Írta: Dr. Fridrik Gábor, Fridrik Balázs, Kozma András

A baranta, mint hagyományos magyar harcművészet ötvözi a harci technikák elsajátítását a magyar kultúra ápolásával. Mint minden harcművészet, így a baranta is rendelkezik a fejlettségi szintet tükröző fokozatokkal. A fokozatvizsga rendszer célja, hogy átlátható, egységes fejlődési irányt adjon a barantázók számára és lemérje az előre jutás mértékét. A fokozatok mérföldkövek, haladási pontok a baranta tudás elsajátítása során, amelyek segítik a harcost a helyes úton való megmaradásában. Ez a rendszer biztosítja, hogy a barantások fizikailag, szellemileg, lelkileg és kulturálisan is folyamatosan fejlődjenek és lemérhessék aktuális tudásukat. A harcos fogalma a baranta szellemiségében messze túlmutat a pusztán harci készségekkel rendelkező személyen. A harcos nem csupán fizikai értelemben felkészült, hanem szellemi, erkölcsi és közösségi értékrendjében is megingathatatlan. Egy igazi harcos képes az élet bármely helyzetében önálló helyzetfelismerésre és cselekvésre, ugyanakkor szervesen kapcsolódik a közösségéhez, és annak szolgálatába állítja képességeit, tudását.

A barantás legfontosabb tulajdonsága az önálló helyzetfelismerés képessége, mely nem csupán a „harctéren” a küzdelemben való gyors reagálásban nyilvánul meg, hanem az élet bármely szituációjában megfelelő választ ad az őt ért külső hatásokra. Az, hogy valaki képes önállóan, adekvátan cselekedni, azt feltételezi, hogy világosan érti önmagát: ismeri erősségeit, gyengeségeit, és tisztában van azzal, hogy egy adott helyzetben hogyan tud a leghatékonyabb lenni. Ez nem csak egyéni túlélést, hanem az élet átfogóbb értelmezését is jelenti. Egy barantás számára az élet maga is folyamatos küzdelem, ahol a problémák felismerése és a helyes döntések meghozatala mindennapos próba, kihívás. A harcos nem csupán önmagáért felelős, hanem a közösségért, azokért is, akik rá támaszkodnak.

A szellemi alapok az önismeretből és a tanulás iránti elkötelezettségből fakadnak. Egy harcos számára a tudás nem csupán eszköz, hanem életforma, amelyet folyamatosan alkalmaz a mindennapokban és szüntelenül gyarapítja azt.

Az erkölcsi alapok az igazságosságban, a becsületben és a felelősségvállalásban gyökereznek. Egy igazi barantás harcos soha nem cselekszik önző indíttatásból, hanem erkölcsi iránytűjét követve védi és támogatja közösségét. Egy barantás sohasem valami ellen, hanem mindig valamiért harcol!

A fizikai alapok az erőnlétet, állóképességet és technikai felkészültséget jelentik. Ezek elengedhetetlenek a harcban és a mindennapi életben is stabilitást, önbizalmat adnak.

A harcos számára a test, a szellem és a lélek szoros kapcsolatban áll egymással – az egyik fejlesztése a többit is erősíti. Az emberi lélek és az elme, hasonlóan a testi fejlődéshez, egy folyamatos érésen, gyarapodáson megy végig. Ez a gazdagodás, fejlődés egyénenként különböző ütemben halad. Ahhoz, hogy egy barantás a világban meg tudja határoznia pontos helyét, megfelelő és valós értékrendet kell kialakítania. Az örökös versenyben lévő, fölé és alá rendelt világ természetellenes és hosszú távon életképtelen. Ha egy jelképesen működő világ rendje alá rendelve építi fel az ember a személyiségét, akkor sohasem válhat önállóvá, nem rendelkezhet egyedi egyéniséggel és alkalmatlan lesz felelősségteljesen ellátni saját feladatait. A hagyományos magyar életelvek szerint élő ember először önmaga megismerésére és meghatározására törekszik, s ezt helyezi a fennálló világ rendje mellé. Ez tulajdonképpen a magyar műveltségen alapuló személyiség fejlesztés!

Saját képességeknek a pontos ismerete elengedhetetlen és felmérése nagyon fontos visszajelzés a harcos számára. A személyiségek nem egyformák. Adottságokban, képességekben, a tudás elsajátításában is jelentős különbségek vannak. A barantás fokozatvizsga rendszer ezt elfogadja és lehetővé teszi a gyengébb képességek kompenzálását az erősebb készségek kihasználásával. A vizsga felépítése a barantás hétpálcás rendszerre épül.

A hétpálcás rendszer, mint oktatási és szervezési elmélet, a barantás mellérendelő személyiség fejlesztés és társas néplélektan egyik alappillére. A pálcák egy adott fejlődési szakaszt, szintet szimbolizálnak. Az első pálcától, amely az életmódot képviseli a hetedik pácáig kell eljutni, ami már maga a „harc”, a közösség vezetése, irányítása. A pálcák egyre összetettebbek lesznek és nő a szükséges előismeretek mértéke (előző pálcák). Azonban az adott pálca nem áll meg és nem váltja fel egy másik pálca, hanem az idő előrehaladtával ezek párhuzamosan futnak egymás mellett. Az együttműködés képessége egy barantás számára nem jelent alárendeltséget, hanem kölcsönös tiszteleten alapuló szövetséget. Egy jó harcos felismeri, hogy a közösségi erő mindig felülmúlja az egyén erejét, és ennek érdekében szándéka együttműködni másokkal, tanítani és tanulni is egyaránt. Ez a hatodik pálcát jelenti. A fokozatvizsgarendszer követelményei szintén a pálcák szerint mellérendelően – vegyes fokozatú ellenfelek, közös vizsgafeladatok – fokozatosan haladnak a felső, vezetői fokozatok felé.

A harcos közösségi szerepe nem csupán egy harci egység tagjaként nyilvánul meg, hanem a mindennapi életben is vezetővé válik, aki példát mutat felelősségvállalásból, bátorságból és bölcsességből. A közösségi gondolkodás az összetartozás érzését erősíti, és egy olyan értékrendet teremt, amely a közös célokért való cselekvést ösztönzi. Ez már a legmagasabb szintet, azaz a hetedik pálcát jelenti.

Az első pálca és ezzel együtt a fokozatok alapköve az életmód. A baranta harcosának önismerete, közösségi felelősségvállalása, valamint szellemi, erkölcsi és fizikai készségei mélyen gyökereznek a magyar hagyományokban és népkultúrában. A népmesék tanításai az erkölcsi döntések fontosságát hangsúlyozzák, a néptánc és népzene a közösségi együttműködést és a ritmus érzékelését fejleszti. A történelmi hagyományok a hősi helytállás és a vezetői felelősségvállalás példáit állítják elénk, míg a harci testkultúra a fizikai készségeket és az önfegyelmet erősíti. A Barantában az életmód mindennek az alapja, így a fokozatok megszerzéséhez a népi műveltség elengedhetetlen. Ebből úgy szintén teljesíteni kell a vizsga feladatokat, mint a harci testkultúra bármely területeinél.

A vizsgák egyértelmű követelményeket tartalmaznak, amelyek biztosítják a folyamatos fejlődést. Az, hogy valaki magasabb szintre léphessen, nem csupán a harci készségektől függ, hanem attól is, hogy mennyire érett személyiség, mennyire van egyensúlyban önmagával, a környezetével és közösségével, mennyire elkötelezett a magyar hagyományok ápolása és megismerése iránt. A rendszer egyik különleges eleme, hogy a harcosoknak nemcsak a fegyverforgatásban kell helytállniuk, hanem szellemi tudásukról is számot kell adniuk.

Az életmódot követően a második pálca az iskolagyakorlatok, önvédelem és alapgyakorlatok által, a harmadik pálca a mozgás összekötések és elemzések révén, a negyedik pálca pedig a reflexgyakorlatok elsajátításával segít magasabb szintre jutni és felkészülni a fokozatvizsgára. Mindezek a pálcák a lépésrendszerek, mozgás összekötések révén alakítják a barantázót az önálló küzdelmi stílusának a megformálásához. A vizsgákhoz szabad küzdelmi helyzetek kapcsolódnak, amelyekben a gyakorlóknak bizonyítaniuk kell harci képességeiket és küzdőszellemüket. Ez már az ötödik pálcát jelenti. A vizsgázók előre lefektetett szabályrendszer szerint szabadon mozoghatnak, a legváltozatosabb körülmények között mérik össze erőiket és ügyességüket. A feladat teljesítése során a vizsgázó saját szintjének megfelelő, alacsonyabb és magasabb szintű barantással is megküzd. Ebből egyenesen következik, hogy egy adott fegyvernemben legalább 5-10 szabad küzdelemre kerül sor és a vizsgafeladatok között 3-5 fegyvernem is szerepel. Az ilyen harcokban a technikai tudás mellett fontos szerepet kap a helyes hozzáállás, a pontos helyzet felismerés, a fegyelem és a tisztelet. Mindezeknek köszönhetően a magasabb fokozatokon a készség szintű harci technikák alkalmazásán túlmenően, már a harcászati stratégiák megfelelő alkalmazása is fontos szerepet kap. Bars, azaz ötös fokozatoktól okturnak, tehát oktatónak számít a barantázó, ami annyit jelent, hogy nem csak tudnia kell az adott fokozathoz szükséges követelményeket, hanem mindezt át is kell tudnia adni az alacsonyabb fokozattal rendelkezőknek. A fokozatvizsga során az oktatási képességeiről is számot kell adnia a vizsgázónak. Mindez biztosítja, hogy a vizsgázók nemcsak ügyes harcosok, hanem jó vezetők és hatékony tanárok is legyenek, akik csapatban tudnak tevékenykedni.

A baranta fokozatvizsga felépítése, mind a felnőttek, mind a gyermekek – vagyis csikók – esetében, a népi tízes harci rendszerek elvét követi, amely mindig a teljesség, az egység és a fejlődés szimbóluma volt. Ez a számrendszer a harci képességek folyamatos bővülését és a komplex tudás elérését jelképezi. A fokozatok nem csupán technikai készségek mérését szolgálják, hanem a személyiség fejlődésének szimbolikus állomásait is jelentik és lineáris, de egyben spirális rendszert alkotnak, azaz minden elért szint újabb kihívásokat, magasabb szintű felkészültséget és mélyebb önismeretet igényel. Emelkedő rendben mutatják meg, hogy az adott barantázó milyen mértékben birtokolja az elődei által reá hagyományozott harci örökséget, valamint, hogy milyen mértékben képes ezt alkalmazni és fejleszteni. Az emelkedő tízes rendszerhez a népi megfigyeléseken alapuló állatok harci értékeit figyelembe vevő régi magyar tájnyelvi és kun, török állat megnevezések tartoznak. Ezek a harci, szellemi képességek egy-egy szintjét jelölik és az adott állatra jellemző viselkedésformát takarják. A fokozatok odaítélése során a vizsgabizottság azt a tényt jelzi, hogy az elvárt testi-, lelki-, erkölcsi képességek, készségek és tartalmak magasabb szintre emelkedtek.

A tíz barantás fokozat négy különböző csoportba tagozódik. Az első kettő a legény fokozat, vagy régebbi megnevezéssel a csobáncok. Ők már tisztában vannak az alapvető barantás ismeretekkel, de még keresik saját maguk képességeit, ismerkednek saját határaikkal. A következő két fokozat a csatárok, korábban vitézlők tagozata, akik már komoly harci értékkel bírnak. Képesek közösségben gondolkodni és cselekedni. Közülük már foglalkozásvezetők is kikerülhetnek. Őket követik az oktúrok, vagyis az oktatók tagozata. Példamutatásukkal tudatosan adják tovább az ismereteiket az alacsonyabb fokozatúaknak, alkalmasak közösségek vezetésére, irányítására. Ebből kifolyólag felelősségük óriási. Végül az utolsó két fokozat a kajtorok, azaz visszatérők csoportja. Ők az ősökhöz közel állók, a személyiség fejlődés csúcsát képviselik. Összetett tudással rendelkeznek a harc minden területéről, szellemiségük, erkölcsük kikezdhetetlen.

Az első fokozat, azaz a Bodur az alapvető barantás tudást kéri számon. Különleges a többi fokozathoz képest, hisz minden éveben fix követelmények alapján történik, és maga a fokozat nem évül el. Valójában ez a barantához szükséges alaptudást foglalja magába. Az ennél magasabb fokozatok esetében a fokozatvizsga során teljesítendő feladatok összetétele minden évben változik. A baranta 24 fegyverrel rendelkezik, így egyetlen vizsganapon nem lehetséges az összes számonkérése. Vannak állandó feladatok, amelyek minden felmérés során szerepelnek, mert nagyon fontosak a harcművészet szempontjából, és vannak minden éven változó vizsgaelemek is, melyek a vizsgaszabályzat alapján kerülnek meghatározásra.

A személyiségfejlődés egyes állomásai mindig új kihívásokat tartalmaznak. Egy barantás nem az által válik harcossá, hogy fokozatokkal rendelkezik, hanem azáltal, hogy képes folyamatosan fejlődni és a megszerzett tudását – akár szélsőséges körülmények között is – megfelelően alkalmazni, mind harci, mind szellemi és erkölcsi értelemben egyaránt. Az első öt fokozat megszerzése egy egész napon keresztül történik, 25-30 vizsgafeladat teljesítésével. A hatodik, azaz Csanád fokozattól a vizsga 3 napon át tart. Ennek megfelelően a vizsgafeladatok száma is megháromszorozódik. Ez nagyon komoly megterhelést jelent. Egy-egy feladat megfelelő végrehajtása nem okozhat gondot, azonban folyamatosan, egymást követően 25-30 esetben megfelelni már óriási kihívás. Jelentős állóképességet igényel és ekkor nemcsak a test és a szellem, hanem a lélek is vizsgázik.

A fokozatok elérése nem egyszerű cím vagy rang, hanem egy önismereti út szimbolikus mérföldköve. Nem minden barantásnak kell, vagy van lehetősége, a legmagasabb fokozatig eljutnia, azonban iránymutatásnak és az életútjában célnak kell tekintenie. A fokozatvizsga rendszer szimbolikus szellemisége abban is megnyilvánul, hogy a vizsgázott a megszerzett fokozat jelképét rovásjelekkel, veretes övén vagy öltözetén megjelölheti. Ez a megjelenítés nem az önmutogatás vagy hivalkodás eszköze, hanem egy belső értékrend külső kifejeződése. A fokozatokat az egyén elsősorban önmaga számára tartja számon, nem mások elismeréséért vagy társadalmi megbecsülésért. Ezek a szintek saját belső fejlődésének tükrei. A tudás nemcsak megőrzendő örökség, hanem folyamatosan továbbfejlesztendő képesség is, emiatt a Barantában a fokozatok nem örök érvényűek (kivéve a Bodur). Amennyiben adott időn belül a harcos nem védi meg, vagy nem lép magasabb fokozatra, úgy a korábban megszerzett fokozatát elveszíti és egy szinttel hátrébb kerül.

A fokozatok a nyugati gondolkodástól eltérően nem egy hierarchikus rendszer szintjének fokmérői. A barantában valódi mester–tanítvány kapcsolat nem létezik. A fokozatvizsgák során, csak úgy, mint a barantás versenyek alkalmával nem az ellenfél legyőzése a cél, hanem a harcos saját magának a megismerése, megmérettetése, hogy hol tart az úton. Mindezt a közösség tagjainak a felemelése, akár saját szintje fölé emelése által valósítja meg, melynek során a saját személyiség legalább annyira fejlődik, mint a felemelt harcos társáé. Ezen alapul a baranta edzési, oktatási filozófiája, melyet Arkadas rendszernek neveznek. Tanulni mindenkitől lehet, akár egy kisgyermektől is.

A fokozatok elérése során a barantázó egyre inkább megérti és birtokolja azokat a harci és szellemi örökségeket, amelyeket az elődök rá hagyományoztak. A rendszer azonban nemcsak a tudás átvételéről szól, hanem arról is, hogy a tanítvány képes legyen ezt a tudást alkalmazni, továbbfejleszteni, a közösség érdekében használni és legfőképpen tovább adni a fiatalabb nemzedékeknek. A harcos tehát nemcsak az örökség egyszerű őrzője, hanem annak aktív alakítója is. Minden megszerzett fokozat azt szimbolizálja, hogy az egyén nemcsak technikai értelemben lépett előre, hanem olyan szellemi és erkölcsi magasságokba jutott, ahol képes másokat is tanítani és ez által példaként szolgálni.

A 10 csikó fokozat a 0-3 éves kortól egészen a 13-14 éves korosztályig biztosít fejlődési lehetőséget a Barantában. A fokozatok megszerzése teljesen másképp, más rendszerben történik. Ezek a fokozatok életkori sajátosságokra épülnek, és elsősorban a gyerekek szellemi és fizikai képességeinek fokozatos fejlesztését célozzák. Ebben a szakaszban nem a hagyományos barantás harci technikák és fegyverforgatási készségek állnak a középpontban, hanem az életkoruknak megfelelő próbák, ügyességi és logikai feladatok, amelyek játékos formában tanítják meg őket a kitartásra, a helyes döntéshozatalra és az együttműködésre. A csikó fokozatok célja, hogy a gyerekek megtapasztalják a sikerélményt, fejlődjenek önismeretükben és közösségi érzékükben. A játékos feladatok során észrevétlenül sajátítják el azokat az alapértékeket, mint a bátorság, a tisztelet, az önfegyelem és a felelősségvállalás, amelyek későbbi harcosi és közösségi szerepük alapját képezik.

Összegezve elmondhatjuk, hogy a baranta fokozatvizsga rendszere sokkal több, mint egy harci képzési struktúra. Egy olyan komplex fejlődési rendszert alkot, amely az önismeret, a közösségi felelősségvállalás, a szellemi, erkölcsi és fizikai készségek fejlesztését egyaránt szolgálja. A fokozatokat az egyén belső fejlődési szintjeinek tekintjük és ez nemcsak a harcművészetben, hanem az élet bármely területén példaként szolgálhat. A harcos számára a fokozat megszerzése nem egyszerű vizsgázás, hanem egy életen át tartó fejlődési út mérföldköve, amelynek végső célja az önmagunkon való felülkerekedés és a közösség szolgálata. A fokozatvizsga rendszere megtanítja a barantásokat egy közös nyelv elsajátítására és használatára, amelynek köszönhetően bármikor, bármilyen helyzetben képesek szinte azonnal, egy egységes, jól együttműködő, hatékony csapattá szerveződni.

(Szerkesztői megjegyzés: A képek csak ilusztrációk. )