mögöttes párhuzamot mely magyarázatot adott a könyvben található fejezetre is.

Egy módszer a cél felé elég sokrétű lehet, hiszen mindegy a hegy melyik oldalán haladunk a csúcs felé egyszer felérünk ugyan arra a pontra. Némelyik oldal több időt követel míg a másik kevesebbet. Csak a tudatos utazó választja ki pont a neki megfelelő utat. Így van ez a systema rendszerekkel is. A fejlődés nem csak a fizikai síkon történik meg a saját testünk felfedezése által. Mint minden buddhista vagy hindu vallási irányzatban a Lényt, mint olyat 3 szintre tagolják. A test, beszéd vagy energia és a tudat szintjére melyek elválaszthatatlan egységet alkotnak. Így a módszereknek melyeken keresztül fejlődnünk, kapcsolódniuk kell ehhez a 3 kapuhoz.  Tudatosság nélkül nincs energia, energia nélkül nincs test és nincs megnyilvánulás. A test erejét nem kizárólag a fizikai erőnk adja. Belső stabilitásunk (elemi szinten) meghatározza külső erőnket. Ezt a régi rendszerek, mint a shaolin papok, Tai chi és chigong mesterek tökéletesen tudták és értették.  De hova lett ez napjainkban és a systema rendszerek hogyan őrizték meg?

A speciális rávezető gyakorlatok és játékok már alap szinten is mozgatják energiáinkat és tanítják a tudatosságot mely egyfajta belső megfigyelésen alapszik. Ne csak csináld, érezd a mozdulatokat és kapcsolódj hozzá a légzéssel.

Ez a módszer és oktatási tematika egyedülálló rendszert képez melyet egyébként is fix alapelvek vezérelnek. A rendszer, mint mondtam szintén 3 részre osztható:

Fizikai szint, avagy a formák világa

• Ez a szint a test külső megnyilvánulásait teszi prioritásba, azaz a koordinációt, ütéseket, rúgásokat, blokkokat mindenfajta belső magyarázat nélkül. Jellemzőek az egyenes vonalú mozgások, kitérések melyeket a fizikai szabályszerűségek határoznak meg. (Hatás-ellenhatás, tehetetlenség, gyorsulás, sebesség stb. Az elemi energiák közül a stabil, központi föld energiát prezentálja amire csak magasabb szinteken látnak rá a tanulók. Ezen a szinten nem sok különbséget lehet felfedezni vagy legalábbis minimálisat más harci rendszerek mozgásformáiból.

Egyesitett energiák szintje

• Genetikailag mindannyian egy egyedet alkotunk saját egyéni genomokkal, vonásokkal. Azt gondolnánk az emberekben a külső megnyilvánulásokon kívül semmi közös nem található. Vagy mégis? Azonos levegőt lélegzünk, ugyanaz a gravitáció tart minket itt a földön, Egy elektromágneses térben létezünk, És ugyanaz a Prána, Chi vagy Ki éltet bennünket, mint mindent ezen a földön. Egyenlőek vagyunk, legalábbis sok bennünk a közös mindegy, hogy támadóként vagy védekezőként állunk a harcban. Ezek az energiák igenis mérhetőek, használhatóak a mozgásban az intuícióban. Ezen a ponton különül el a Systema más rendszerektől. Mert ezeknek az energiáknak a használatához hit és tudatosság kell vagy legalább is a befogadás (nyitottság) lehetősége. A mai világban az emberek inkább bezárkóznak megnem értve saját világukat és lehetőségeiket. A mozgások elkezdenek eltérni a szabvány egyenesektől, megjelennek a nyomáspontok, energetikai alapelvek és az 5 elem tana. (Öt elem: Fa, tűz, föld, fém, víz // Tibeti rendszerek: Tér, Levegő, Tűz, Föld, Víz). Gyakorlatokban megjelenik az intuíció fejlesztését szolgáló játékok, és az eszközökön keresztül a gravitáció jelenlétének gyakorlása. Érdekes tény, hogy tudjuk létezik a gravitáció, de hogy mekkora hatása van ránk azzal szinte soha nem foglalkozunk.

Tudatosság vagy a szellem szintje

• Mint a do rendszereknél itt is hasonló a folyamat az ősvényen melyet bejárunk a tanuláson keresztül. Mint minden harci rendszerben akár csak a régi szamurájoknál vagy nindzsáknál a legmagasabb szint a tudat a szellem korlátlansága a test felszabadítása a tudat tisztasága a cél. Ezen a szinten előtérbe lépnek a szellemi gyakorlatok és az elemi minőségek megértése, használata. A meditáció vagy egyéb mozgásgyakorlat (Jóga) nem különbözik bármely más mozgásgyakorlattól vagy módszertől, amit nagy ismétlésszámban végzünk. Egy idő után minden gyakorlat, módszer képes eljuttatni a tudatosság egy fokára amikor elkezdünk önmagunk felé fordulni. A legnagyobb mesterek mind tudják, hogy a végső harcot minden esteben önmagunkkal az egonkkal vívjuk. A meditáció közvetlen út ennek felismeréséhez, az energia gyakorlatokba történő integrációjához. Az elemi minőségek meghatározzák dinamikánkat, erőnket, mozgásunk lágyságát stb. De tovább megyek: Lelkiállapotunk, emócióink is hasonló hatást gyakorolnak ránk „ Mindsett”.

Legyen szó lőfegyverkezelésről vagy egy ütés elhárításáról a tudatosság mindenhol nagy szerepet játszik.

Akkor miért fordított sorrendben haladunk?

A befogadáshoz és megértéshez idő kell. Ez bizonyos rendszerek esetében 10-15 év mire egy fekete öv után az ember egyáltalán rájön mit is gyakorol igazán. A mai világban az ebay-ről rendelhető kapszulás rendszerben megvásárolható tudás nem fogja kiváltani az utat soha. De az igények mégis erre mutatnak.

Igy rendszereink tisztaságának megőrzése legyen az bármelyik harcművészeti rendszer rajtunk oktatókon, tanárokon múlik. A valódi értékét ezeknek a rendszereknek mi közvetítjük olyan tanárok nyomdokait követve, akiknek szintén fonatosak voltak ezek az értékek. Ahogy Tenzin Wangyal Rinpocse is mondta nem elég, ha tudjuk hol vagyunk a térképen. Látnunk kel honnan jöttünk és merre tartunk. (Forrás, ösvény, gyümölcs).

Ezúton mondok köszönetet utamban segítő minden tanáromnak, akik megtartották ezt a fajta szentháromságot. Külön köszönet Denis Ryauzov mesteremnek, tanáromnak és barátomnak a kitartó foglalkozásért és értékes időért, amit fejlődésembe fektetett.

Szép napot minden harcművész kollégának!