Az én sztorim, egy 2002-es versenyre visz vissza.
Egy EB versenyen történt, hogy a szabadon választott gyakorlat alkalmával Vörös Szonjaként léptem fel. A látványban és a bemutatott elemekben is igyekeztem minél jobban visszaadni a filmben látott karaktert, így a ruha mellett készítettem magamnak fából, egy nagy kardot is. Olyasmit kell elképzelni, mint egy színházi kellék. A koreográfia szerint párszor megforgattam, imitáltam a vágásokat vele, majd mikor véget ért a szám, letettem a földre és kicsúsztattam a színpadról.
A versenyt követően néhány év múlva idehaza rendeztek egy nemzetközi versenyt, amin bár már nem indultam, de a szervezők között jelen voltam. Ültem a nézőtéren, a színpadon ment a verseny. Mellettem lévő széken valamelyik ország rangos vezetője ült, és egyre gyakrabban nézett rám. Már éppen meg akartam kérdezni, miért néz annyira, mikor megkérdezte: Nem te vagy a „kardos” Tünde? Kiderült, hogy ott volt azon a versenyen, amelyiken a Vörös Szonja koreográfiát mutattam be. Jól esett, hogy elékezett rám és a számomra, így beszélgettünk egy kicsit. Kiderült, hogy ő azon a versenyen bíráskodott, és amikor kicsúsztattam a kardot a színpadról, sikerült majdnem eltalálnom vele. Sűrű elnézést kértem tőle, de ő csak legyintett, hiszen szerencsére nem történt semmi baj, aztán szinte egyszerre kezdtünk el nevetni. Utána még egy órán át beszélgettünk, sztorizgattunk.