Az ökölvívás világa nemcsak a ringben zajló küzdelmekről szól, hanem azokról is, akik a háttérből emelik a sportág fényét. Van köztük valaki, aki nem csupán bemutatja a versenyzőket, hanem megteremti azt a különleges atmoszférát, amelyben a mérkőzések valódi ünneppé válnak. Mai interjúnk alanya egy olyan valaki, akinek a hangja összeforrt a magyar bokszélettel – ő az, aki a gongütés előtt a szorítóba szólítja a harcosokat, és akinek minden bejelentése egy sporttörténeti pillanat. Ő a ringszpíker. De hogyan lesz valakiből ringszpíker? Mitől válik igazán jóvá ebben a szakmában? És milyen út vezetett a mikrofon mögé? Erről mesél nekünk Takács-Benis Péter, azaz „Deze” ugyanolyan szenvedéllyel és elhivatottsággal, mint ahogyan a ringben megszokhattuk tőle.

Kedves Daze! Úgy tudom gyermekkorodban több sportágat is kipróbáltál, de az igazi nagy szerelem a foci volt. Kérlek, mesélj nekünk erről!

Először is szeretném megköszönni, hogy velem készítitek ezt a cikket, óriási megtiszteltetés és kitűntetés köszönöm. Igen gyermekkoromban sok sportot kipróbáltam súlyt emeltem, birkóztam, és természetesen fociztam, amiben igazán maradandót tudtam alkotni, az a foci volt. Amiből 11 évet itthon és 9 évet pedig külföldön Ausztriában játszottam.

Milyen poszton játszottál?

Életem első hivatalos mérkőzésén csatárként, de akkora öngólt sikerült rúgnom, hogy akkori edzőm azt mondta, aki ekkora öngólt tud rúgni annak a következő mérkőzésen kapuba kell állni. Hát így ragadtam én a gólvonalon 20 évig, és lettem kapus. Mikor akasztottad szögre a stoplist? 2006-ban fejeztem be az aktív futballt 38 évesen majd pár évig még edzősködtem.

Hogy jött az életedbe a box?

Életem szerelmével az ökölvívással egy sajnálatos esemény hozott össze. 2010-ben tragikus hírtelenséggel elhunyt egy gyermekkori jóbarátom Hauer Lajos, aki egy csodálatos ember és kiváló ökölvívó volt. Az Ő emlékére rendeztek egy versenyt ennek okán megkeresett Varga Roland a verseny szervezője, Lala jóbarátja akkori edzője, hogy legyek a verseny ringbemondója. Mondhatnám azt is, hogy a Roli fedezett fel. A versenyt követően keresett meg a Magyar Ökölvívó Szakszövetség akkori vezetése és a 2011.-évi Szombathelyen megrendezett 88. felnőtt Ökölvívó Magyar Bajnokságon a Magyar bajnokokat már Én hirdethettem ki. Így kerültem kapcsolatba a BOX-al és lett egy életre szóló szerelem.

Milyen út vezetett odáig, hogy ringszpíker lettél?

A fent említett versenyek kapcsán olyan szimbiózis alakult ki az ökölvívás és köztem, ami fontos mérföldkő volt az utam elején, hogy ringbemondóvá válhassak.

Erre a munkára kell készülni? Kell rá edzeni?

Nem feltétlenül kell, de lehet, és ne tűnjön nagyképűségnek, de erre születni kell.

Vonzó pálya ez másnak is? Van utánpótlás? Van konkurencia?

Mindenki maga dönti el, hogy számára mi a vonzó, a kiválasztódásnál minden kiderül. De hidd e,l a sportág kiválaszt magának, ha szeretne téged. Arról, hogy van-e utánpótlás nincsenek információim. Van-e konkurencia? Nem érzem úgy, hogy én bárkinek is konkurencia lennék. Ugyanakkor azt is megjegyzem, hogy én sem tartok senkit annak.

Mitől jó egy ringszpíker?

Attól, hogy az ökölvívás kiválasztotta magának.

Van példaképed?

Természetesen van így az én példaképem a ring szpíkerek attya Michael Buffer. Miért pont Ő? Mert Ő Buffer, nálam Ő a No.1, nem lesz nála jobb.

Ő miben más?

Abban, hogy amit Ő tud, azt senki más nem tudja így. Utánozhatatlan.

 A fejlődés ebben a szegmensben mérhető? Honnan tudod, hogy előre léptél, hogy jobb vagy, mint tegnap voltál?

Tizenöt éve szolgálom a hangommal az ökölvívást, amit és ahogy tudok azt így tudom az első naptól kezdve, tanulni és fejlődni, haladni a korral mindig kell és teszem is. Az, hogy jobb voltam-e mint tegnap azt az élet mindig igazolja. Számomra fontosak a visszajelzések, hiszen abból tanulok a legtöbbet.

Van olyan mérkőzés az eddigi pályafutásodban, ami valamiért különösen emlékezetes a számodra?

A 15 év alatt 24.610. (statisztikát vezetek róla) mérkőzést vezettem fel és hirdethettem rajta eredményt. A nagy számok függvényében számtalan olyan mérkőzés volt, ami különösen emlékezetes, de igazságtalan lennék, ha most csak egy párat emelnék ki.

Van kedvenc magyar, illetve külföldi boxolód?

Persze, hogy van Papp László, Kovács Kokó István, Erdei Zsolt, Gedó György, és Ifj. Balzsay Károly. Őket említeném a Magyar kedvenceim közül, nemzetközi vonalról pedig Muhammad Ali, és Roy Jones Jr.

 Mit gondolsz, mi a legfőbb erősséged?

A kommunikációs készség, ami részemről nyílt és őszinte mindig, de erősségemnek tartom még azt is hogy, amennyiben szükséges akár több ringre is (2-3 ra) tudok koncentrálni egyidőben, mint ahogy már volt erre példa Magyar Bajnokságokon, illetve pár évvel ezelőtt a Bocskai emlékversenyen Debrecenben is.

Miben szeretnél még jobb lenni?

Én? Már semmiben. Ne tűnjön nagyképűségnek, de amit tudok, azt tudom hajnali ½ 2- kor is, ha megébresztenek, és déltán öt-kor is.

Külföldi rangos tornákra, hogy lehet eljutni?

 Erre a lehető leg egyszerűbb választ tudom adni. Úgy, hogy meghívnak.

Van különbség az amatőr, illetve a profi mérkőzéseken szereplő ringszpíkerek között?

Igen van. Az amatőr Szpíker-ek szabályszerűbben kell, hogy dolgozzanak, egy adott forgatókönyv szerint, és sokkal szorosabb menetrenddel, míg a Profi mérkőzéseken dolgozók több show elemmel tarkítva, lazábban, szabadabban tehetik ezt. De egy közös mind kettőben, hogy ki kell szolgálni a közönséget és a versenyzőket egyaránt, mindig a tudásunk javát adva.

Lehet például egy cél az USA?

Ott ringszpíkerként fellépni! 55 évesen nekem már nem, számomra az Amerikai állom már csak egy állom marad.

A ringszpíker ha jól értelmezem, egyfajta hangulatfelelős is?

Nem feltétlenül, hiszen az, hogy milyen a hangulat egy adott eseményen, rengeteg összetevőn múlik. Ami viszont fontos a megfelelő hangulat érdekében, hogy a szpíker midig tudja azt, hogy a versenyzőknél nem lehet fontosabb.

Mi az, amit a legjobban szeretsz ebben a munkában?

A MINDENT! Csupa nagybetűvel. Számomra minden pillanatot élvezetet jelent ebben a munkában. Ez a szenvedélyem.

A bunyósokkal jó viszonyban vagy?

Szeretettel és tisztelettel vagyok irányukba és úgy érzem, hogy ez kölcsönös.

Hány éves korig lehet ezt ilyen magas szinten csinálni?

Erre nem tudok válaszolni, de mégis. Viszont csak a magam nevében. Én 65 éves koromig szeretném csinálni, és azt a pillanatot megérni mikrofonnal a kézben, hogy a most 2 éves unokámat, Istenes Palkót még ringbe szólíthassam.

Van olyan álommérkőzés, ahol szívesen hívnád be a boxolókat?

Minden mérkőzésen tudásom leg javát adva, szeretettel és tisztelettel szólítom a szorítóba az ökölvívókat. Nekem minden mérkőzés egy állom mérkőzés, hiszen nem tudhatom amikor behívom Őket a ringbe, hogy nem az lesz-e életem box mérkőzése, amit látni fogok. De azt tudom, hogy amikor megszólal, a gong akkor én is megszólalok, és a következőt mondom. „Hölgyeim és Uraim! Az elsőmenet. „

Kívánom, hogy sikerüljön! Köszönöm a beszélgetést!

Én köszönöm, hogy bepillantást adhattam egy ringbemondó életébe.