Palatinus Tünde nemcsak egy sportoló és fitnesz szakember, hanem olyan nő is, aki mindig a saját útját járta. Versenyeredményei és munkássága megkérdőjelezhetetlenek. De Tünde nemcsak a céljaiért dolgozott meg keményen, hanem azért is, hogy hű maradjon önmagához minden kihívás közepette. Egy mély és őszinte beszélgetés a belső erőről, döntésekről és arról, hogyan lehet a változásokból tanulni, és ezeket az élet minden területén pozitív irányba fordítani.

Tündi! A te neved elsősorban fitnesz berkekben cseng ismerősen, hiszen több rangos hazai és nemzetközi versenyen is részt vettél és szép eredményeket szereztél. Azt viszont szerintem nem sokan tudják, hogy komolynak mondható harcművészeti múltad is van. Jól tudom?

Van bizony! Még a gimnáziumi éveim alatt történt, hogy az atletizálást – melyben leigazolt versenyző voltam -, egy sérülés miatt be kellett fejeznem. Ezt követően került a kezembe egy szórólap, melyen egy kung fu stílus hirdette edzéseit. Nem tudtam semmit a kung fu-ról, de jól hangzott, amit írtak, így lementem az edzésre és már az első alkalommal jól éreztem magam. tetszett a mozgásforma, a hangulat és a társaság.  Megtudtam azt is, hogy Tang’s Family Martial Arts – a Tang dinasztia béli lágy kézzel vívott küzdő ököl művészete – irányzatának edzésére jelentkeztem, ahol főként tradicionális technikákat tanítottak. Az első edzést aztán követte a többi, melyeken nagy odaadással vettem részt. Ez négy éven keresztül tartott, és szerintem eredményesen gyakoroltam mindazt, amit a magasabb rangúak tanítottak.

Miért hagytad abba? Szavaidból azt veszem ki, elfogyott a lelkesedés.

Több minden közrejátszott abban, hogy végül befejeztem a kung fu edzések látogatását. Ekkorra elértem a 4. övfokozatot, és mintha itt megtorpant volna minden. Nem láttam a tovább lepési lehetőségeket a kung fu-ban. Mivel nem nagyon volt magasabb fokozatú nálam, így egyre jobban arról szóltak az edzéseim, hogy a kezdőket tanítottam az alapokra. Persze ez egyfajta megtiszteltetés volt számomra és sokáig így is álltam hozzá, de egy idő után azt éreztem, tudásom itt megrekedt és nem láttam, hogy lenne számomra bármelyen további előre lépési lehetőség, pedig szerettem volna feljebb jutni. E mellé bejött, hogy munkahelyet változtattam, ahol a beosztásom nem tette lehetővé, hogy heti 3 edzésen részt tudjak venni. Így sajnos meghoztam a döntést.

A későbbi életed során nem gondolkodtál el a folytatáson?

Nem igazán, mivel a munkabeosztásom továbbra sem tette volna lehetővé. Viszont a sport hiányzott, ezért olyan mozgáslehetőséget kellett keresnem, amely idő szempontjából kötetlen volt, tehát bármikor tudtam csinálni. A 90 –es évek eleje felé jártunk, amikor már elég sok lehetőségünk volt hobbisportolóként edzeni, mozogni. Egy barátnőm ajánlására lementem egy konditerembe, ahol első terveim szerint csak pár hónapot szándékoztam eltölteni, mert akkoriban nagy szerelmem a tánc volt és vonzott nagyon. Aztán új szerelem kezdődött: egyszerűen beszippantott a konditerem légköre és világa. Ez a szerelem azóta is tart.

Illetve egy új szerelem is kialakult mellette, a fitness.

Igen, de az csak később érkezett meg. Kezdetben csak női a testépítést néztem csodálattal, de valahogy nekem az sok volt. Aztán 1994-ben megrendezték az első hazai fitness versenyt „California Fitness” címmel és néven, melyet volt szerencsém megnézni. Akkor éreztem, hogy megtaláltam azt, amit kerestem. Beszélgetni kezdtem a teremben a vezetővel, aki biztosított róla, hogy minden adottságom megvan ahhoz, hogy eredményes fitness versenyző lehessek. Mint kiderült, ő maga is versenyző volt, így fel is ajánlotta segítségét, amit örömmel el is fogadtam, így a fitness hazai születésének második évétől már versenyeztem is.

Milyen eredményeket értél el?

Azt tudni kell, hogy a fitness-ben elég sok szövetség van. A „California Fitness” csapatában 2 évet versenyeztem, aztán átmentem az IFBB (International Federation of Bodybuilding and Fitness magyar képviselete) szövetséghez, amely már hivatalos sportági szakszövetség volt. Az ő színeikben versenyeztem 2005-ig, majd egy ezt követően másik szövetségnél versenyeztem tovább. Az IFBB –nél a hazai versenyeken kívül európai, illetve világversenyeken is elindultam. 1997-ben megnyertem az EB-t, és ezzel együtt a profi versenyzői engedélyt is, melynek köszönhetően másfél évig a profik közt is kipróbálhattam magam, ahol a legjobb eredményem egy 6. helyezés volt. Viszont profiként csak külföldön versenyeztem. A profi életet aztán ismét az amatőr váltotta. Itt már jobb eredményeket tudhatok magaménak: EB I. hely, EB II. hely, VB I. hely.

Gratulálok! Mennyire ment könnyen vagy éppen nehezen a felzárkózás a többiekhez, amikor elkezdted?

Hihetetlenül hangozhat, de ami komoly hátrányt jelentett számomra ebben a sportban, az pont a küzdősport és atlétikai múltam volt. A legtöbb fitness versenyző a tornából jött át, ami viszont komoly előnyt jelentett számukra.

 Ha jól emlékszem, volt egy időszak, amikor nagyobb divat volt a fitness, mint manapság.

Jók az emlékeid. A fitness versenyeknek volt egy un. aranykora, amely mára azért eléggé elhalványult. A felnőtt versenyeken már elég kevesen vannak. Úgy gondolom, nagyon jókor, jó időben kerültem bele a fitness sportba, még viszonylag a kezdeteknél, így együtt tudtam fejlődni magával a sportággal.

Annyit beszélünk a fitnessről. Mi tulajdonképpen a fitness?

Egy széleskörű, összetett fogalom, amely a fizikai állóképesség, erő, rugalmasság, koordináció, és a testösszetétel javítását célozza meg. A fitness tehát nem csupán a testépítést vagy a sportteljesítményt öleli fel, hanem az egészséges életmódra, a szellemi és testi egyensúlyra. Bár manapság már mindenre rámondják, hogy fitness.    

Ez tiszta. Miben különbözik ettől a verseny kategória?

Szakmai berkeken belül a versenykategóriában van egy test forduló bikiniben és magas sarkú cipőben, ahol az arányosságot, a kidolgozottságot, a harmóniát, és az esztétikumot, azaz a teljes összképet nézik. Van ezen kívül egy másik, másfél perces, szabadon választott versenyszám is, melyet saját zenére, kell bemutatni, de szigorú előírások nincsenek a bemutatásukkal kapcsolatban.  Persze vannak olyan elemcsoportok, amiket érdemes bele illesztenie a versenyzőnek, mert előrébb vihetik a gyakorlatát. Ezek az akrobatikus elemek, ugrások, különféle erőelemek. Na, ezek kivitelezésénél tud sokat számítani az esetleges tornász múlt.

De neked ez hiányzott…

 Igen, így folyamatosan kellett fejlesztenem magam ezekre a számokra.  De ez nem zavart, még ösztönzött is. Csak mentem előre és csináltam. Ráadásul ebben segítségemre volt a gyerekkori szerelem, a tánc is, mivel remekül beleillett a képbe, ahol a show elemek igen komoly szerepet kaptak.  Mit mondjak, elég komplex dolog volt a felkészülés a versenyekre. Legalább is számomra.  Egy versenyre való felkészülésnél nem elég csak a súlyzós edzés, mellette szükség van kardióra, zsírégetésre is, mert ezekkel lehet elérni a megfelelő hatást, ami a színpadra kell. Emellett szükségem volt napi szintű torna és akrobatikus koreográfiák elsajátítására is. Nem adták olcsón az eredményeket.

Mi a helyzet most? Hol tart a fitness versenysport napjainkban?

Sajnos a 2000-res évektől egyre kevesebb felnőtt versenyt tartottak. Mivel ez egy hobbi sport, nagyon kevés pénz áramlik be, így ennek megfelelően nagyon kevés a pénzdíjas verseny is. Mondjuk régebben sem.  Legtöbbünknek ez mindig is hobbi, szórakozás lesz.

Úgy tudom, tanítottál is.

Attól függ, mit nevezünk tanításnak. 2001-ben jelentkeztem a TF felsőfokú szakedzői karára, testépítés, fitness, erőnléti szakra. Ha jól emlékszem, az enyém volt a harmadik évfolyam, és az előzőek is csak nagyon kis létszámmal mentek. 2005-ben lediplomáztam, majd ezt követően kaptam néhány meghívást az OKJ-s képzésekre, meghívott tanárként. Versenyfelkészülésről tartottam előadásokat a leendő edzőknek. Aztán az egyik képzés alapján kaptam egy nappali tagozatos OKJ-s suliból, hogy legyek szaktanár. Örömmel elfogadtam, mert teljesen más volt, mint amiket addig dolgoztam. Három éven keresztül oktattam. Menet közben jött egy másik lehetőség, ahol egy edzőterem szakmai vezetésére kértek fel, így a harmadik évet már felesben vittem: tanítottam és az edzőterem kialakításában is aktívan részt vettem. Amikor a terem megnyílt, búcsút intettem az iskolának.

Versenyzők felkészítésével is foglalkoztál?

Csapatom is volt. Illetve volt és van most is, de mostanában kisebb hangsúlyt kap a mindennapjaimban a versenyzőfelkészítés. Tulajdonképpen 2000-től már készítettem fel versenyzőket a megmérettetésekre. Mindig arra törekedtem, hogy mind a versenyzőknek, mind a hobbistáknak át tudjam adni azt a tudást, elméleti és gyakorlati szinten is, amivel rendelkezem, és amelyek fontosak ahhoz, hogy az ember megismerhesse saját testét. Melyik gyakorlatot miért és hogyan csináljuk szabályosan, mit lehet vele elérni. El kell érni, hogy az ember ismerje a testét és tisztában legyen azzal, mi válik be neki és mi az, ami nem. A gyakorlatokat pedig ne azért csináljuk, mert az edző mondta, hanem mert tudjuk és elfogadjuk, hogy a testünknek az a legjobb. Ha tágabb értelemben nézzük, a mai napig is oktatok.

Ninja Warrior

Miket tudsz! Az egy nagyon kedves és szép emlék. Máig sem bánom, hogy jelentkeztem rá, függetlenül attól, hogy megvan a saját véleményem az ehhez hasonló műsorokról. De már az is legyezgette a lelkemet, hogy a műsor stábja felkeresett és felkért a részvételre, hiszen akkor már 45 éves voltam. Már csak a buli kedvéért is elmentem a castingra, ahol beválogattak. Egyetlen kikötésem volt, hogy csak abban az esetben vállalom el, ha a tényleges fizikai teljesítményt mérik, nem pedig az ismerettségek nagyságát. Megkaptam az ígéretet erre, úgyhogy bevállaltam. Két hónappal később ott voltam az első évad, első adásában. Hatalmas buli volt! Annak ellenére mondom ezt, hogy sajnos nem volt elég a sport múltam ahhoz a speciális pályához, és hamar a vízbe pottyantam. Nem szabad elfelejteni viszont, hogy valójában nem tudtunk kicsit sem rákészülni a feladatokra, hiszen addig nem láttunk ilyen műsort, fogalmunk sem volt, mi vár ránk. De valóban hatalmas buli volt, sosem fogom elfelejteni.

Van valami, amit visszagondolva másként csinálnál?

Nem szeretem, ezt a „mi lett volna, ha” dolgot. Azt gondolom, az adott helyzeteknek megfelelő döntéseket sikerült mindig meghoznom. Bár visszagondolva talán a tornát jobban erőltethettem volna.

Mintha azt mondtad volna, nincs tornász múltad.

Nem nevezhető annak. Pár edzésen vettem részt, még alsó tagozatos iskolásként. Aztán abbahagytam, mert gátlásos voltam. Igen, gátlásos. Nehéz elhinni mi? A lényeg, hogy a foglalkozások végén volt egy rész, amikor zenére kellett valamit csinálnunk a többiek előtt. És én, aki szerettem táncolni, szerettem tornázni, ott mindig leblokkoltam. Az edzőtől nem kaptam semmi támogatást, így hamarosan otthagytam az edzést. Ezt talán másként csinálnám a mai eszemmel.
De nagyon örülök, hogy ilyen fantasztikus lehetőségek adódtak számomra, és itt most nem feltétlenül a versenyzésre gondolok, hanem a fittségre, a fitt életmódra. Ezt biztosan ugyanígy csinálnám, akárhány lehetőségem lenne.

További terveidről lehet tudni?

Még 2020-ban elkezdtem egy sportrehabilitációs tréner tanfolyamot, amit sikeresen be is fejeztem. A személyi edzést, amit már több, mint 8 éve csinálok, remekül tudom ötvözni a frissen tanultakkal.  Ezt a vonalat biztosan szeretném tovább vinni. Több mint 20 éve bíráskodom is testépítő és fitness versenyeken, ezek a felkérések mindig hatalmas megtiszteltetés számomra. A HBPF fitness szakág vezetője, és a kidfitness-fitness bírói karának vezetője is vagyok, ami a szívügyem is egyben, hiszen szorosan kapcsolódik a versenyzői múltamhoz. Nem tudom, miként fog alakulni a 2025-ös évem, de szeretném, ha mindez folytatódni tudna. E mellett természetesen nyitott vagyok minden újra és érdekesre.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most vágnak bele a fitneszbe vagy épp versenyezni szeretnének?

Először is türelmet és kitartást. A legnagyobb hibát akkor követjük el, ha azonnali eredményeket várunk el magunktól. A másik nagyon fontos dolog, hogy a fitnesz nem csak a fizikai edzésről szól. Az étkezés, a pihenés, a mentális erő mind hozzájárulnak a sikerhez. Ha valaki versenyezni szeretne, nagyon fontos, hogy keressen egy tapasztalt edzőt, aki nemcsak a technikai részleteket segít megoldani, hanem a mentális felkészítést is támogatja. És ami talán a legfontosabb: élvezzék a folyamatot! Ha nincs öröm és szenvedély a sportban, akkor az eredmények sem lesznek tartósak.

Ez fantasztikus zárógondolat! Köszönöm a beszélgetést, és további sok sikert kívánok a jövőbeni terveidhez!

Köszönöm szépen! Én is nagyon élveztem ezt a beszélgetést, és remélem, hogy másokat is inspirálhatok a történetemmel.