Kevés ember mondhatja el magáról, hogy sportolóként, edzőként, bíróként és sportvezetőként is maradandót alkotott, de ő pontosan ilyen. Az Újpesti Dózsában, a Közgázban és a Spartacusban versenyzett judósként, majd hamar a sportirányítás felé fordult: technikai vezető lett a Spartacusnál, később az MJSZ Utánpótlás Bizottságát vezette. Nemzetközi szinten is az élvonalba került, mint a világ egyik legjobb judo bírója, aki világbajnokságokon, olimpiákon és paralimpiákon is bíráskodott. Több alkalommal is volt az MJSZ elnökségében a Bírói Bizottság elnöke. Olyan tehetséges bírók karrierjét egyengette, mint Fridrich Annamária és Katalin, Eleki Zoltán, Gosztonyi Balázs és Havasi Viktor.
1987- ben már világbajnokságon bíráskodott Essenben. Olimpián Atlantában, és Sydney- ben vezetett mérkőzéseket. 2002 óta a parasportban is maradandót alkotott: paralimpiai bíróként, majd a para judo igazgatójaként és végül 2021-től a sportág elnökeként. A tavalyi párizsi olimpián is ebben a minőslgben volt jelen. 2018 óta az IJF Sport Committee tagja, és társadalmi munkában a Vasas judósait segíti. Egy legenda, egy vezető – egy valódi sportvezető: TARDOS JÁNOS.
Sok sikeresen betöltött pozíció után bíró lettél. Majd kisvártatva a világ egyik legjobb judo bírójaként tartottak számon. Nagyon szép út. Mik voltak a fő állomásai?
Minden lépés előre / felfele egy kihívás, egyben örömforrás volt számomra. Az hihető, hogy egy olimpiai bíró azt fogja mondani, hogy az olimpia, de ez igy nem igaz. Mindenki arról álmodik, hogy feljut a csúcsra. Ez teljesen természetes, azok számára, akikben van ambíció. De jól emlékszem, amikor a MJSZ elnöksége külön engedéllyel a 2. osztályú bírói minősítésből országos bírói fokozatot adott. Ez hatalmas öröm volt számomra. Minderre azért volt szükség, mert jelöltek az akkori nagy szovjet nemzetközi versenyre, ami Tbilisziben volt. Megjegyzem, abban az időben a világ egyik legerősebb versenye volt, mert a szovjet sportolók száma nem volt korlátozott. Bedobtak a mélyvízbe. Nagyon féltem, hogy megfelelek-e. Ugyanis nem volt meg a megfelelő rutinom és lelki állóképességem sem ehhez a versenyhez. Az MJSZ jobban bízott bennem, mint én magamban. Amikor kikerültem az atlantai olimpiára, már nagy rutinnal rendelkeztem és tényleg a legjobb bírók közé tartoztam. Úgy éreztem, hogy ez már jár nekem, mégis nagy kitüntetés volt, amikor megtudtam, hogy beválogattak a csapatba. Ehhez tudni kell, hogy Europából összesen 7-en mehettünk. Ezzel együtt is éreztem egy hatalmas lelki terhet. Tudtam, hogy nem hibázhatok és egy esetleges döntő vezetésénél az egész (judos) világ engem néz. Felkészülésem része volt, hogy felkerestem egy pszichiátert és fél éven keresztül tanultam az autógén tréninget. (1996!) Még ma is sokszor előveszem a gyakorlatokat. A harmadik csúcs a sydney-i olimpia volt. Itt már csak magamnak akartam bizonyítani, hogy Atlanta nem véletlen volt, szinten tudom magam tartani és ismét csúcsra jutok.
Két olimpián is bíráskodtál, segítetted az ifjú bírókat. Miért váltottál?
A válasz egyszerű. De négy tényező is közrejátszott.
- Nem éreztem már elég erős motivációt,
- Ott volt Vági Miklós barátom és „konkurenciám” aki szintén megérdemelte az olimpiát. (Ő előttem már ott volt Barcelonában.)
- Ott „toporogtak” a fiatal tehetségek és nekik kellett az utat biztosítani,
- Demján Sándor felkért, hogy egy újonnan alakuló cége vezérigazgatója legyek, ez pedig egész embert kívánt.
A para sport miben különbözik a többi fogyatékkal élők sportszervezeteitől?
Ezt nagyon bonyolult röviden megválaszolni. A válasz talán abban nyilvánul meg, hogy a világ nem csak azoké az embereké, akiknek nincsenek valamilyen fogyatékosságai. Ezt a világ felismerte és a para sport egyre népszerűbb a világon. Ki mondja meg, hogy egy „úgynevezett fogyatékkal élő” nem lehet kiváló tudós, jogász, politikus, vagy akár fizikai munkás. A mai modern kommunikációs és digitális technikák korlátlanná teszik a tanulás és fejlődés lehetőségeit. (pl. a vakok számára létrehozott algoritmusok segítségével a vakok is hozzájutnak az információkhoz és tudáshoz korszerű digitális eszközök segítségével.)
A para sportolók különféle szervezeti keretek között mutatják be a képességeiket. A legnagyobb szervezet a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság, amely átfogja a vak- és gyengénlátó, a mozgáskorlátozott és néhány enyhén értelmi sérült sportágakat. (A világon még sok sportág van, amely nem fér bele a paralimpiai mozgalomba, különböző kritérium hiány miatt.)
Maradjunk a judonál. Miben mások a szabályok?
Röviden – szinte semmiben! A judo az a sport a para sport mozgalomban, amely a legközebb áll a „konvencionális, látó” sporthoz. Hiszen mi is a különbség? A mi versenyzőink nem látnak, vagy nagyon rosszul látnak. De: nincs mozgáskorlátozottságuk, és csökkent szellemi képességük. Tehát alkalmasak a teljes judo technikai repertoár alkalmazására. Szabályaink az IJF szabályainak felelnek meg. A mi szabályunk, csupán azon módosításokat tartalmazza, ami a látáskorlátozottságból adódik. Talán elég két dolgot kiemelni. Az egyik legfontosabb, hogy a judokák fogásból (kumi-kata) indítják a küzdelmet, és ha a fogás elveszik, a bíró mate-t mond és a küzdelem hajime-vel újra kezdődik. A másik a szőnyeg széli helyzet, mert – főleg a teljesen vak sportolók – nem érzékelik a szőnyeg szélét. Nekik nem jár büntetés a kilépésért.
Nyilván vannak súlycsoportok. Vannak egyéb más kategóriák is?
A para judoban Tokio-ig ugyanazok a súlykategóriák voltak mint a IJF-nél. Háromféle szemsérülési (súlyosságtól függően) kategória volt, de a judokák együtt küzdöttek. Ugyanakkor a sportág olyan tempóban fejlődött, hogy a ténylegesen vak sportolók egyre inkább kiszorultak a legjobbak közül. Ez egy igazságtalan helyzetet eredményezett. Ezt ismertük fel és tettünk javaslatot egy új rendszerre. Ennek lényege, hogy a sportolókat két szemosztályba sorolják. Teljesen, vagy majdnem vak (J1) valamint látássérült osztály (J2). Ők külön-külön versenyeznek. Ez már egy lényegesen igazságosabb elosztás. Igy viszont csökkenteni kellett a súlycsoportok számát. Jelenleg 2×4 férfi és 2×4 női súlykategóriánk van, ez 16 éremlehetőség a para judoban. (Az olimpián 15 éremlehetőség van.)
Gondolom jó belépő volt a megelőző igen komoly bírói múltad. Egyből a nemzetközi mezőnyben kezdtél? Kellett esetleg külön vizsgáznod?
2002-ben még nagyon komoly elzárkózás volt a para judo és a konvencionális judo részéről egyaránt. A para judo védte a kis pozícióit a „nagy” IJF-től, az IJF és a benne szereplők pedig lenézték a para judot. Igy az érkezésem is kettős volt. Voltak, aki örültek, hogy egy „profi” is belép és ezzel emelkedik a színvonal, néhányan pedig féltékenyek voltak. De a fejlődés folyamatos. Fel kellett ismerni, hogyha a judo fejlődni akar, és nem akar kikerülni a paralimpiai mozgalomból, akkor együttműködésre kell törekedni az IJF-fel, hiszen az a judo otthona. Nem volt nehéz elsajátítanom a szabályokat, de vizsgáznom nekem is kellett.
Voltál a Para Judo igazgatója. Milyen feladataid voltak?
2013-21 között az IBSA (Para) Judo sportigazgatója voltam. Ebbéli minőségemben voltam az úgynevezett TD (Technical Delegate), magyarul inkább technikai igazgatója a paralimpiai judo versenyeknek Rióban, Tokyo-ban és Párizsban is (akkor már elnökként). Ez egy nagyon komoly és felelősségteljes funkció. Együtt kell működni a Nemzetközi Paralimpiai Bizottsággal és a helyi szervezőkkel is. Kialakítani a teljes kvalifikációs rendszert a paralimpiára, a teljes lebonyolítást, nemcsak a versenyeket, de a szállás, étkezés kérdéskörét is. Minden döntéshez szükséges volt a jóváhagyásom. Általában 4-5 alkalommal kellett a helyszínre mennem.
Most pedig elnökként szolgálod a szervezetet. Mennyire nehéz összefogni a judos világ ezen részét?
Nekem nem nehéz! Koromból és korábbi pozícióimból adódóan nagyon jók a kapcsolataim és személyes kötödéseim is, mind a para sport vezetővel, mind az IJF vezetőivel. (Több mai IJF vezető tisztségviselőjének voltam, judo bírója nagy világversenyeken, mint pl. olimpia).
Az elmúlt évtizedben kialakult egy nagyon jó nemzetközi csapat, akik összhangban meghatározzák a para judo fejlődését. Az operatív munkában is segítjük egymást. A szakmai csapatban sok tapasztalt IJF szakértő is található.
Minden nagy verseny alkalmával tartunk edzői fórumokat is (60-80 résztvevő), akiknek mi is tájékoztatást adunk aktuális kérdésekről, és kialakul egy vita fórum is. Sokszor megyek be az edző / bemelegítő termekbe a versenyek alkalmával, ahol az edzőkkel (számos esetben) versenyzőkkel is beszélek.
Sokat vagy távol, sokat utazol?
Minden fontosabb versenyen, eseményen ott vagyok. Ez 12-15 alkalom egy évben. (Perutól / Kanadától – Japánig, Kínáig)
Van kedvenc országod?
Magyarország, bár sajnos az utóbbi időben nincs vak judo verseny. Mint régi judosnak mindig nagy öröm, ha kijuthatok Japánba. De általában mindenütt jól érzem magam. Csupa olyan emberrel dolgozom, akik szeretik a judot, és közösen kívánjuk a sikert. Sosem azt nézzük, hogy kinek mi a dedikált feladata. Elvem mindig, olyan döntést kell hoznunk, ami megfelel a sportoló és edző kívánalmainak. Ha ezt figyelembe vesszük a rendezés során, nem követhetünk el hibát. Ez eddig mindig bevált.
Az IJF Sport Commitee tagjaként mi a feladatod?
Fő feladatom, hogy fenntartsam és építsem a kapcsolatot az IJF-fel. De ezen túlmenően szoros kapcsolatot kell tartanom az IJF Bíró Bizottságával, a versenyrendezői stábbal is, valamint sportpolitikai kérdésekben az IJF vezetőivel.
Temérdek cím, pozíció, elért eredmény ami hozzád köthető. Ha választani kellene, melyik a TOP 3, amire a legbüszkébb vagy, mit mondanál?
Nézzünk előre! Újra megválasztottak az IBSA / Para judo elnökének. Sok tervünk van a para judo minőségi javítására. Ezeket a célokat szeretném megvalósítani. Ilyenek, hogy a vak judoban érdekelt edzők számára speciális edző képzést valósítsunk meg az IJF Academy keretei között. A másik nagy kihívás kifejezetten a vak judosok részére egy módosított övvizsga rendszer kiépítése.
Hogy áll a magyar para judo, a para sport?
Volt egy csodálatos évünk. 2004-ben Athénban 3 bronzérmet szereztünk. (Szabó Nikolett, Bíró Norbert, Vincze Gábor. Az edző Keserű József volt.) Sajnos azóta ilyen sikereink nincsenek. Nekem meggyőződésem, hogy lehetne találni akár a judoban, akár jelenleg a judon kívül olyan sportolókat, akik alkalmasak lennének az éremszerzésre. Ugyanakkor nagyon nehéz munka a para judosok fejlesztése. Viszont hálás is egyben, mert többségük jobban motivált, mint sok „látó” társuk.
Neked milyen személyes céljaid vannak?
Nekem mindenem megvan. Jó családi viszonyok, barátok, kihívással teli munka és szerencsére nincsenek anyagi nehézségeim. Egy okos ember azt mondta: Ilyen körülmények között és ebben a korban úgy élj, hogy a napjaid 80 %-a legyen örömforrás és csak 20 %-a kötelesség. Hát megpróbálok igy élni.
Ennyi siker után téged mi motivál?
Engem már csak az, ha valami minőségében újat csinálhatok, ami az ügyet is és engem is épít. Ez az én luxusom. Nekem már nem (illetve nem nagyon) kell megalkudnom.
A Vasas judosainak miben segítesz?
Munkámat társadalmi aktivitásként élem meg. Jó célokért dolgozó társaság, jól érzem ott magam. Egyrészt ott edzek! Másrészt tevekénységem nagyon sokrétű. Pár éve végeztem egy táplálkozási tanácsadó tanfolyamot. Azóta is fejlesztem a tudásomat. Az egészséges sportolóknak jó tanácsot tudok adni, úgy hogy napi kapcsolatban vagyok tanfolyami tanárommal, Haris Évával aki az MJSZ táplálkozási tanácsadója is egyben.
Szintén beleástam magam a funkcionális edzés módszerek elsajátításába. Fiataloknak állítok össze speciális funkcionális erősítő programokat. De a judoról sem feledkeztem el. Sokszor veszek részt videos elemzésekben, valamint oktatok judo szabályokat is. Külön fontosságot tulajdonítok a szülőkkel való kapcsolattartásnak. Elsősorban a szülők felvilágosításának a judo lényegéről, a fiatalok életmódjáról, táplálkozásról. stb.
Irigylésre méltó kondícióban vagy. Mennyi időd van edzeni?
Általában heti három alkalommal edzek a Vasasban. Ehhez jön heti egy úszás. Most kezdtem heti egy jógát is. Van egy kis gyaloglás is. Ha a rendbe jön a térdem a protézis után, talán még futok is, de lehet, hogy ez utópia.
Bíróként, szinte biztosra veszem, hogy sok, valamiért emlékezetes mérkőzést vezettél. Megosztanál velünk egy két történetet?
Két példa: Olimpia döntő Atlantában. Akkor még nem volt golden score, hanem hantei, azaz a bírók zászlót emeltek ki aszerint, kit láttak jobbnak. A mérkőzés döntetlenre állt. A mérkőzés vége felé az egyik oldalbíró időt kért konzultációra. A két oldal bíró odajött hozzám és az egyik javasolta, hogy beszéljük meg, ki legyen a győztes. Ebben persze nincs semmi csalás. Úgy gondolta, hogy egy olimpiai döntőben ne legyen felemás bírói döntés. Ez egyebekként megfontolható lenne, de nem érezem korrektnek. Felemás bírói döntés született. Nem okozott problémát, mert sokan mondták, hogy ők sem tudtak volna egyértelműen vagy egyik, vagy másik mellett dönteni.
Másik. Felnőtt világbajnokság Párizs. Érmes meccs. Aki járatos a judoban tudja, hogy 20000 szakértő néző elött nem lehet hibázni. Az egyik francia nemzetiségű versenyző volt. Az ellenfél győzött, de csak kis különbséggel úgy, hogy még meg is kellett shidoznom a franciát. Nem volt jó érzés akkor ott lenni. Ha nem lett volna igazam biztos, hogy eltiltanak. De nem tiltottak el.
Szerinted az újabb szabályváltoztatások hogy hatnak a judora?
Nehéz kérdés! Belülről konzervatív vagyok, a szép japán judo a kedvencem. De tudomásul kell venni az idők szavát. A mai világban el kell adni a judot azoknak is, akik nem értik. Tehát „látványosabbá” kell tenni, azaz sok akciót szeretne látni a közönség. Ebben az irányban fejlődik a judo, miközben a lényegét meg kell tartani. Ez a morál és a változatos technikák. Örülök, hogy a yuko visszakerült, mert a csak waza-ari és ippon nem tudta lefedni a végrehajtott technikák minőségét.
Te változtatnál még valamin?
Azt várom, hogy a lábfogás, mint egy technikát befejező (nem kezdeményező) lehetőség visszakerüljön a judoba. Az új szabályok már egy lépés ebbe az irányba.
Hogy pihened ki magad? Mit csinálsz rekreációs jelleggel?
Edzés, alvás, egészséges étkezés, időtöltés a családdal, olvasás.
Mi az épp aktuális projekt, amin dolgozol?
Most rakjuk össze a következő versenyünket (IBSA Judo World Cup), amit az IJF-fel közösen tartunk Tbilisziben, valamint az IBSA Judo Világbajnokságot Astanában, szintén közösen az IJF-fel, ahova 40 ország legalább 300 para judosát várjuk. De már megkezdődött a los angelesi para judo esemény összeállítása is. Most tervezzük a judo kiválasztási rendszerét, ebben is résztvevők létszámát, a versenynapok beosztását.
A legfontosabb azonban a 4 éves stratégia véglegesítése.
Jani! Pályafutásod maga a sportvezetés, bíráskodás és judo iránti elkötelezettség élő példája. Több évtizedes munkásságoddal nemcsak a magyar, de a nemzetközi judo világát is formáltad, legyen szó olimpiai szőnyegekről vagy a parasport fejlődéséről. Szenvedélyed, elhivatottságod és a jövő generációi iránti felelősségérzeted továbbra is inspirációnként szolgál mindannyiunk számára. Köszönöm a beszélgetést és a jövőre nézve, sok sikert, jó egészséget kívánok!
