Gyerekként mindig lenyűgöztek a tetoválások. Irigykedve néztem a nálam idősebbeket, akiknek a bőrén ott díszelgett valamilyen minta – a vállukon, a hátukon vagy épp a lábukon. Persze akkoriban még nem volt ekkora választék, de már akkor is el tudtam magamon képzelni egy jó keleti motívumot. Az első két tetoválásom egy barátom révén került rám – két sárkány. De a vágy, hogy újabb minták kerüljenek rám, sosem múlt el. Nemrég ismét felötlött bennem a gondolat és a sors úgy hozta, hogy egy közös ismerős révén megismertem Turbek Viktort, aki nemcsak tetoválóművész, hanem a japán stílus elkötelezett képviselője. Felhívtam, találkoztunk, és beszélgetni kezdtünk. És mint kiderült, sokkal többről van szó, mint pusztán tintáról és bőrről…

Kedves Viktor! Úgy hallottam, nem állnak messze tőled a küzdősportok, harcművészetek. Milyen küzdősportokat próbáltál ki fiatalon, és mit adott neked ez a tapasztalat?

A 80-as évek elején, valószínűleg a keletről érkező kung-fu filmek hatására én is, mint sokak a generációmból nagyon szerettem volna küzdősportolni. Nem volt konkrét irány, nem volt kiszemelt stílus, bármi, ami a küzdelem művészetéhez közelebb visz szimpatikus volt.  Apámat kértem meg, hogy keressen nekem egy edzést ahová lejárhatok néhányszor hetente. Volt egy 4 danos karatemester kollégája, aki szerencsémre lehetőséget adott és elvitt egy Shotokan edzésre. Nagyon megfogott a légkör, pontosan azt adta az edzés, amire vágytam. Fegyelem volt és szabályok. Ha néhány szóban kellene kifejeznem mit éreztem az edzéseken, talán ezek a szavak jutnának eszembe: tisztaság, erő, őszinteség, nyugalom, bátorság, kitartás. Akkor 10 év körüli srác voltam, előtte sehol nem tapasztaltam ehhez foghatót. Tetszett, hogy lépésről lépésre lehet előre haladni, nem volt csalás, mindenkinek ugyanaz volt az útja. Tiszteltük az előttünk járókat, inspirációt jelentettek számunkra nem csupán az edzéseken, a mindennapokban is.

A többi küzdősportot is figyelemmel követtem, megpróbáltam felfedezni a főbb különbséget az irányzatok közt. Egyszer láttam egy Kyokushinkai bemutatót és lenyűgözött a lábtechnika, úgy döntöttem stílust váltok és átiratkozom, bár a fél várost át kellett utaznom az edzésért.

Talán egy évvel később egy akkori osztálytársam említette, hogy a lakásunktól 5 percnyire komoly szinten Kick boksz-ot oktatnak. Megnéztem és nagyon meglepődtem, mert élőben azelőtt még nem láttam kesztyűs „bunyót”. Nem bírtam kiverni a fejemből, és amikor néhány nappal később lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam, ott ragadtam. A kick box edzések más módon épültek fel, mint azt addig megtapasztaltam, komoly szerep jutott az éles küzdelemnek minden alkalommal. Tetszett, mert életszerű volt és hatékony.

Sajnos az élet úgy hozta, hogy a nagyváros egyik végéből a másikba költöztünk és egyértelművé vált, nekem másik edzést kell keresnem a távolság miatt. Az új környék szerencsére új lehetőségeket hozott magával, az akkor még hazánkban nem túl elterjedt Thai boksz is a látókörbe kerülhetett a maga nyers stílusával. Kíváncsi voltam miben rejlik a varázsa és meglátogattam egy edzést. Bár teljesen más volt, mint az általam addig megismert küzdősport irányzatok, mégis azonnal otthon éreztem magam. Érdekes és nagyon különböző emberekkel találkoztam, akik pontosan ugyanúgy, ahogy az évek során az edzéseken, tisztelték egymást és alázattal viszonyulnak a sportághoz. Ugyanaz volt a céljuk, hétről hétre jobbnak lenni bármennyi energiánkba is került.

Ennyi évvel később azt gondolom, ezek a fiatalkorban az emberbe szivárgó és ott gyökeret eresztett érzések, gondolatok egy életre meghatározzák az ember működését. Kitartást, alázatot tanulunk belőle és segít, hogy helyén tudjuk kezelni szerepünket a környezetünk tagjaként.  Számomra a küzdősportokkal való kapcsolódás békét és magabiztosságot adott és segített az elkerülhetetlen vívódásokban, harcokban helyesen látni és cselekedni.

Van kapcsolat a harcművészet és a tetoválóművészet között számodra?

A küzdősport és a tetoválás közötti kapcsolódásról kérdezel. Mindkettőnek a lényege a mélyben van, nem lehet egy hirtelen pillantás után megítélni egyiket sem. El kell benne mélyedni, tanulmányozni célszerű mielőtt véleményt alkotna bárki. Az ember a saját csiszolgatását végzi egész élete folyamán, melyet megtehet a sporttal  vagy kifejezheti akár tárgyak, képek készítésével, ételek kreálásával. Minden alkalmas arra, hogy varázslatot hozzunk belőle létre és általa bejárjunk önmagunkban egy utat. A küzdősport erőt ad és megteremti a kiegyensúlyozottságot, a békét a lélekben. A tetoválás, a jó tetoválás tulajdonképpen ugyanezt teszi velünk. A közös pont, hogy mindkét dolgot normális esetben önmagunknak, önmagunkért csináljuk.

Mikor került rád az első tetkó és mit ábrázolt?

Már egész fiatalon, 15 évesen vágytam rá, de tudtam, ez még korai volna. Megvártam a 18 éves kort bár így is beígérték a szüleim, hogy kitagadnak, ha tetováltatom magam. Az első minta elég konkrét volt, nem óvatosan kezdtem, egy kaszás csuklyás alak került a vállamra, kifejezendő, hogy „nem félek semmitől”. 

Jól hangzik. Lehet tudni, miért pont azt varrattad magadra?

Nem szeretem a mellébeszélést főleg akkor, amikor számomra fontos dologról van szó.  Tudtam, hogy minden tetoválás már a puszta tény miatt brutális lépés, hogy egész előttünk álló életünk alatt velünk marad.  Nem akartam lazán kezelni ezt a témát, a bátorságot szándékoztam kifejezni valamiféle nagyon le egyszerűsített, azonnal értelmezhető módon körítés nélkül.

Mi inspirált abban, hogy te magad is tetoválógépet ragadj? 

Tizenöt évesen kezdtem tetoválásokról szóló magazinokat és irodalmat gyűjteni. Akkor még nem gondolkodtam abban, hogy jómagam is erre az irányra kanyarodjak. Abban az időben úgy gondoltam, a tetoválók varázslók, karakteres, vagány fickók, akik rengeteg érdekes embert ismernek. Kicsit félelmetesek is ezek miatt. Olyan emberek, akik bizonyosan nagy tiszteletben állnak, hiszen az orvosokon kívül ők azok, akik örökérvényű dolgot tesznek egy másik emberrel. Úgy éreztem, én csupán én vagyok és nem egy varázsló, eszembe sem jutott, hogy tetováló próbáljak lenni. Azután teltek múltak az évek és ez a vonzódás a tetoválások iránt, nem csökkent. Már élőben is volt módom szemügyre venni igazi tetoválásokat ugyanis az országban megnyílt az első professzionális tetováló stúdió. A környezetemben barátok, ismerősök is tetováltattak, rám is került néhány minta és emberközelbe került ez az annakidején csupán magazinokból és könyvekből ismert varázslatos kultúra. Misztifikáltam az egész szakmát, tiszteltem a tetováló mestereket.  Az évek során kezdett körvonalazódni kik a szakma meghatározó szereplői. Kezdtem átlátni ki kicsoda, hol milyen tetkók menők a világban. Minden részletre figyeltem és utánajártam, hogy melyik mester hol és milyen tetoválásokat készít, legyen szó Amerikáról, Japánról, Olaszországról, Új-Zélandról vagy bármelyik szegmenséről a földnek.  Nincs sok igazi tetováló legenda a földön és én úgy éreztem ez a különleges világ megérdemli, hogy energiát tegyek bele, utánanézzek minden apró részletnek ami kapcsán kicsit jobban megismerhetem a nagyok munkásságát. Engem a tetoválóvilág ikonjai inspiráltak és vittek abba az irányba melynek az lett a vége, hogy jómagam is ezt a mesterséget választottam.

Milyen út vezetett el addig, hogy mára főként a japán motívumokat csinálod, ráadásul nagyon komoly szinten?

Már fiatal koromban is nagyon komplex dologként kezeltem a tetoválások világát. Sosem csupán egy felvarrható mintát láttam egy-egy tetoválás ötlet mögött. Számomra fontos volt a test, az elhelyezése a mintának, a szimmetria, a balasz a sötét és a világos részek közt. Ha csupán egyetlen ezekből rosszul van végiggondolva, simán előfordulhat, hogy valaki 60 évig kellemetlenül érzi magát a bőrében, mert olyan tetoválást visel mellyel nincs kibékülve. Egy igazi tetoválás olyan dolog melyre meg kell érni, aztán, ha elkészült meg kell szeretni, össze kell vele barátkozni, majd utolsó fázisként tudni kell vele élni, viselni. Elég komplex dolog és sajnos alig-alig vannak, akik mindent végiggondolnak a tetováltatás előtt. Ebben segíthet egy tetováló a tapasztalatával, gondolataival. A tetováltatás egy életre szól, mielőtt belevágnánk érdemes többször beszélgetni róla. Olyan szakembert célszerű keresni a megvalósításhoz, aki az adott területtel jó kapcsolatban van, ismeri és szereti azt a stílust. A tetoválás világában rengeteg stílus van jelen, ezek egy része komoly tradícióval rendelkezik. A múltból eredő irányzatok egyik ismérve, hogy kortalanok. Lehet valaki 30 éves avagy 70, élhet 1992-ben Hollandiában vagy 2023-ban Mexikóban, teljesen mindegy, ezek a stílusok elismerést kapnak bárhol, bármikor, soha nem mennek ki a divatból. Hogy ez miből fakad? Talán a mély háttértörténetekből melyek körülfonják a mintákat. Ezeket a stílusokat az emberek nem egy aktuális divathóbort alapján választják, nem hirtelen felindulásbók készíttetik, nem menő akciófilmek szereplőit ábrázolják és nem a mai sztár énekesek villognak velük. Az ilyen tetoválások nem a környezetünknek, saját magunknak készülnek. Ezek a minták sok esetekben nem csupán évek, évtizedek óta dédelgetett álmok alapján készülnek. Számomra egy tetoválás csak akkor működik, ha egy életre örömet és erőt ad viselőjének. Valahol ennek a gondolatnak a mélyén találkozik a tradicionális tetoválás és az én ízlésem, világlátásom egymással. Gyűjtöttem a szakirodalmat, nyomon követtem és a mai napig követem azon mesterek munkásságát, akik ebben a stílusban tevékenykednek, avagy tevékenykedtek a múltban. Utaztam és tetováltattam néhányukkal a privát műhelyükben ahol módom volt átélni és megtapasztalni olyasmit, amiről azelőtt fogalmam sem volt. Ezen találkozások mutatták meg számomra a követendő irányt a tetoválás varázslatos világán belül.

Miként definiálnád a különbséget tetkó és japán tetkó közt? Miben különbözik egymástól a „hagyományos” és a japán tetkó

 A fő különbség számomra a japán és nem japán tetoválások között talán az eszmeisége, a háttere, jelentése. Ebből az is következik, hogy általában más okok vezetnek minket ahhoz, hogy japán mintákat varrassunk a testünkre. Nem elsődleges a divatozás, az embertársaink elkápráztatása, esetleg vicces rajzok viselésének vágya. Ez valamiféle belső út, elmélyülés önmagunkban és annak a kifejezése a bőrünkön. .

Mi fogott meg a legjobban a japán tetoválási stílusban?

 A japán tetoválás fontos eleme, hogy jól illeszkedjen a testformához és dísze lehessen az embernek. Nagyon karakteres stílus, erős, kontrasztos, kifejező mintákkal melyek mögött történetek lapulnak. Sok esetben tömör, egybefüggő hátterekkel készülnek, melyek nagy testfelületeket takarnak. A japán tetoválások harmóniát és erőt sugároznak. Nyersek és egyszerűségük ellenére mindent képesek kifejezni. A japán stílus évszázadokkal ezelőtt született és rengeteg kritériumnak kell megfelelni, számos szabályt betartani ahhoz, hogy japán stílusú tetoválásnak hívhassunk egy tetoválást. A legegyszerűbb dolgokat a legnehezebb kitalálni. Ha valami bonyolult, rengeteg lehetőségünk van, hogy egy-egy részlettel elkápráztassunk másokat, mely kápráztatás azonban elvonja a figyelmet a lényegről. Például ha egy mintát szép színekkel készítünk el, sokak a szép színeket veszik észre és esetleg elsiklanak olyan tényezők mellett, mint például balansz, kontraszt. A japán tetoválások készítésében az egyik legnagyobb kihívás, hogy a maguk egyszerűségében kell megalkotnunk a nagyszerűségüket. Nem lehet túl sok és nem lehet túl kevés. A pont jót kell eltalálni, a harmóniát keresni. Engem ez a komplexitás fogott meg ebben a stílusban és ez az, amit semelyik másik műfaj nem ad meg számomra.

Mennyire tartod magad a tradicionális irezumi szabályaihoz, és mennyire formálod a saját stílusodra?

A tradicionális úton járok, de mert én készítem és nem más, természetesen vannak csak rám jellemző elemek a tetoválásaimban.

Van olyan japán szimbólum vagy minta, amely különösen közel áll hozzád? Ha igen, miért?

Természetesen van ilyen. Az egyik számomra különösen kedves minta a sárkány. A sárkány megrajzolása nagyon egyszerűnek tűnik, mégis rengeteg buktatót rejt. Egyszer, még kezdő koromban egy idősebb tetoválóval beszélgettünk arról, mennyire nehéz sárkányokat rajzolni. Ö azt mondta, az első 100 sárkányát mindenki elrontja. Akkor meglepett, el sem akartam hinni, ma már egyetértek vele. A sárkányok kitalált lények, nem valóság belőlük semmi. Csupán az elme alkotta a varázsukat és ruházta fel őket a legerősebb szimbólummá. Engem mindig lenyűgözött maga a tény, hogy a fejben megálmodott és kitalált sárkány a legerősebb, erősebb egy grizzlynél, egy elefántnál, egy oroszlánnál is. Ez számomra maga a tökéletes mese.

Milyen szempontok alapján tervezel meg egy japánmintájú tetoválást egy ügyfél számára?

Én a beszélgetéssel szeretek kezdeni. Az ügyfél mesél magáról, megpróbálom összerakni ki ő, milyen tulajdonságok jellemzik, milyen múlt áll mögötte. Van úgy, hogy egy alkalom nem is elegendő mindenre, de hiszek abban, hogy akkor jó egy tetoválás, ha pontosan annak az embernek készül, aki viselni fogja. Ha érzem az irányt, készítek egy egyszerű skiccet, ami mentén fogunk majd haladni. Átbeszéljük a részleteket és az okokat, mi miért lesz úgy, ahogy és ha mindketten úgy ítéljük meg, hogy jó úton járunk, következik maga a tetoválás procedúrája.

Mi a legnagyobb kihívás az irezumi tetoválások készítésében?

Számomra a legnagyobb kihívás megtalálni a személyre passzoló elképzelést.

Hogyan látod napjainkban a tetoválás, ill. a japán tetoválások elfogadottságát?

Manapság a tetoválások és maga a tetováltatás annyira elfogadott lett, mint soha annak előtte. Ami jó dolog is lehetne, de sajnos ezzel párhuzamosan eljutott oda a világ, hogy sokak számára nincs súlya annak, hogy a bőrünkön viselünk évtizedeken keresztül rajzokat. Manapság ha elmegyünk egy strandra, megdöbbenve láthatjuk, hogy 20 perc alatt 100 tetoválással találkozunk, de egyetlenegy sincs, amit magunkon el tudnánk képzelni. Ma 25 éves fiatalok készítenek tetoválásokat 30-60 éves vendégeknek. Stílusokat találnak ki, melyek általában 3 évig lesznek a köztudatban és díszítik azt a néhány embert, akik életük végéig ezekkel élnek majd. A legfőbb sokaknak, hogy a minta menő legyen és persze egy alkalommal el is készüljön, mert azonnal mutatni szeretnék másoknak. A mai tetkók nagy része nem jelent semmit, nincs mögöttes tartalom. A piacon minden kapható, vannak a kedvenc sorozatok szereplőinek arcképei, cicatappancs, kisvirág csuklóra, szerelmem neve randi dátummal, absztrakt stílusban kedvenc sportcipő vonalrajza, idézetek miszerint csak Isten ítélkezhet felettünk. A japán tetoválások egy teljesen másik kategória, komoly dolog, mely tényleg összenő velünk a mélyben. Olyan, mint a kártyajátékban az ász, bármi is van mellette, ez az, ami mindent visz. Ilyesmit büszkeség viselni, tekintélyt parancsol ott, ahol felbukkan. A japán tetoválásokat nem gyerekek és nem első tetoválásként szokták választani, talán a méretük, talán a karakterességük okán, talán mert előtte még soha nem találkoztak ilyesmivel élőben. Ez nem egy divat tetkó, erre meg kell érni, tisztában kell lennünk önmagunkkal, kik vagyunk, merre megyünk, mit szeretnénk. Ez egy erős dolog, talán nem is való bárkinek…