Juhász József
MSOSZ judo szakágvezető, Pestszentlőrinc-Kassa SE elnök

Minden sportágban előfordul, hogy egyszer csak megjelenik edzésen egy gyermek, akinek láttán az edző első gondolata, hogy mit keres itt, miért éppen ezt a sportágat akarja, nem tud vele mit kezdeni. Sokan azt gondolják, hogy pénzkérdés egy vagy több fogyatékos gyerek edzése a sportágban, mert inkább külön edzéseket kell nekik tartani, többlet kiadással jár, idő, terem stb. ezért inkább eltanácsolják.

Közel 20 év integrált edzés tapasztalata alapján bátran ki merem jelenteni, az a fogyatékos gyerek, aki kommunikál valamilyen szinten, képes akár minimális mozgásra, igenis alkalmas még a judóban is arra, hogy részt vegyen az épekkel közös edzéseken! Ha visszagondolunk, hogy Jigoro Kano milyen célokkal alakította ki a mai judo alapjait, akkor semmilyen ütközés nincs. Egy kis emlékeztető, mik is voltak ezek a célok?
A japán nép mentális és testi, fizikai fejlesztésének komplex rendszerben történő javítása. Komplex rendszerről beszélünk, aminek különböző szintjei és elemei vannak, akkor miért ne találhatná meg benne mindenki, a számára elérhető szinteket? A csúcsa természetesen a versenysport, de az épek mellett van Speciális Olimpia, az értelmi fogyatékossággal élőknek, ami a „nagy olimpia” után, a világon a második legnagyobb sportrendezvény, vagy a Paralimpia a vakoknak és több, másfajta versenyrendszer. DE, az épek között sem versenyez mindenki, miért kellene csak erről az oldaláról nézni ezt az érmet? Szabadidős sportolóként, éppen úgy elférnek a fogyatékos sportolók is. A judo rendszerében nagyon jól alkalmazhatók fejlesztésre a különböző elemek, mindenkinek a saját képességeire szabva:

 • gimnasztikai rendszer
• kúszások, mászások, gurulások, meg fogások, állásmódok, lépések variációi, fordulások, egyensúlyvesztések,
• földtechnikák,
• dobástechnikák
• formagyakorlatok
• stb.

Például a Speciális Olimpia versenyrendszerében nem szerepelnek a vetődéses technikák, fojtások, karfeszítések. A kerekesszékből kivett, járóképtelen mozgássérült sportolónak mennyi lehetőséget biztosít a fejlődésre az előzőleg felsorolt, szűkített lista is! Persze lehetnek veszélyei is, vagy előfordulhat, hogy tényleg el kell tanácsolni egy-egy sportolót. Pl. a Down-szindrómás gyermeknél minden esetben be kell kérni az Atlanto Axiális kapcsolódásról a röntgen leletet és kizárólag negatív lelet esetén vehet részt az edzéseken. Igen, biztos, hogy körültekintőbben kell eljárni az edzőnek, több odafigyelést, segítést igényelnek, de megkockáztatom, hogy a kizárólag „frontális” tanítási módszerek semmilyen edzésen sem működnek, az épek esetében is személyre szabva, egyénre lebontva érhetünk el eredményt.
A Pestszentlőrinc-Kassa SE-ben 15 éve vesznek részt közös edzéseken épek és fogyatékos sportolók, soha nem volt probléma a gyerekek között, teljesen elfogadják egymást, mindkét csoport tudja, hogy kivel milyen szinten lehet pl. egy küzdelemben belemenni, de az is hozzá tartozik, hogy együtt edzőtáborozunk, kirándulunk, ünnepelünk stb. Sportolóink sokkal szélesebb látókörűek, toleránsabbak, szerintem teljesebbek lettek ezáltal. Hallottam már edző kollégától, hogy „mi elsősorban élsportolókkal” foglalkozunk! Hmmm, az a versenyző, aki egy világjátékon, 180 ország sportolói között dobogós, nem élsportoló? Vagy egy EB-n dobogós fogyatékos sportoló nem élsportoló? Természetesen meg kell adni a lehetőséget az épek mellett a fogyatékos sportolóknak is a versenyzés élményeire, ha képes rá és akarja. Rendkívül lényeges, hogy ezek a sportolók fogyatékosságuknak, képességeiknek meg felelő kategóriában versenyezhessenek. A Speciális Olimpia versenyrendszere maximálisan kielégíti az értelmi fogyatékossággal élő sportolók igényeit. Egyesületünkben van több ép magyar bajnok, országos diákolimpia bajnok, Magyar Kupa győztes, de van több, Speciális Olimpia Világjátékokon első, második helyezett, EB dobogós, tehát mindkét oldalon lehet örülni a közös sikereknek, és ezek a sportolók, versenyrendszertől függetlenül példa képei az utánpótlásnak.